BulvárSzerző: blikk 15 órával ezelőtt 11 percnyi olvasás
A vörös macska sokkal bolondosabb és falánk, a fekete titokzatos, a fehér pedig távolságtartó – legalábbis ezt tartja a közhiedelem. De vajon tényleg meg lehet állapítani egy macska személyiségét pusztán a bundája színéből? A macskatulajdonosok hogy látják kedvencüket? A tudomány szerint a válasz korántsem olyan egyszerű.
A macskák szőrszínéhez régóta különféle személyiségjegyeket társítunk. A vörös cicákról például sokan úgy gondolják, hogy különösen bohókásak, kíváncsiak, falánkak és kissé kiszámíthatatlanok. A fekete macskákat gyakran titokzatosnak, idegenekkel szemben bizalmatlannak, gazdájukkal viszont rendkívül ragaszkodónak tartják.
A fehér cicák ezzel szemben a közhiedelem szerint nyugodtak és elegánsak, de kissé távolságtartók lehetnek. A háromszínű - trikolor - macskákat sokan temperamentumosnak, a cirmosokat pedig kalandvágyónak gondolják.
De van ezeknek az elképzeléseknek bármilyen tudományos alapjuk?
Valóban a szőrszín határozná meg egy macska személyiségét? / Fotó: Northfoto
A macskák szőrszínéhez rengeteg sztereotípia kapcsolódik. Ezek a közösségi médiában is rendkívül népszerűek, ezért sokszor már-már tényként találkozhatunk velük.
A leggyakoribb elképzelések szerint:
Jól hangzik – de ettől még nem biztos, hogy igaz.
A vörös cicákat övező sztereotípiák egyik lehetséges forrása a világ egyik leghíresebb macskája, Garfield. A falánk, lustálkodó és kissé kiszámíthatatlan képregényhős hosszú évtizedek óta erősíti azt az elképzelést, hogy a vörös macskák valahogy „másképp működnek” - bár akinek van vagy volt már vörös cicája, tudja, hogy egyébként igaz.
Ráadásul van egy érdekes körülmény is: a vörös macskák között nagyobb arányban találunk kandúrokat. Ez azért fontos, mert ha valóban megfigyelünk bizonyos viselkedésbeli különbségeket, azok egy része akár a nemhez és nem a szőrszínhez kapcsolódhat.
Vagyis könnyen előfordulhat, hogy amit mi egy adott színhez társítunk, annak egészen más magyarázata van.
A Kaliforniai Egyetem Berkeley campusának kutatói 2012-ben azt vizsgálták, hogy az emberek milyen személyiségjegyeket társítanak a különböző színű macskákhoz.
A kutatásban 189 macskatulajdonos vett részt. Az eredmények nagyon érdekesek voltak: a gazdik valóban különböző tulajdonságokat kapcsoltak a különböző szőrszínekhez.
A narancssárga macskákat például barátságosabbnak tartották, a fehéreket inkább méltóságteljesnek és távolságtartónak, míg a háromszínű cicákat kevésbé toleránsnak.
Egy tulajdonság azonban szinte minden macskára igaz volt a gazdik szerint: a makacsság.
Csakhogy ez a kutatás elsősorban azt mutatta meg, mit gondolnak az emberek a macskákról, nem pedig azt, hogy a macskák valóban ilyenek-e.
A tudomány jelenlegi állása szerint nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a macska szőrszíne önmagában meghatározná a személyiségét.
A Petbook által idézett kutatások szerint kevés tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy az eltérő szőrszínhez valóban eltérő személyiségjegyek vagy viselkedési minták társulnának.
Egy másik, 2015-ös vizsgálat pedig azt találta, hogy nem volt jelentős különbség a különböző színű macskák agresszivitásában.
Vagyis hiába tartjuk a háromszínű cicát ingerlékenyebbnek vagy a fekete macskát kiszámíthatatlanabbnak, a kutatók nem tudták ezt egyértelműen igazolni.
Ha nem a bunda színe dönti el, milyen egy macska, akkor mi?
A személyiséget sokkal inkább a genetikai háttér, a korai életszakaszban szerzett tapasztalatok, a szocializáció, a környezet és az egyéni élmények alakítják. Ezért két ugyanolyan színű macska között is óriási különbség lehet. Az egyik egész nap a gazdája nyomában járhat, ölbe kéredzkedhet és hangosan dorombolhat. A másik ugyanilyen bundával inkább a saját útját járja, és csak akkor engedi megsimogatni magát, amikor neki megfelelő.
És természetesen az is előfordulhat, hogy egy fekete macska rendkívül barátságos, egy vörös pedig kifejezetten félénk.
Elsőre ártalmatlannak tűnhet, ha azt mondjuk egy vörös cicára, hogy „biztosan bolondos”, vagy egy fekete macskára, hogy „biztosan nehéz természetű”. A probléma akkor kezdődik, amikor ezek a vélekedések befolyásolják az örökbefogadási döntéseinket.
Ha valaki egy bizonyos színű macskát eleve barátságosabbnak, intelligensebbnek vagy könnyebben kezelhetőnek gondol, előnyben részesítheti a menhelyen. Egy másik színű állat pedig emiatt akár hosszabb ideig is várhat gazdára.
A kutatók szerint ezért nem mindegy, milyen elképzeléseket alakítunk ki az állatokról. A sztereotípiák ugyanis nemcsak azt befolyásolhatják, hogyan látjuk a macskát, hanem azt is, hogyan bánunk vele.
Van még egy érdekes pszichológiai tényező is. Ha valaki eleve úgy gondolja, hogy a vörös macskák őrülten játékosak, akkor nagyobb eséllyel fogja észrevenni és megjegyezni azokat a helyzeteket, amikor a saját vörös cicája valami különlegeset művel. Amikor pedig a macska egész nap békésen alszik, azt már kevésbé tartja érdekesnek. Így a saját tapasztalataink idővel akár meg is erősíthetik a sztereotípiát.
Talán ez a legfontosabb tanulság. Egy macska személyiségét nem érdemes a bundája alapján megítélni. Sokkal többet árul el róla, hogyan viselkedik különböző helyzetekben, hogyan reagál az emberekre, más állatokra, az új környezetre, a játékra és a változásokra.
Lehet fekete, fehér, vörös, szürke, cirmos vagy háromszínű – minden macska egy külön személyiség. És talán éppen ez bennük a legcsodálatosabb.
Napi