GazdaságSzerző: economx 13 órával ezelőtt 1 percnyi olvasás
A magániskolák jelentős része nem elitképzők, hanem a hiányos állami oktatást pótolják, különösen a speciális igényű gyerekeknél. A növekvő költségek miatt a szektor képviselői új, fenntartófüggetlen finanszírozási modellt sürgetnek.
A közbeszéddel ellentétben a magániskolák nem kizárólag a tehetősek kiváltságai, sok esetben a hiányos állami oktatást és ellátást pótolják – hívják fel a figyelmet a szektor képviselői.
Magyarországon jelenleg mintegy 500-600 magánfenntartású intézmény működik, a gimnáziumok mellett óvodák, szakképzők, művészeti iskolák és sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekeket fejlesztő központok is bele tartoznak ezekbe az intézményekbe.
Dobos Orsolya, az Alapítványi és Magániskolák és -óvodák Egyesületének (AME) társelnöke kiemelte, hogy a legtöbb ilyen intézményt nem üzleti célból, hanem nonprofit, közösségi összefogással hozzák létre ott, ahol az állami ellátás elégtelen vagy teljesen hiányzik.
Különösen igaz ez a korai fejlesztésre, valamint a speciális támogatást igénylő diákok oktatására.
Sok család számára a magánintézmény nem egy választható luxusalternatíva, hanem az egyetlen esély arra, hogy gyermekük megfelelő szakmai segítséget kapjon.
A sokszor magas tandíjak nem az elitképzés szándékából fakadnak, hanem abból, hogy a szakmai autonómia és a minőségi ellátás – például a hiányszakmának számító tanárok és gyógypedagógusok megfizetése – jelentős költségekkel jár állami segítség hiányában.
Ez az árazási folyamat azonban kiszorítja azokat a családokat, akik nem tudják megfizetni a szolgáltatást.
A helyzet megoldása érdekében a szakmai szervezetek – köztük az AME és a Magyar Waldorf Szövetség – egy új, fenntartótól független finanszírozási modellt sürgetnek, és már meg is kezdték az egyeztetéseket az oktatásirányításért felelős kormányzati vezetőkkel.
A szektor legfőbb üzenete, hogy az állami támogatásnak nem a fenntartó kilétét, hanem a gyermekek valós szükségleteit kellene figyelembe vennie.
Napi