GazdaságSzerző: portfolio tegnap 5 percnyi olvasás
Kezdetben inkább a nagyobb fogyasztású, tudatosabb háztartások érdeklődésére lehet számítani az új, dinamikus (D tarifás) áram-árszabás iránt; különösen azoknak lehet érdekes a konstrukció, akik saját napelemet nem tudnak telepíteni, de az olcsó napközbeni áramot ki tudják használni. Szakértők ugyanakkor figyelmeztetnek: a nagyobb fogyasztás kedvezőbb kiindulópont lehet a váltáshoz, de önmagában az új D tarifa még nem garantál olcsóbb árakat. Amellett, hogy az új árszabás bevezetése a villamosenergia-rendszerre is érdemi kedvező hatással lehet, segíthet kitörni a rezsicsökkentés csapdájából is.
Amint arról lapunk is beszámolt 2026. szeptember 1-jétől az egyetemes szolgáltatásban ellátott lakossági és nem lakossági ügyfelek önkéntes alapon új, dinamikus (D tarifás) árszabást igényelhetnek. Azoknak a fogyasztóknak, akik így döntenek, a kedvezményes sávhatárig marad a fix, rezsicsökkentett, normál nappali (A1) tarifás ár, a sávhatár felett viszont a mai, minden órában egységesen érvényes, rögzített energiaár helyett a tőzsdei árakat követő, változó egységár jön.
A változással kapcsolatos főbb tudnivalókat dr. Vokony Istvánnal és Sőrés Péterrel, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Villamos Energetika Tanszékének vezetőjével és kollégájával beszéltük át.
A dinamikus áramtarifa azoknak a háztartásoknak kínálhat megtakarítást, amelyek
fogyasztásuk érdemi részét az olcsóbb időszakokra tudják időzíteni.
Az új lehetőség a tudatos energiahasználatot ösztönözheti, azzal együtt, hogy ezzel az árváltozások kockázatának egy része is a fogyasztóra kerül – hívják fel a figyelmet a szakértők.
A D árszabás az MVM megjelent tájékoztatása szerint legkorábban 2027. január 1-jétől alkalmazható. Igénybevételéhez egyetemes szolgáltatás, megfelelő távleolvasású mérő és havi idősoros elszámolás szükséges - a szaldóelszámolású napelemesek nem választhatják. Érdemes megjegyezni, hogy ez nem új keletű megoldás: a Clean Energy for All Europeans Package már 2016-ban deklarálta a megoldást, és 2019 óta jogszabály írta elő.
Az okosmérős felhasználási helyek száma szakértői becsléssel 700-800 ezer körül lehet, de ebből nem következik, hogy ugyanennyien lennének jogosultak, vagy az új tarifára váltásban érdekeltek.
Kezdetben inkább a nagyobb fogyasztású, tudatosabb háztartások érdeklődésére lehet számítani. Különösen azoknak lehet érdekes a konstrukció, akik saját napelemet nem tudnak telepíteni, de az olcsó napközbeni áramot ki tudják használni. Egy időzíthető villanyautótöltő, a melegvíz-előállítás vagy a hőtárolás már érdemi mozgásteret adhat. A hűtés és a fűtés bizonyos határok között szintén átütemezhető. A hőszivattyús, vagy klímás hűtés-fűtés megléte önmagában még nem garantálja az előnyt: a fogyasztási lehetőségeket és a meglévő kedvezményes tarifa árát is mérlegelni kell.
A döntő tényező az, mekkora fogyasztást lehet kényelmetlenség nélkül vagy elfogadható komfortvesztéssel átidőzíteni.
A D tarifa a magyar áramtőzsde másnapi piacának negyedórás árait követi. Ezek már az előző nap délutánján megismerhetők, így van idő a fogyasztás megtervezésére.
Ez azonban összetettebb feladat, mint egy rögzített óraváltásokkal bíró nappali-éjszakai díjszabáshoz alkalmazkodni, mert
az olcsó időszakok helye és árszintje is változik.
Egy egyszerű időzítő is segíthet, de az áremelkedés hosszabb távú kockázatát az automatizálás sem szünteti meg.
Ráadásul az összehasonlításnál is könnyű félreérteni a számokat
– mutat rá dr. Vokony István.
