BelföldSzerző: magyarnemzet tegnap 14 percnyi olvasás
Huszonötödik alkalommal gyűlik össze a keresztény-konzervatív tábor Kötcsén.
Kötcse 22 évvel ezelőtt került fel a magyar politikai térképre, a Balatontól néhány kilométerre fekvő somogyi településen, a Dobozy-kúriában 2004. szeptember 3-án rendezték meg először azt a találkozót, amely később Polgári piknik néven vált ismertté. A rendezvény történetében összesen három olyan év volt, amikor az őszi, hagyományos találkozó mellett egy nyár eleji vagy tavasz végi rendkívüli találkozót is összehívtak. A sorsdöntő 2010-es évben – amikor az első kétharmados választási győzelemmel sikerült leváltani a Bajnai-kormányt – májusban és szeptemberben is megrendezték a kötcsei találkozót, 2011-ben júniusban és szeptemberben, majd egy újabb választási évben, 2018-ban szintén egy kora nyári és egy kora őszi alkalommal gyűltek össze a polgári-konzervatív tábor prominensei. Így a most szombati már a 25. találkozó a sorban.
Visszatérve a 2004-es nyitányra, a rendezvény létrejöttében a Polgári Magyarországért Alapítvány mellett a Hermina Szalon és a Belvárosi Polgári Szalon játszott szerepet. Korabeli és későbbi források szerint
az alapgondolat az volt, hogy legyen egy olyan vidéki találkozóhely,
ahol a polgári-konzervatív oldal politikusai, értelmiségijei, művészei, gazdasági szereplői és véleményformálói kötetlenebb körülmények között beszélhetnek egymással.
Fontos megjegyezni, hogy a Fidesz ekkor már két éve ellenzékben volt.
A párt 2002-ben elveszítette az országgyűlési választást, Orbán Viktor pedig egy hosszabb politikai építkezésbe kezdett.
Ebbe a folyamatba illeszkedtek a polgári körök, a jobboldali értelmiségi hálózatok és végül Kötcse is. A volt miniszterelnök tudta, hogy csak akkor vehetik fel a versenyt a siker reményében a balliberális blokkal, ha kinyitják a Fideszt – ekkor jöttek létre a tagozatok – és a párt mellett erős civil közösséget, társadalmi bázist hoznak létre. Ez nevezték akkoriban néppárti bővítésnek.
A kötcsei találkozó már a kezdetektől más volt, mint egy pártkongresszus vagy kampánygyűlés. Nem elsősorban a választóknak szólt, hanem egy szűkebb közegnek, ezért zárt körű, nem sajtónyilvános eseményként hirdették meg, ezalól kevés kivétel akadt, például a tavalyi rendezvény ilyen volt. A kötcsei piknik meghívotti listája idővel önmagában politikai jelzéssé vált. Miniszterek, államtitkárok, fideszes vezetők, polgármesterek és országgyűlési képviselők mellett írók, színészek, zenészek, történészek, egyházi szereplők, üzletemberek és médiaszemélyiségek is megfordultak a Dobozy-kúriában.
A 2010-es pikniken például Orbán Viktor mellett erős miniszteri csapat vonult fel, Navracsics Tibor akkori közigazgatási és igazságügyi miniszter, Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési, Fazekas Sándor, a földművelésügyi tárca vezetője és Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter is előadást tartott. Aztán 2011-ben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter és Navracsics Tibor értékelte a kormányzás első évét a miniszterelnökkel együtt.
Később rendszeres vendégnek számított a Fidesz politikai elitjének jelentős része, és a meghívottak között rendre feltűntek a jobboldali kulturális és értelmiségi élet ismert alakjai is. Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője 2017-ben úgy jellemezte a kötcsei közösséget, mint csaknem ötszáz, a gazdaság, a tudomány, a kultúra, az oktatás és az egyházi élet világából érkező embert. Ez magyarázza azt is, miért figyelte évről évre a sajtó nemcsak azt, hogy
mit mond Orbán Viktor, hanem azt is, hogy ki érkezik meg Kötcsére – és ki marad távol.
