KülföldSzerző: index 11 órával ezelőtt 7 percnyi olvasás
Nagy kérdés, hogy svéd szélsőjobb adhat-e minisztert, ha a jobboldali összefogás alakít ismét kormányt.
Szeptember 13-án, vasárnap tartanak parlamenti választást Svédországban, és ugyan a közvélemény-kutatások az ellenzéki balközép Szociáldemokrata Párt magabiztos előnyét mérik, azonban
a baloldali és a jelenleg kormányzó jobboldali blokk között kiélezett verseny várható,
hiszen a szélsőbaltól a centrumig terjedő baloldali blokk pártjai összesen mindössze hibahatáron belül vezetnek a jobbközép-liberálisoktól egészen a szélsőjobbig terjedő, ún. Tidö-pártokkal szemben.
A legutóbbi, 2022-es választásokon hiába szerezte a legtöbb mandátumot a Szociáldemokrata Párt, Magdalena Andersson miniszterelnök nem tudott kormányt alakítani, mert a parlamenti többséget az Ulf Kristersson vezette klasszikus liberális, jobbközép Mérsékelt Párt a többi jobboldali párttal szövetkezve tudta felmutatni.
A négy évvel ezelőtti választás után ezek a pártok még a Tidö kastélyban megállapodtak, hogy mindannyian Kristersson miniszterelnökségét fogják támogatni, a megállapodásnak pedig az addig politikai karanténban lévő szélsőjobboldali, muszlim- és bevándorlóellenes Svéd Demokraták (SD) is részese volt, kívülről támogatja majd Kristersson kormányát.
Ezzel a svéd jobboldal egy közel évtizedes szociáldemokrata kormányzás után került vissza a hatalomba,
ráadásul története során először a legerősebb jobboldali párttá az SD vált, ami a párttal szembeni széleskörű elutasítottság miatt ennek ellenére a kormányt csak kívülről támogatta.
Az ún. Tidö-pártok (aminek a Kristersson-féle Mérsékelt Párt mellett a Kereszténydemokraták, a Liberálisok és a Svéd Demokraták a tagjai) idén is ezt szeretnék megismételni, azonban Kristersson már előre bejelentette, hogy
amennyiben a jobboldali pártok megint többségbe kerülnének a parlamentben, akkor a szélsőjobboldali Svéd Demokraták már nem kívülről támogatnák a kormányát, hanem minisztereket is adnának.
A nyugati és a svéd sajtóban részint emiatt a választásról a Jimmie Akesson által vezetett szélsőjobboldali párt lehetséges kormányzati pozíciójáról aggódó cikkeket lehet olvasni, miközben a párt előretörése miatt többen is átvették migrációellenes pozíciójukat, még ha moderáltabb formában is, és az egész svéd társadalom kicsit jobbra tolódott, mint ahogy az utóbbi egy évtizedben ez más nyugati és európai demokráciákban is megfigyelhető trend.
Maga az inkumbens kormányfő, Kristersson nem aggódik azon, hogy a szélsőjobboldali párt is tagja lenne jobboldali kormányának. Interjúi során többször hangsúlyozta, hogy a párttal való együttműködése sikeres, és ugyan vannak bizonyos kérdések, amikben nem értenek egyet, de kormánya eddigi külpolitikai iránya (EU- és NATO-pártiság, Ukrajna támogatása) változatlan maradna.
A jobboldali pártok kampányai változó intenzitással elsősorban a közbiztonsággal, a migrációval, az oktatással és az egészségüggyel foglalkoznak, miközben a gazdasági fejlődést a deregulációval, valamint az adóterhek csökkentésével képzelnék el.
Persze mind a négy pártnak megvan a saját üzenete: Kristersson moderáltjai leginkább azzal kampányolnak, hogy a 2022-es jobboldali fordulat működik, és a szigorúbb migrációspolitika és a bűnszervezetekkel szembeni fellépést folytatnák, addig a két kisebb, egyszámjegyű támogatottságra mért jobboldali párt, a Liberálisok elsősorban, az oktatás megreformálására, a Kereszténydemokraták az egészségügy fejlesztésére kérnének felhatalmazást. A Svéd Demokraták immáron kormányzati pozícióból szigorítanának a migrációval szembeni szabályozáson, valamint fő üzenetük a közbiztonság erősítése.
Az SD annak ellenére a legerősebb jobboldali párt, hogy a választás előtti héten az SD egyik parlamenti munkatársáról kiderült, hogy szoros kapcsolatokat ápolt Oroszországgal, és oroszbarát narratívák elterjesztéséről tárgyalt oroszokkal. Az ügy miatt a szociáldemokraták a parlament alkotmányügyi bizottságánál is panaszt tettek a miniszterelnökkel szemben, és arra szólította fel Kristerssont, hogy kormánya folytasson le egy komoly vizsgálatot az ügyben.
Csakúgy, ahogyan a jobboldal, úgy a baloldali blokk is töredezett, és ugyanúgy négy pártból áll, ahogy a jobboldal is, viszont közöttük nincs olyan szoros együttműködés, mint a Tidö-pártok között.
A baloldalon – és egyben a kutatások szerint – a legnagyobb támogatottsággal a második világháború utáni svéd politikát domináló Magdalena Andersson vezette Szociáldemokrata Párt áll, ami ezúttal is valószínűleg a legtöbb mandátummal fog rendelkezni a svéd parlamentben, a Riksdagban.
