Hét év után új kötettel jelentkezik Bartis Attila. A Magvető Kiadó bejelentése szerint A rég című könyv kétpólusú önéletrajz, amelyben az író saját gyerekkorát és családja történetét idézi fel, miközben Budapest és Jáva között tekint vissza a múltjára.

„Tévedni lehet. Hazudni nem”

Bartis Attila emlékekből, korabeli levelekből, feljegyzésekből és államvédelmi iratokból építi fel a kötetet. A történet egyik központi helyszíne Marosvásárhely, ahol az író 1984-ig élt, mielőtt édesapjával Budapestre költözött.

A rég egyrészt felnövéstörténet a Ceauşescu-korban tanárelvtársak, szekusok, művészek és zsibárusok között, szembesülés családi titkokkal, veszteségekkel, tönkretett életekkel, ugyanakkor megkapaszkodástörténet is, a fotográfussá és íróvá válás története Magyarországon, egy ismerős, de nagyon idegen világban.

– írta a Magvető a Facebook-oldalán.

A kötet azonban nemcsak a gyerekkor és a családi múlt felől építkezik, hanem abból a jelenből is, ahonnan Bartis visszanéz ezekre az évekre.

Bartis több mint egy évtizede élete felét Yogyakartában tölti. A szemlélődő kívülállás olyan alapélményévé vált a világ másik felén, amely óhatatlanul meghatározza világlátását.

A könyv jelen idejének két meghatározó helyszíne Budapest és Jáva szigete. A Magvető a kötet egyik meghatározó mondataként idézi Bartist: „Tévedni lehet. Hazudni nem.”

 „Mi el tudunk bánni a saját íróinkkal”

Bartis Attila legutóbb 2024-ben adott interjút az Indexnek, miután A vége című regényével elnyerte az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank irodalmi díját. Akkor arról beszélt, hogy a magyar irodalomnak a nyelvterületen kívül is „van súlya, figyelnek rá”, miközben Magyarországon hajlamosak vagyunk ennek az ellenkezőjét gondolni.

Az író az irodalom és a politika kapcsolatáról is karakteresen fogalmazott:

Mi el tudunk bánni a saját íróinkkal önerőből is, ehhez nincs szükségünk külföldi segítségre.

Bartis szerint a politikai szempontok különböző mértékben, de mindig jelen voltak az írók és az egyes nemzeti irodalmak nemzetközi megítélésében. Azt is hangsúlyozta, hogy számára természetes öröm, amikor azt látja: másnak is valóban fontos az, amit ő fontosnak érzett megírni.