A 2006-os találkozót 1956 jövője címmel rendezték, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára készülve. Orbán Viktor akkori érvelése a korabeli beszámolók szerint összekapcsolta 1956 örökségét a Gyurcsány-kormány legitimitásáról folyó politikai vitával. A Fidesz elnöke arról beszélt, hogy 1956-hoz hasonlóan válság van Magyarországon a felhatalmazás nélküli kormányzás miatt, de nem harcolni kell, hanem meg kell oldani a politikai helyzetet.
De az igazán történelmi jelentőségű beszéd három évvel később hangzott el. Ha a kötcsei beszédek közül egyet kellene kiválasztani, amely a legnagyobb hatással volt a magyar politikáról kialakult gondolkodásra, alighanem a 2009. szeptember 5-i lenne az. Orbán Viktor ekkor még ellenzéki vezető volt, de már a kormányfői tisztség várományosaként tekintettek rá itthon és külföldön, hiszen az MSZP támogatottsága összeomlott, Gyurcsány Ferenc néhány hónappal korábban távozott a miniszterelnöki posztról,
a Fidesz pedig már egyértelmű favoritként készült a 2010-es választásra.
Orbán Viktor Kötcsén nem egyszerűen választási győzelemről beszélt, hanem politikai korszakváltást vázolt fel. Akkor fogalmazta meg a később híressé vált „centrális politikai erőtér” koncepcióját. Az elképzelés lényege az volt, hogy a rendszerváltás utáni magyar politikát meghatározó kétpólusú – baloldali és jobboldali – erőtér helyére egy olyan rendszer léphet, amelyben egy nagy politikai erő tartósan képes a központi pozíció elfoglalására és ez a Fidesz lesz. Orbán akkor már 15-20 éves időtávban beszélt egy nagy kormányzó pártról. Ez utólag a kötcsei beszédek egyik legfontosabb sajátosságát is megmutatta, ugyanis a volt miniszterelnök itt gyakran nem hónapokban gondolkodott, sőt, nem is feltétlenül egy választási ciklusban, hanem politikai korszakokban.
A 2010-es választáson a Fidesz–KDNP kétharmados parlamenti többséget szerzett, a centrális politikai erőtér pedig elemzői fogalomból rövid idő alatt a magyar politikai rendszer egyik leggyakrabban használt leírásává vált.
A 2010-es Kötcse egészen más helyzetben találta Orbán Viktort, már nem arra kellett választ adnia, hogyan lehet megszerezni a hatalmat, a hanem arra, hogyan lehet megtartani és használni. A miniszterelnök a résztvevői beszámolók szerint figyelmeztetett arra, hogy a kétharmados „kegyelmi állapot” nem tart örökké, ezért a nagy átalakításokat gyorsan végre kell hajtani. Ennek megfelelően a következő években új alkotmányos rendszer, új választási szabályok, átalakuló közigazgatás, média- és gazdaságpolitikai változások sora következett. Kötcsén pedig már 2010 őszén megjelent az a gondolat, hogy a választási felhatalmazást egy nagyobb rendszer-átalakításra kell felhasználni.
A következő évben a kormányzás gyakorlati problémái is előtérbe kerültek Kötcsén. A 2011-es találkozó hivatalos címe
A nemzeti kormányzás első éve
volt. Orbán mellett Matolcsy György és Navracsics Tibor is értékelte az előző esztendőt. A kiszivárgott beszámolók ugyanakkor egy érdekesebb problémát is megmutattak. A miniszterelnök állítólag arról panaszkodott, hogy túl sok energiáját viszik el az apró ügyek: kormányfőként nem „mikromenedzsmenttel”, hanem stratégiai, nagy léptékű kérdésekkel kellene foglalkoznia. A találkozón ráadásul kritika is érte a kormány kulturális politikáját, az elszámoltatást és az egészségügyi átalakítás terveit. Ez Kötcse másik, kevésbé látványos funkcióját mutatta. A találkozó nem csupán iránymutatásként szolgált, időnként belső visszajelző fórumként is működött.
A 2010-es évek elején Kötcse fokozatosan összefonódott az Orbán-kormány aktuális nagy politikai kampányaival. 2013-ban a miniszterelnök már a következő választásra készült, és arról beszélt, hogy 2014 a rezsiharc éve lesz. A cél az volt, hogy a lakossági közműszolgáltatásokat olyan szabályozás alá helyezzék, amely a kormány politikai logikája szerint megakadályozza, hogy a szolgáltatók a lakossági ellátásból extraprofitot termeljenek.
A rezsicsökkentés a 2014-es választási kampányban a Fidesz egyik legfontosabb ígéreteként, vagy inkább vállalásaként jelent meg. Ismét ugyanaz a minta jelent meg: ami Kötcsén stratégiai gondolatként vagy politikai irányként elhangzott, abból rövidesen országos kampányüzenet lett.
A 2014-es találkozóra Orbán Viktor már az újabb kétharmados választási győzelem után érkezett. A rendezvény központi témái között szerepelt a rezsicsökkentés folytatása, a bürokrácia elleni fellépés, az önkormányzati választás és az akkor kibontakozó ukrajnai válság. A magyar belpolitika mellett tehát egyre erősebben jelent meg a külpolitika. Ez a hangsúlyeltolódás a következő évben vált igazán látványossá.
2015 Európa egyik meghatározó éve volt. A kontinensre érkező migráció tömeges méretet öltött, Magyarország pedig kerítést épített a déli határán.
Orbán Viktor Kötcsén már nem egyszerűen migrációs válságról beszélt, ideológiai krízisként értelmezte a történteket.
Azt állította, hogy a migráció a liberalizmus identitásválságának megnyilvánulása, majd kijelentette: vége a „liberális blabla” korszakának. A gondolat lényege ennél is fontosabb volt. Orbán szerint történelmi lehetőség nyílt arra, hogy a nemzeti-keresztény gondolkodás ismét domináns politikai és kulturális erővé váljon – nemcsak Magyarországon, hanem Európában is. Ebben a beszédben jelent meg hangsúlyosan a „mindennapi patriotizmus” gondolata is.
Orbán Viktor nem csupán elvont nemzettudatról beszélt, a patriotizmust a mindennapi döntések szintjére akarta levinni: magyar termék vásárlására, magyar munkaerő foglalkoztatására, nemzeti szempontok megjelenítésére a hétköznapi életben.
Az idei országgyűlési választásokra visszagondolva különösen érdekes, hogy
a volt miniszterelnök bő tíz évvel ezelőtti beszédében már kitért a fiatalokra is.
Azt mondta, a nemzeti gondolatot friss, fiatalos nyelven kell vonzóvá tenni. Ez tehát túlmutatott a migráció kérdésén, kulturális programot is vázolt Orbán Viktor.
Egy évvel később egy különösen szemléletes metaforával írta le a Fidesz helyzetét a pártelnök. A politikai küzdelmekben megszokott „kardot” szerinte békeidőben sem lehet egyszerűen letenni: „meg kell tanulni kenyeret szeletelni a kardunkkal”. A kép a tartós kormányzás problémájáról szólt.
Egy politikai mozgalom képes lehet harcolni, ellenzékben mozgósítani, választást nyerni – de egészen más képességekre van szükség ahhoz, hogy hosszú időn keresztül kormányozzon.
Orbán Viktor közben ostorozta az európai liberalizmust, és arra figyelmeztetett, hogy a világban zajló átrendeződésnek súlyos következményei lesznek Európára és Magyarországra nézve. A beszéd hangsúlyaiból világossá vált, hogy a miniszterelnök figyelme ekkor már a nemzetközi térre fordult.
Orbán Viktor a következő évi parlamenti voksolás tétjéről, a változó világrendről és Emmanuel Macron francia elnök Európa-politikai elképzeléseiről is beszélt 2017-ben Kötcsén. A belpolitikai üzenet ennél egyszerűbb volt: meg kell védeni a határkerítést és az előző hét év eredményeit. A kerítés ekkorra már túlmutatott a fizikai és jogi határzárnál. A Fidesz politikai kommunikációjában a szuverenitás, a migrációellenesség és az önálló magyar döntéshozatal jelképévé vált.
2018-ban a Fidesz ismét kétharmados győzelmet aratott. A júniusi kötcsei találkozó már a következő nagy politikai csatáról szólt, a 2019-es európai parlamenti választásról. Orbán Viktor akkori értelmezése szerint az EP-választás „értékek és kultúrák küzdelme” lesz. Ez a megközelítés azért volt fontos fordulat, mert a miniszterelnök itt már egyre inkább kulturális narratívába helyezte a politikai konfliktusokat. A nyers materiális szempontok – az adók, a bérek alakulása, a gazdaságpolitika – helyett arról beszélt kormányfő, hogy milyen legyen Európa jövője, kulturális identitása, miért fontos a család és a nemzet szerepe.
A következő kötcsei találkozó már az európai parlamenti választás után és az önkormányzati választás előtt zajlott. A kiszivárgott információk szerint Orbán Viktor beszédének fő pillérei között szerepelt a nemzetépítés, a családpolitika és a külpolitikai környezet változása. Szóba került a német gazdaság lassulásának veszélye is. Ugyan 2019-ben még prosperitás jellemezte Európát és hazánkat is, de már láthatók voltak a veszélyek úgy is, hogy természetesen a következő évben kitört világjárvánnyal akkor még senki nem számolhatott. Kötcsén és általában is Orbán Viktor nagyobb horderejű beszédeiben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a gazdaság és a geopolitika kapcsolatának bemutatása és a világpolitika értelmezése.
A koronavírus-járvány 2020-ban megszakította a hagyományt, elmaradt a kötcsei találkozó, ezért és az újabb országgyűlési választás közeledte miatt egy év múlva a szokásosnál is nagyobb várakozás előzte meg a rendezvényt. A 2021-es piknik már egyértelműen a 2022-es választási küzdelem felvezetése volt. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója később úgy foglalta össze az ott ismertetett stratégiát:
Mi győzünk, ők veszítenek.
Orbán Viktor beszédének középpontjában a járványkezelés, a migráció, a családpolitika és a választás állt. A résztvevői beszámolók szerint hangsúlyozta a politikai stabilitást és azt, amit „magyar hivatásnak” nevezett.
A miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy a kormányoldal mindenben jobb, mint az ellenzék. Szerinte az a baj, hogy az ellenzék nem is érti, hogy mi az a „magyar hivatás”, mert „ahol nálunk küldetés van, náluk nincs semmi” – idézte fel az egyik résztvevő Orbán Viktor szavait. Ismert, hogy néhány hónappal később a Fidesz–KDNP újabb kétharmados győzelmet aratott, tehát ismét érvényesült Orbán Viktor előrejelzése.
A következő találkozó 2022 szeptemberében már az orosz–ukrán háború árnyékában zajlott, Európában energiaválság bontakozott ki, miután az unió szankciókat vezetett be Oroszország ellen. A Fidesz elnöke a sajtóban kiszivárgott információk szerint azzal számolt, hogy az ukrajnai háború akár 2030-ig is elhúzódhat.
Az is kiderült, hogy Orbán Viktor a nemzeti együttműködés rendszerének nemzetközi kiterjesztését is szóba hozta, ami azt jelentette, hogy a magyar konzervatív politikai modell mintaként szolgálhat más országoknak is, akikkel nemzetközi szövetségi hálót lehet létrehozni.
A következő évben Kötcsén a miniszterelnök újabb hosszú távú stratégiát vázolt a hallgatóságnak. A résztvevőkre hivatkozó sajtóbeszámolók szerint azt mondta, hogy saját politikai tervét 2034-ig tolja ki. A korábbi 2030-as céldátum módosítását azzal magyarázta, hogy
a koronavírus-járvány és a háború négy évet elvett a tervekből.
De ennél fontosabb volt a 15 pontos nagy terv, amelynek célja, hogy Magyarország legyen nagy, erős és gazdag, és „tiszteljen minket a világ”. A tervben szerepelt demográfiai fordulat, munkaalapú gazdaság, modern ipari Magyarország, illetve az, hogy hitelfelvevő helyett hitelező országgá váljunk.
Szó esett a külföldön is terjeszkedő magyar vállalatokról, a hazahozott profitról, hadseregfejlesztésről, digitális állampolgárságról és energetikai önellátásról is. Orbán Viktor történelmi párhuzammal is szemléltette a célkitűzést: olyan erős Magyarországot, mint amilyen a kiegyezés korában volt.