Kampányuk elsősorban a Svéd Demokraták hatalomra kerülésével foglalkozik, próbálván a szélsőjobboldali párttal szembeni népszavazásként keretezni a mostani választást, miközben a jobboldali fordulattal szemben a svéd jóléti állam visszaépítését ígérik. A Tidö-pártokhoz hasonlóan szigorúan fellépne a migrációval, valamint a bűnszervezetekkel szemben – Anderssonék egyenesen azt ígérik, ha kormányra kerülnének, akkor elfogadnak egy svéd maffiatörvényt.
Ez komoly változás a párt évtizedekkel ezelőtti álláspontjaihoz képest, a bűnözés, valamint a migráció ügyében nem liberális álláspontot követnek, ugyanakkor az emberi jogok tiszteletben tartása hangsúlyosabb a Szociáldemokrata Párt migrációpolitikájában, miközben ugyanúgy azt ígérik, hogy folytatnák, sőt, fel is gyorsítanák a kitoloncolásokat, miközben a menedékjoggal rendelkezőket jobban integrálnák a társadalomba, és felszámolnák a társadalmi szegregációt, illetve csökkentenék a szegregált városrészek kialakulását is.
A bűnözés kapcsán is a jobboldallal ellentétben nem kizárólag szigorúbb büntetőterheket ígérnek, hanem azok mellett a megelőzésre is nagy hangsúlyt fektetnének.
A baloldali blokk legerősebb üzenete azonban az, hogy szerintük a jobboldali fordulat nem hozott jelentős előrelépést az állampolgárok életében, a különböző adócsökkentések és állami feladatok piacosításával pedig romlik a svéd jóléti állam.
Adócsökkentések helyett elsősorban jóléti kiadásokat, magasabb nyugdíjakat, családtámogatásokat és jobb minőségű közszolgáltatásokat ígérnek, miközben ezt a magasabb jövedelműek nagyobb adókulcsával finanszíroznák.
A többi baloldali párt emellett hangsúlyosabban kampányol a klímaváltozással, és a zöldenergiára való minél hamarabbi átállással (elsősorban az ökobaloldali Környezeti Párt – A Zöldek; valamint a liberális, agrárista Centrum Párt), míg a szocialista Baloldali Párt elsősorban erősebb jóléti államot ígér, amiben hangsúlyos szerepet kapna a lakhatási válság kezelése és a munkavállalok jogainak védelme is.
Mint fentebb jeleztük, a két blokk között szoros a verseny, és a legutóbbi kutatások hajszálnyival a baloldali tömb előnyét mérik – a baloldali pártok támogatottsága összesen 50,8–52 százalék között mozog, míg az elmúlt négy évben kormányzó jobboldali tömböt 44,6–49 százalék közé mérik, azonban az elmúlt hetekben készített kutatások a jobboldali pártok erősödését mérik,
emiatt még bármelyik blokk győzedelmeskedhet.
Egy balközép győzelem esetén különösen összetett koalíciós tárgyalásokra lehet számítani. A baloldalon ugyanis például a Centrum Párt nem szeretne egy olyan kormányt, aminek a Baloldali Párt is a tagja, míg a Baloldali Párt azt szeretné, hogy a kormányalakításból ne hagyják ki, és miniszteri pozíciókat követel. Emiatt még egy választási győzelem esetén is kérdéses lehet, hogy Anderssonnak sikerülne-e mindegyik baloldali pártot egy zászló alá terelni valamilyen módon, vagy a jobboldali pártok egy kisebbségi baloldali kormány megalakítását támogatnák.
A jobboldali tömbnek ennél könnyebb lenne a dolga egy esetleges kormányalakítás során, ott ugyanis mindegyik párt tartja magát a 2022-es Tidö kastélyban aláírt megállapodáshoz, és immáron a Liberálisok is elállt azon korábbi követelésétől, hogy a Svéd Demokraták nem lehetnek tagjai egy kormánynak.
Viszont egy jobboldali győzelem esetén is hosszú tárgyalásokra lehet számítani, mert ugyan azt mindegyik párt elfogadja, hogy a Svéd Demokraták is immáron kormánypárt lenne, viszont a három párt valószínű, hogy önként és nagy örömmel mondana le miniszteri pozícióikról Akessonék javára. Sőt, Akesson a választás előtt arról beszélt, hogy amennyiben pártja lesz a legerősebb jobboldali erő, akkor az öt legerősebb minisztériumból hármat is pártjának követelne, miközben Kristersson szerint egyáltalán nem automatikus, hogy a pártok méretarányosan kapnának miniszteri pozíciókat, emiatt a tárgyalások során komoly vitás kérdéssé válhat, hogy mekkora súlyt kapjon a kormányban az SD.
Emiatt egyébként egy harmadik lehetőséget is felvetettek, és a korábbi dán mintára megugranák a blokkpolitikát és egy balközéptől jobbközépig terjedő centrista kormányt hoznának létre, amelyből kihagynák a svéd pártrendszer két szélsőségét, a Baloldali Pártot és az SD-t. Ezt elsősorban a Centrum Párt szeretné, ugyanakkor az eltérő gazdaságpolitika, valamint ideológiai különbségek miatt valószínűleg ezt a kormányt szétfeszítenék a belső konflktusok, mintha egy teljesen tiszta baloldali-liberális, vagy jobboldali kormány alakulna.
(Borítókép: Kampányplakátok Svédországban 2026. szeptember 12-én. Fotó: Denis Balibouse / Reuters)
Napi