GazdaságSzerző: magyarnemzet 1 órával ezelőtt 6 percnyi olvasás
Önmentő csomag: három hónapig volt feszíthető az üzemanyagok ára, kérdés, kit segít jobban a pénteken bejelentett intézkedés.
Új rendszerrel váltja a kormány a régit: miután június végén a Tisza-többség megszüntette az üzemanyagok védett árát, most, szeptember elején kevésbé általános, inkább célzott támogatást vezet be a dízelt tankolók egy részének. A lépés meglehetősen sürgőssé vált, miután a gázolaj literenkénti átlagára az elmúlt hetekben határozottan elindult felfelé, majd szerdán át is lépte a lélektani 700 forintot. Ez igen magasnak számít, főleg az agrárium vállalkozói számára, akiket az idén az aszály is ritka nehéz helyzetbe hozott. Hozzá kell tenni, hogy volt már 700 forint környékén a dízel, igaz, nem gyakran.
A hatósági árszabályozás mindig kényes téma, politikailag és gazdaságilag is nehézkes úgy bevezetni, hogy a lehető legtöbb érintett örüljön. Néha mégis meg kell lépni, az Orbán-kormányok nemegyszer ezzel az eszközzel akadályozták meg, hogy a háztartások költségei elszálljanak. A rezsicsökkentés és a különböző árstopok népszerű intézkedéseknek számítanak a fogyasztók körében, és kevésbé népszerűnek az értékesítői oldalon, de céljukat mindig elérték: nem szökött irreális magasságokba sem a rezsiköltség, sem az üzemanyagok vagy más termékek ára.
A Tisza-kormány üzemanyagár-politikájának vargabetűiről már sokat írtunk e lap hasábjain, a héten pedig Magyar Péter újabb fejezethez adott alapanyagot. A miniszterelnök ugyanis bejelentette, hogy hamarosan bejelent valamit, ám ez elmaradt. A szerdai kormányülésen tárgyalták a dízelt tankolók egy részének célzott támogatását, ám a jelek szerint vagy nem értek a napirendi ponthoz, vagy nem sikerült megoldást találni. Mindenesetre a szerdai bejelentés – amit a fél ország várt – elmaradt, csütörtökön pedig V4-es találkozóra utazott Magyar Péter. A bejelentés végül péntekre tolódott, a kormány döntése értelmében nagyjából egymillió, legfeljebb 150 lóerős dízelautó tulajdonosa kaphat havi ötezer forint támogatást.
Érdemes röviden felidézni, mi vezetett idáig.
A kormányfő nem sokkal hivatalba lépése után, június 17-én azt tudatta, hogy a Tisza-kormány kezdeményezi a védett ár, azaz benzinnél a 595, dízelnél a 615 forintos hatósági ár kivezetését, mert annál 10-15 forinttal olcsóbban is lehet üzemanyagot vásárolni a töltőállomásokon.
Ezt nem árt összevetni azzal, hogy néhány nappal a választásokat követően, április 16-án még pártelnökként határozottan arról beszélt, hogy a védett árakat fenntartják.
Erről a gazdasági és energetikai, valamint a pénzügyminiszterrel, továbbá Hernádi Zsolt Mol-vezérrel is egyeztetett.
Mégis, a kivezetés megtörtént, július óta így nincs ársapka az üzemanyagokon. Ahogyan Magyar Péter június 17-én fogalmazott: „a piac működik magától, mint korábban is működött”. És egy darabig rendben is volt minden, úgy tűnt ugyanis, hogy rendeződik a közel-keleti konfliktus. Ám csakhamar működésbe léptek azok a tényezők, amelyekre szakértők a védett ár kivezetését megelőzően is felhívták a figyelmet: az amerikai–iráni konfliktus eszkalációja és úgy általában a kiváltképpen a gázolajat érintő európai ellátáshiány. Ezek miatt július közepén ismét emelkedésnek indult az olaj világpiaci ára, és egy kormányszóvivői tájékoztatón a miniszterelnök arról volt kénytelen beszélni, hogy a Mol még képes a védett árak közelében tartani az üzemanyagok árszintjét. Ez augusztusban is igaz volt, Kapitány István így meg is jegyezte, hogy „a piac működik”. Később azonban újra meglódultak az árak.