A tőzsdei energiatermék ára mellé kereskedői díj, hálózathasználati díj és áfa is kerül. A jelenleg közzétett kereskedői díj nettó 13,70 forint kilowattóránként; a kereskedőnek a számlázás, az ügyfélkiszolgálás és a fogyasztás előrejelzésétől való eltéréseinek kiegyensúlyozási költségeit is kezelnie kell. A sávhatár alatti lakossági rezsivédett, bruttó -36 forintos kedvezményes árat ezért nem lehet közvetlenül a tőzsdei jegyzéssel összevetni.
A kedvezményes, évi 2523 kilowattórás keret a D tarifában is megmarad. A dinamikus elszámolás az adott hónapra jutó kereten felüli mennyiséget érinti, az egész havi fogyasztás időzítéséből kiszámított átlagárral. A megtakarítást így elsősorban a sávhatár feletti, a lakosságnál jelenleg bruttó 70 forintos teljes egységárhoz kell mérni. Aki alig lépi túl a keretet, annál a pénzügyi ösztönzés is csekély. A nagyobb fogyasztás kedvezőbb kiindulópont lehet a váltáshoz, de önmagában az új D tarifa még nem garantál olcsóbb árakat.
Ami a villamosenergia-rendszer szintjén jelentkező hatásokat illeti, a nappali fogyasztás növelése segítheti a napenergia hasznosítását, az esti fogyasztás áthelyezése pedig mérsékelheti a csúcsterhelést.
Érdemi hatáshoz azonban sok résztvevő és tényleges alkalmazkodás szükséges.
A hatás megalapozott, megawattokban is mérhető becsléséhez egyelőre kevés az információ. Ha a fogyasztói alkalmazkodást a kereskedők már a beszerzésükbe is beépítik, az árkülönbségek is mérséklődhetnek. A magyarországi árakat ugyanakkor az összekapcsolt európai piac folyamatai is erősen meghatározzák.
A szakértő elmondása szerint a külföldi tapasztalatokból sem következik automatikus tömeges érdeklődés. Lengyelországban 2025 végén a háztartások 48 százalékának volt okosmérője, de csak 0,03 százalékuk használt dinamikus tarifát, részben a támogatás hiánya miatt.
A támogatás és a piaci árazás ugyanakkor együtt is működhet:
Norvégiában a hagyományos támogatási rendszerben meghatározott fogyasztási korlátig a szolgáltató az óránkénti tőzsdei ár maximált küszöb feletti részének 90 százalékát megtéríti a dinamikus tarifában is.
Ez egyfajta biztosításként mérsékli az ügyfelek kockázatát, de egyúttal gyengíti is a magas árakra adott fogyasztói ösztönzést.
A vállalati piacon már léteznek tőzsdei árhoz kötött és kedvező nappali fogyasztást ösztönző ajánlatok. Ezek választása azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a villamos energia fogyasztás is tud alkalmazkodni. Ott érdemes a termelés átszervezését megtenni, ahol az így elért megtakarítás az energiaköltségekben meghaladja az átütemezés költségeit, kényelmetlenségét. A fogyasztó mozgástere és kockázatvállalási képessége itt is meghatározó.
A hazai továbblépés egyik fontos iránya az árak és a támogatások átláthatóbb szétválasztása lehetne
– mondja Sőrés Péter.
Ha a fogyasztó a tényleges költségeket tükröző piaci árat látná a számlán, és azok megfizetését segítően egy külön megjelenő, támogatást kapna, jobban érzékelhetné a tudatos energiafelhasználás pénzügyi eredményét. Ehhez a támogatásnak nem kellene automatikusan csökkennie minden megtakarított kilowattórával. Hogy a segítséget milyen feltételekhez kötik, külön szakpolitikai döntés kérdése. Abból ugyanis, hogy egy fogyasztónak átlag feletti a felhasználása, még nem lehet pontos következtetéseket levonni a számla megfizethetőségére.
A D tarifa bevezetése önmagában nem bizonyít ilyen átalakítási szándékot, de közelebb hozhatja a villamos energia tekintetében is azt a tényt, hogy mindenkor folyamatosan változik a villamosenergia értéke, és annak piaci ára – tette hozzá a szakértő.
Összeségében a D tarifa segíthet kitörni a rezsicsökkentés csapdájából: nem úgy, hogy elvesszük a fogyasztótól a támogatást, hanem úgy, hogy fokozatosan megszüntetjük a támogatástól való függőségét. Egyfajta „elvonókúra”: nem a védelmet vesszük el, hanem elérjük, hogy hosszabb távon ne legyen rá szükség
– zárta a beszélgetést dr. Vokony István.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi