Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint a globális népesség 13 százalékát érintő elhízás kezelése ugyan forradalmi változásokon ment keresztül az utóbbi években a GLP-1 gyógyszerelnek köszönhetően, de a leadott súly visszakúszása még mindig problémát jelent a sikeres diétázóknak, gyógyszerevőknek is. Egy új, a Nature-ben publikált tanulmány szerint a túlsúly és az elhízás tartós epigenetikai memóriát hoz létre, amit a sejtek azután sem engednek el, hogy az ember jelentős testsúlycsökkenésen esik át.

Az adaptív immunrendszer segítő T-sejtjei évekig megőrizhetik a korábbi elhízás jeleit, jóval azután, hogy az egyének testsúlya lecsökkent. A korábbi testállapot „memóriája” olyan folyamatokat zavarhat meg, mint a sejtek öntisztító folyamata, vagy az immunsejtek öregedésének szabályozása, ami megmagyarázhatja, hogy testsúlycsökkenésen átesett emberek miért vannak kitéve továbbra is az elhízással összefüggő egészségügyi kockázatoknak.

A DNS-metiláció epigenetikai folyamata közben a sejtekben olyan kémiai markerek (metilcsoportok) kerülnek a DNS-re, amik gének kifejeződését befolyásolhatják. A kutatók egérkísérletek alapján azt jósolják, hogy a segítő T-sejtek elhízásra jellemző epigenetikai mintázatai embereknél is megmaradhatnak.

A fogyást követő testsúlyszabályozás gyengíti az elhízási emlékezetet, de az elhízás T-sejtekre gyakorolt hatásának megszűnése 5-10 évig is eltarthat. Az epigenetikai változásokat nem az örökítőanyagként szolgáló DNS bázissorrendje tárolja, hanem más molekuláris jelek a DNS-láncon. Kérdés, és épp ezt tesztelik, a kombinált kezelések, sport és gyógyszerek együttes használata például változtathat-e ezen az elhízás memórián. A jojóhatás elkerülésére az epigenom módosítására lenne szükség, hogy aktiválni és inaktiválni tudjanak bizonyos géncsoportokat, majd ennek hatására az egerek elhízást elősegítő memóriája kikapcsolódjon.

Az elhízást elősegítő „memória” kiiktatása egyelőre azért is nehéz, mert még ismeretlenek sejt- és molekuláris folyamatai. Egy korábbi egeres kutatásból az derült ki, az állatok zsírszövetében tartós változásokat okoz, hogy korábban mit ettek, és egy másik analízis szerint akkor is ha lefogytak, megmaradt az immunsejtek elhízásra jellemző állapota. Az epigenetikai folyamatok valamilyen szinten szerepet játszanak az elhízás-memória létrehozásában.

A génkifejeződési változások által leginkább érintett emberi sejttípusok között voltak a zsírsejtek is. A korábban túlsúlyos páciensekből származó zsírsejtekben egyes gének kifejeződése tartósan csökkent, köztük sejtszintű anyagcsere-folyamatokban fontos szerepet játszó géneké, és ez a súlyvesztés után sem korrigálódott. 

Egerek diétája

Az egerek zsírsejtjeiben kialakult epigenetikai memória stabilnak bizonyult, és hozzájárult ahhoz, hogy az egerek később rosszul reagáljanak az újabb zsírban gazdag diétára, ami az elhízottság visszatéréséhez vezetett. Epigenetikai folyamatok állnak a tartósan megváltozott génkifejeződés hátterében.

Szakemberek szerint a szemaglutid és hasonló hatóanyagú GLP-1 gyógyszerek az elmúlt években ígéretesnek bizonyultak az elhízás elleni küzdelemre, és kiváltották a műtéti beavatkozásokat. Az viszont egyelőre még kérdéses, hogy hatásuk mennyire hosszú távú, és mi történik, ha felhagyunk a használatukkal. Az eddigi klinikai vizsgálatok, mint írják, ezekben az esetekben ugyanis jelentős testsúlynövekedést mutattak ki, ami arra utalhat, hogy önmagukban ezek a kezelések nem képesek visszafordítani az elhízás által okozott sejtszintű változásokat – és azt, hogy más hatóanyagok képesek-e erre, újabb vizsgálatoknak kell majd eldönteniük.

(Borítókép: Jan Woitas / Getty Images)