Amennyiben ennél jelentősebb kilengések lennének és jelentősen nagyobb terhet róna a lakosságra, a vállalkozásokra a benzin ára, akkor Kapitány István be fog avatkozni. Előbb be fog avatkozni, mint amikor a Fidesz-kormány hagyta, hogy 720 forint legyen a dízel
– mondta akkor Magyar Péter, és lehetséges, hogy az e hétre várt bejelentés mögött az is meghúzódik, hogy a Tiszánál észlelték: a választási kampányban és azután tett oly sok ígéret közül nem ártana többet betartani.
A friss pártpreferencia-adatok alapján ugyanis a nyáron minden tizedik támogatóját elvesztette a Tisza. Az Europion szeptemberi kutatása szerint a biztos szavazó pártválasztók körében 61 százalékra csökkent a kormánypárt támogatottsága, ami három százalékpontos visszaesés az augusztusi méréshez képest, miközben a Fidesz–KDNP 25 százalékon maradt. Különösen figyelemre méltó, hogy a nyári energiaválság kezelése a megkérdezettek 50 százalékát érdekelte, és a kormány tevékenységének megítélésében a második legjobban értékelt területté vált.
Ezek alapján politikailag akár gyümölcsöző is lehet a kormány felvázolt lépése, legalábbis a döntéshozók várakozásai szerint. Az üzemanyagár ugyanis egyike azoknak a nagyon szem előtt lévő, mindennapi gazdasági változóknak, amelyeken keresztül a választók értékelik a kormány teljesítményét.
Magyarországon pedig ez azért különösen érdekes, mert a kormányok maguk is politikai kérdéssé tették az üzemanyagárakat. A választók szinte naponta találkoznak az árszabással, közvetlenül fizetnek az üzemanyagért, és azt is tudják, hogy ha a hajtóanyag drága, annak hatása idővel egyéb termékekben is megjelenhet. Emiatt hajlamosak az üzemanyagok árának alakulását a kormány teljesítményének egyfajta jelzőjeként értelmezni. Ha pedig a kormány felvállalja, hogy megvédi a magyarokat a magas üzemanyagáraktól, azzal magára veszi a felelősséget egy piaci termék árazásáért. Emiatt nálunk erősebb a benzinár politikai hatása, mint például az Egyesült Államokban, ahol az elnöknek nincs közvetlen árpolitikai eszköze.
Ezzel együtt egy 2025-ben publikált amerikai kutatás kifejezetten a benzinárak és az elnöki támogatottság kapcsolatát vizsgálta. A szerzők többféle gazdasági és pénzügyi változót, olajárakat és geopolitikai kockázatokat is figyelembe vettek, s arra jutottak:
a kapcsolat negatív, és ugyan nem lineáris, de az biztos, hogy a magasabb benzinár alacsonyabb elnöki támogatottsággal jár, miközben a benzinár önmagában is előre jelezte a későbbi támogatottságot.
A szerzők szerint ez összhangban van az úgynevezett pocketbook-hatással, vagyis azzal, hogy a választók a saját pénztárcájukon keresztül értékelik a gazdaságot. Egy 2016-ban készült másik kutatásban az 1976 és 2007 közötti amerikai adatokat vizsgálva arra jutottak, hogy ahányszor tíz centtel drágult egy gallon benzin, nagyjából annyiszor 0,6 százalékponttal csökkent az elnök támogatottsága. Természetesen itt statisztikai összefüggésről van szó, amelynek erősségét nagyban befolyásolhatják egyéb tényezők.
Egy harmadik, 207 választást és 50 demokráciát vizsgáló kutatás pedig arra jutott, hogy a kőolajárak emelkedése szignifikánsan rontja a hivatalban lévő kormány újraválasztási esélyeit. A hatás jobb- és baloldali kormányok esetében egyaránt megjelent. A kutatók szerint az olajársokk a fogyasztás növekedését is visszafogja, ezen keresztül pedig romlik a hivatalban lévő politikai erő helyzete.
