MP (Military Police? Ja, nem, a jelenlegi miniszterelnök) nagyon nem szereti a propagandát. Különösen rühelli a Mandinert (meg is szüntette) és a Magyar Nemzetet (meg is szüntetné, ha tehetné).

Nem is olyan régen MP (Madame Pompadour? Ja, nem, a mostani miniszterelnök) még a tatárjárással felérő Orbán-kormány állami tisztségviselője volt, egészen pontosan a Diákhitel Központot vezette. Ebbéli minőségében nagy összegű szerződéseket kötött Balásy Gyulával, továbbá többször kifejtette, miszerint soha nem volt annyira jó fiatalnak lenni, mint Orbán Magyarországán. (A magyar fiatalok legutóbb a tatárjárás alatt érezték ennyire jól magukat.)

MP (Mániás Pszichózis? Ja, nem, a pillanatnyi magyar miniszterelnök) akkoriban még nem ismerte fel azt az átkozott propagandát, de persze csak azért nem, mert eltakarta előle a magyar fiatalok jóléte, no meg a felesége széles válla. Így aztán őrjöngés és szitkozódás helyett körbehaknizta a „propagandasajtót”, hogy interjúkat adjon a magyar fiatalok jólétéről és nem mellesleg saját nagyszerűségéről, melynek – lássuk be – párja nincs széles e világon.

Így jutott el a Mandinerhez, adott is egy interjút, de nagyon nem volt megelégedve vele. Így aztán levelet írt az interjút készítő újságírónak, hogy elmagyarázza neki, hogyan is kell interjút készíteni egy olyan zsenivel, mint ő.

Ebből a levélből idézünk:

„Kedves Laura,

nagyon sajnálom, de eredeti formájában részemről az interjú nem vállalható. Beszélek Zolival, de azért neked is leírom indokaimat röviden:”

És akkor MP (Multi Player? Ja, nem, az újdonsült magyar miniszterelnök) leírta. És nem hagyott ki semmi fontosat: „8 kérdésből 4 negatív felütéssel közelíti meg a diákhitelezést, miközben az azon kevés politikai termék közé tartozik, amelyek mindenki által elismerten hasznosak. […]

Honnan veszed, hogy nincsenek kevesen, akik hosszú időre eladósodnak? A tények pont ennek az ellenkezőjét mutatják. Feltétlenül rossz egyébként kamatmentes hitellel eladósodni 4 %-os inflációs környezetben, 5 %-os állampapírhozam mellett? […]

Való igaz, hogy még mindig magas a felsőoktatási lemorzsolódás (részben anyagi okok miatt), de biztos, hogy ezt kell fejtegetni a Mandiner hasáb­jain? Nem arról kellene inkább beszélni, hogy mennyi mindent tett a kormány az elmúlt évek során, hogy mindenki a tehetségének megfelelő oktatásban részesüljön?

Biztos, hogy arról kell írni, hogy milyen sok diák veszítette el a munkáját, nem arról, hogy a kormány rögtön több döntést is hozott (Európában elsőként és talán a legkomplexebb csomaggal), hogy segítsen? […]

Az egész interjú apropóját az adta, hogy 20 év után hatalmas lépésként kiterjeszti a kormány a diákhitelezést a szak- és felnőttképzés területére, ezzel megduplázva a rendszert és újabb több százezer embernek segítve. Biztos, hogy az utolsó egy rövid kérdésnek kell erről szólnia? […]

Engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljam a Figyelőben és a Demokratában ma megjelent címlapinterjúimat (vagy a múlt heti Magyar Nemzet- és Magyar Hírlap-interjúkat), azokat jó szívvel tudom vállalni, és úgy gondolom, hogy azok az anyagok kellően informatívak és nem sikerpropagandaként hatnak, de beszámolnak az egyébként tényleg egyedülálló magyar modell eredményeiről és a diákok előtt álló lehetőségekről.

Üdvözlettel,

Magyar Péter”

Tehát MP (Magyar Posta? Ja, nem, a sajnálatos módon magyar miniszterelnök) akkoriban kioktatta, eligazította, helyre tette a „propagandasajtót”, továbbá figyelembe is ajánlotta, valamint elmagyarázta, hogyan kell propagandát írni, amely egyfelől bemutatja az Orbán-kormány (pardon, a tatárjárás) e téren elért egyedülálló eredményeit, másfelől mit tud ő jó szívvel vállalni.

Hamarosan felragyog a nap, amikor elmagyarázzuk neki, mi mit tudunk jó szívvel csinálni. Például vele.