A PVSK vezetőedzőjét úgy hívták akkoriban, hogy Rátgéber László – a sikertréner pedig azóta is állítja, Horváth Judit, vagyis Juci nélkül ő egyáltalán nem vált volna azzá az emberré, azzá az edzővé, aki lett belőle.

– Rendkívül hálás vagyok neki ezért – mesélte Rátgéber a Blikknek. – Amikor Pécsre érkeztem vezetőedzőnek, már ő volt a csapatkapitány. Először kicsit aggódva, aztán óriási szívvel fogadott, mint 26 éves kisgyereket, hiszen ahogy nála is, a játékosok nagy részénél fiatalabb voltam. Az ő győzni tudása és akarása volt az a példa, amit követtünk utána a későbbi generációkkal is. Technikailag egyébként képzetlen volt, két kézzel dobta a labdát, nem nagyon tanították meg neki az alapokat. Mindent az akaratával, a szívével, a hozzáállássával ért el. Nélküle biztosan nem született volna meg ez a pécsi hegemónia a női kosárlabdában.

Horváth már annak a pécsi bajnokcsapatnak is tagja volt, amelyik 1992-ben első nem budapesti egyesületként nyert aranyérmet, ezzel pedig megkezdődött a pécsi női kosárlabda sikerkorszaka. Ő maga ebből még két-két bajnoki arany- bronzéremmel vette ki a részét, mígnem 1997-ben be nem következett a tragikus baleset.

– Soha nem fogom efelejteni azt a napot – folytatta Rátgéber. – Sokkoló volt, nagyon-nagyon kemény. A rendőrkapitány hívott fel telefonon a hírrel, hogy ne a sajtóból értesüljünk róla. Otthon voltam a feleségemmel, aki akkor hathónapos terhes volt. Emlékszem, akkora sokk ért mindkettőnket, hogy aggódtam érte és a babáért is.

Nem kértek pszichológust

Másnap pedig a Sopronnal játszottak volna idegenben a bajnokság 1. fordulójában, de a találkozót így végül nem rendezték meg. A Diósgyőrt viszont már fogadták a következő játéknapon, szintén rangadón Pécsett.

– Öt-hat ezer ember volt kinn a meccsen. Emlékszem, küldtek hozzánk pszichológust, hogy segítsen minket a gyász feldolgozásában, de nem kértük a segítségét, és megnyertük a meccset. Azt mondtuk, hogy mi úgy fogunk viselkedni, ahogy Jucika tette volna és elvárta volna tőlünk. Azzal a mentalitással és hozzáállással nyertük meg a meccset, amit ő mindig is képviselt. Egyébként tele volt Juci halálával a magyar média, még az akkor induló TV2 is ezzel foglalkozott, erre konkrétan emlékszem – mondta.

Ennek pedig ugyebár már 29 éve, de Horváth Judit szellemisége még továbbra is áthatja a pécsi kosárlabdát.

– A mai napig ott áll a szobra a csarnok mellett, illetve én az akadémiámon is elneveztem róla egy kosárpályát. Jucika már nincs köztünk, de az biztos, hogy soha nem fogjuk elfelejteni.