EgyébSzerző: index tegnap 7 percnyi olvasás
Aki nem figyel, könnyen ráfázhat.
2026. május 16-át írunk, a Győri ETO az NB I-es szezonzáró mérkőzésére fut ki a kisvárdai Várkerti Stadionban. A 2025–2026-os idényben már másodszorra lép pályára az ukrán határtól csupán 22 kilométerre fekvő városban a Rába-menti együttes, legutóbb tavaly októberben utaztak Magyarország keleti felébe. Akkor Nadir Benbuali és Claudiu Bumba gyors góljaival húsz perc után már kettővel vezettek a zöld-fehérek, ám a hazaiak nem adták fel, és végül a 89. percben Molnár Gábor találatával megfordították a mérkőzést.
A következő bő fél évben azonban sok víz lefolyt a Rábán, a 2024 májusában élvonalba jutó ETO Borbély Balázs irányítása alatt második NB I-es szezonjában bajnoki aspiránssá nőtte ki magát, 32 forduló után pedig úgy buszozhatott ismételten Kisvárdára, hogy egy győzelemmel a klub történetének ötödik bajnoki címét hódíthatják el.
A sorsdöntő találkozó eleje kísértetiesen hasonlított az októberi összecsapásra, Benbuali korai góljával a Győr szerezte meg a vezetést, az eddigre már mentálisan is jelentősen megacélosodó dunántúliak ezúttal viszont nem engedték ki kezükből a három pont sorsát, ami egyben aranyérmet, valamint egy tündérmesébe illő lezárást hozott magával.
Az extázis viszont nem tartott sokáig. Az ETO-val pontosan az történt meg, ami egy váratlanul jó eredményt elérő, ebben az esetben még bajnoki címet is nyerő csapattal szokott: szétszéledt aZ együttes.
Borbélyra éppen a nagy versenyfutásban alulmaradó Ferencváros csapott le, míg Bernd Thijs pályaedző és Steven Vanharen sportigazgató is a Makkabi Tel Avivnál kötött ki hasonló szerepkörben. Persze a legnagyobb csapás a keretet érte. Ahogy azt az NB I-es átigazolási összefoglalónkban is bemutattuk, az ETO-ból 9,5 millió euróért (ebben élen jár a magyar mezőnyben) távoztak játékosok, köztük:
míg olyan perememberek mint Deian Boldor és Senna Miangue ingyen távoztak a klubtól. Meglehet, még a Vitálistól a csapakapitányi karszalagot átvevő Zeljko Gavric is távozik a csapattól, ám a csakfoci.hu szerint még nem vehető biztosra, hogy a Győr meg tud egyezni azeri kérőjével.
Persze bőven akadtak érkezők is a mexikói Efraín Juárezt kispadra hozó gárdánál, ám ne dédelgessünk csalfa álmokat, egy újabb bajnoki cím valóságos csoda lenne, de egy dobogós szereplés is ezek után a bravúr kategóriába tartozna. Egyelőre mondjuk nem áll rosszul az NB I 2026–2027-es kiírásában az ETO, hét forduló után három győzelmet, 3 döntetlent és csupán egy vereséget (azt is az FTC ellen) könyvelhet el, így jelenleg a tabella második helyén áll 12 ponttal.
De mire mentek a múltban a Győrhöz hasonló kiugró teljesítményt elérő, ritkább esetben akár trófeát/trófeákat is nyerő csapatok Európában?
Talán a futballtörténelem egyik legnagyobb szenzációja közé sorolható a Leicester City 2015–2016-os Premier League-győzelme. A fogadóirodák 5000-es oddsot adtak az előző szezonban éppen csak bentmaradó „Rókáknak”, akik végül az egész világot meglepve 81 ponttal megszerezték történetük első bajnoki címét.
A váratlan siker utáni nyáron persze rögvest lecsapott a Chelsea a csapat motorjára N'Golo Kantéra 35,8 millió euróért, aki a következő években a világ egyik legjobb középpályásaként tartottak számon. Bár ekkor nem távozott újabb kulcsjátékos, a csapat természetesen nem tudta megismételni remek PL-szereplését, és végül csak 12-ként végzett a bajnoki pontvadászatban.
A Leicester okosan kezelte helyzetét, ugyan 2017 nyarán Danny Drinkwater (37,9 millió), majd egy évvel később Rijad Mahrez (67,8) távozott az aranyszezon meghatározó játékosai közül, a megfontolt igazolásoknak köszönhetően idővel stabil európai kupahelyekért küzdő klubbá nőtte ki magát (a 2020–2021-es idényt Konferencialiga-elődöntősként zárta). Így nemhogy megrogyasztotta volna a siker a közép-angolokat, de egy ideig úgy tűnt a top 6 klubot üldöző csapatok listája egy új állandó taggal bővült.