De idézhetjük negyedikként annak a világméretű adatbázist vizsgáló kutatásnak az eredményét is, amely azt mutatta ki, hogy az importolaj árának drasztikus emelkedése a hivatalban lévők újraválasztásának esélyét csökkenti, míg növeli a tüntetések és a benzinárakról szóló médiamegjelenések számát. A hatás demokráciákban jelent meg, autokráciákban nem.
De mi lehet a magyarázata annak, hogy a benzinár ennyire érzékeny jelzővé vált? Meglehet: sokkal könnyebben látható és értelmezhető, mint a bruttó hazai termék vagy az államadósság. Nem kell közgazdásznak lenni a megértéséhez, ráadásul rendszeresen kell fizetni, szinte mindennap gondol rá az, aki autózik. A drágulást senki sem szereti, az elégedetlen választó pedig az aktuális elnököt, illetve kormányt gondolja felelősnek. A fentieket alátámasztja az Egyesült Államok 2024-es elnökválasztása is, amelyen a demokrata jelölt Kamala Harris elvesztette a megméretést Donald Trump ellenében. Több elemzés is kitért arra, hogy ebben szerepe volt az addigi elnök, Joe Biden kormányzása alatt elindult infláció, azon belül is az üzemanyagár meglódulásának. A gazdasági elégedetlenség komoly politikai hátrányt okozott a demokratáknak.
Biden alatt a benzin országos átlagára a hivatalba lépéskori 2,39 dollárról 2022 júniusában 5,01 dolláros rekordra emelkedett gallononként. A Biden-elnökség alatt az átlagos benzinár 3,5 dollár körül alakult. A választók azt tapasztalták, hogy ezután drágult az élelmiszer, aztán a lakhatás, a hitelek. Később, amikor az infláció három százalék körül stabilizálódott, a lakosság azt várta volna, hogy az árszínvonal visszatér a régi értékekhez, de ez nem következett be, az amerikaiak továbbra is rossznak ítélték meg a gazdaságot, miközben a makrogazdasági mutatók egyébként sok tekintetben kedvezőek voltak.
Visszatérve a hazai helyzetre és a politikai kommunikációra:
talán nem véletlen, hogy közvetlenül a kormányülés előtti napokon szálltak el igazán az üzemanyagárak. Ilyen árkörnyezetben jóval látványosabb egy árfékező kormányzati bejelentés, mint lett volna néhány héttel korábban.
Hozzá kell tenni, hogy akkor, amikor már a nagykereskedelmi árak indokolták volna a kiskereskedelmi árak megugrását, az mégsem következett be. Ennek indoka pedig a Magyar Nemzet több iparági forrása szerint is az, hogy a háttérben nem hivatalos nyomás, illetve megegyezés miatt a három, finomítóval rendelkező nagy olajipari vállalat alacsonyan tartotta a kiskereskedelmi árakat. Ezek a cégek továbbra is nyereségesen tudtak működni a finomítói árrésüknek köszönhetően, míg a vidéki benzinkutasok az eltűnt kiskereskedelmi árrés miatt már hónapok óta veszteségesen üzemelnek. Többen elérték működőképességük határát, az esedékes adóikat sem tudják befizetni, hiszen a nem hivatalos árnyomás miatt hosszú heteken keresztül szinte megegyezett a nagykereskedelmi ár a kiskereskedelmivel.
Nagyjából ezer vidéki kisvállalkozó érintett ebben. A Független Benzinkutak Szövetségének szakértője, Egri Gábor lapunknak elmondta: a likviditási hiány miatt előfordulhat, hogy a kereskedők egyszerre csak kis mennyiséget tudnak vásárolni üzemanyagból, ezért ellátási hiány is fenyeget.
A szövetség képviselői felkeresték a köztársasági elnököt, az ombudsmant és parlamenti képviselőket is, hogy elérjék a kormánynál: ne hagyja tönkremenni ezeket a magyar kisvállalkozókat, akiknek a többsége ráadásul a Tiszára szavazott.
Napi