Ám edzőket gyorsan fogyasztó klub (a bajnok címet szerző Claudio Ranieri óta egyedül Brendan Rogers ült két évnél hosszabb ideig a kispadon) igazolásai 2022 után egyre kevésbé váltak be. Az akadémiáról az elmúlt egy évtizedben pedig csak elvétve tudtak felhozni Premier League-szinten is érdemi hozzáadott értékkel rendelkező játékosokat (például Ben Chillwell, Harvey Barnes, Kiernan Dewsbury-Hall és Jeremy Monga), így először a 2022–2023, majd egy gyors feljutás után a 2024–2025-ös szezonban is kiestek az élvonalból. A lejtmenet pedig közel sem ért véget, ez előző idényben a másodosztályból is búcsúztak, jelenleg pedig öt forduló után mindössze 18-ak a harmadosztályban.
Hasonló sors várt a spanyol Gironára is, bár egy évtized helyett néhány év alatt zuhantak hatalmasat. A Manchester Cityt is az érdekeltségei között tartó City Football Group számos csapatot (Melbourne City, New York City FC, Troyes, Palermo stb.), köztük a már említett katalán együttest is tulajdonolja kisebb-nagyobb mértékben, ami a 2023–2024-es szezonnak több kölcsönjátékossal és okos transzferekkel futott neki.
Mesés idényt produkált a Girona. A bajnokságot sokáig vezette, végül 81 pontot gyűjtve a harmadik helyen végzett a La Ligában, amivel története során előzör kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába, miközben a Király-kupában a negyeddöntőig menetelt. Ám 2024 nyarán eljött a siker „törlesztésének” ideje, számos játékosától kellett elköszönnie Michel vezetőedzőnek:
A 24 találattal házi gólkirály Artem Dovbikra az AS Roma csapott le 30,5 millió euróért, míg a középpálya oszlopának számító Aleix García (18) a Bayer Leverkusenbe folytatta pályafutását. De még nincs vége a listának:
Hiába próbálta pótolni korábbi kulcsjátékosait az együttes 50 millió euróból, a következő idényben 16-ként végzett, egy pont híján elkerülve a kiesést, miután a be nem váló igazolások és korábbi eszméletlen túlteljesítés (a 2023–2024-es szezonban 17 ponttal szerepelt jobban a várható pontok terén) után a csapat teljesítménye is bezuhant. A következő idényben is folytatódott a vesszőfutás, ez pedig egyúttal a kiesésest is jelentette idén májusban az élvonalból.
Talán a legközelebb mégis a norvég Bodö/Glimt példája állhat a Győrhöz, ahol hazánkban is megfogadható bemutatót tartottak nemrégiben arról , hogy egy 45 ezres, észak-norvég fagyos városkája miként tudja évek óta dominálni egy teljes ország futballját, illetve hogyan jusson el egészen a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjéig. Az első, 2020-as idényben nyert bajnoki címe óta további háromszor (2021, 2023, 2024) ért fel a csúcsra a honi pontvadászatban a Bodö, amelynek kulcsa az utánpótlás és a fiatalok rendszerszintű beépítése egy tudatos, megkerülhetetlen játékfilozófia mentén.
Beszédes, hogy a klubtörténeti sikerek közepett ebben az évtizedben eddig 93,5(!) millió euróért értékesítettek játékosokat a sárga-feketék, összesen 35-öt (köztük olyan nevek mint Victor Boniface, Jens-Peter Hauge vagy Patrick Berg), amelynek kicsivel több mint fele (54 százalék) 23 éves vagy annál fiatalabb futballista volt. Összehasonlításképp, a Ferencváros, hazánk messze legjobban értékesítő csapata az évtizedben 64,9 millió eurós bevételnél jár átigazolási díjért eladott játékosok terén.
Ennek a filozófiának az egyik legmagasabb szintű képviselője a világon egyébként éppen az Ajax, ami az emlékezetes, 2018–2019-es kis híján triplával végződő (a Bajnokok Ligájában egy 96. percben kapott góllal estek ki az elődöntőben) szezonja utáni két nyáron számos alapemberét továbbadta.
2019:
2020:
Ennek ellenére a koronavírus miatt lefújt 2019–2020-as szezonban szintén első helyen „végeztek”, de a 2020–2021-es és a 2021–2022-es szezonban már tényleg holland bajnokok lettek. Persze az Ajax működése sem tökéletes, egy gyengébb utánpótlás-generáció és félresikerült igazolások miatt az elmúlt négy évben Eredivisie-cím nélkül maradtak, köztük kétszer az 5. helyen végeztek a pontvadászatban.
Persze túlzás lenne hirtelen azt elvárni a Győrtől, hogy a fentebb említett csapatokhoz hasonló rendszert húzzon néhány év alatt fel, ám ezek a példák remekül mutatják, az elithez képest kisebb költségvetéssel is lehet érvényesülni. A szezonkezdet egyébként azt mutatta meg, ahogy tavaly, úgy egyelőre idén sem fél használni fiatal akadémistáit vagy igazolásait az ETO.
Ha pedig ez az Ajax mellett a Győr szintjéhez sokkal közelebb álló Bodönál is működik, miért ne lehetne sikere hazánkban?
(Borítókép: A Győri ETO stadionja 2025. szeptember 28-án. Fotó: Krizsán Csaba / MTI)
Napi