A kötcsei gondolkodás itt ismét visszatért ahhoz, ami már 2009-ben is jellemezte: nem egy költségvetési évben, nem egy választási ciklusban, hanem történelmi korszakban mérte a politikát a miniszterelnök.
2024-ben újabb olyan fogalom hangzott el Kötcsén, amely később a kormányzati kommunikáció részévé vált: a gazdasági semlegesség. Orbán Viktor gondolatmenetének kiindulópontja az volt, hogy a világgazdaság ismét blokkokra szakadhat. Az Egyesült Államok és Kína közötti verseny, az orosz–ukrán háború, az európai gazdaság problémái és a globális ellátási láncok átalakulása egy olyan világot hozhat létre, amelyben
Magyarországra egyre nagyobb nyomás nehezedik: válasszon Kelet és Nyugat között.
Az orbáni válasza erre az volt: nem kell választani. Magyarországnak egyszerre kell képesnek lennie nyugati és keleti gazdasági kapcsolatok fenntartására. A gazdasági semlegesség öt területét jelölte meg: finanszírozás, beruházás, piac, technológia és energia.
A mögöttes, átfogó politikai gondolat pedig ismét a szuverenitás volt. Magyarország – Orbán Viktor értelmezésében – akkor lehet sikeres, ha a lehető legtöbb irányban megőrzi saját mozgásterét.
A 2025-ös kötcsei találkozó rendhagyónak ígérkezett, hiszen első alkalommal kinyitották a rendezvényt, Orbán Viktor beszédét élőben közvetítették. Maga a kormányfő is érzékeltette, hogy ez megváltoztatja a találkozó természetét. Azzal kezdte: mindenkit a „győzelmi terv 2026” érdekel, de mivel immár mindenki látja és hallja a rendezvényt, a korábbi kötcsei stílus egy része elmarad.
Kötcse addigi varázsát és erejét éppen az adta, hogy Orbán Viktor nem a nyilvánosság előtt beszélt. Tavaly azonban már egyszerre szólt a saját politikai közösségnek és az egész országnak.
A 2025-ös beszéd központi gondolata ismét a világrend átalakulása volt. Orbán Viktor sorra vette azokat a kérdéseket, amelyeket saját állítása szerint egy évvel korábban Kötcsén tettek fel: az amerikai politika változását, Németország helyzetét, Franciaország kormányzati válságát, a V4-ek jövőjét, Ukrajnát és a BRICS erősödését. Az állítás egyértelmű volt: a régi világrend felbomlóban van. A globalizáció korábbi modellje helyett ismét nagyhatalmi verseny, gazdasági blokkok és geopolitikai érdekek határozzák meg a világot.
Természetesen a geopolitika mellett a beszéd másik hangsúlyos része a következő országgyűlési választás volt. Orbán Viktor szokatlanul kemény üzenetet intézett saját politikai közösségéhez, kijelentette: „Mindent alá kell rendelni a közös győzelemnek.”
A hagyományos kötcsei piknik nem kizárólag Orbán Viktor monológjainak története. A rendezvény mindig is a Fidesz körüli politikai, kulturális és értelmiségi hálózat találkozóhelye volt.
Kötcse így egyszerre töltött be több funkciót: politikai évadnyitó, stratégiai műhely, elittalálkozó, belső visszacsatolási fórum és közösségi rítus. Éppen ez különböztette meg egy hagyományos pártrendezvénytől.
A 2009-es Kötcsén Orbán Viktor egy újonnan tervezett politikai korszakról beszélt, a következő másfél évtizedben a találkozók jelentős része már ennek a korszaknak az építéséről, stabilizálásáról és ideológiai meghatározásáról szólt. Kötcse valódi jelentősége az időtáv. Orbán Viktor itt újra és újra megpróbálta meghatározni, mi következik, de nem a jövő héten, nem is feltétlenül a következő költségvetésben. Sokszor még csak nem is a következő választáson, hanem öt, tíz, húsz év múlva.
Ez köti össze a 2009-es centrális politikai erőteret a 2015-ös ideológiai fordulattal, a 2016-os hosszú kormányzás gondolatával, a 2022-es geopolitikai vízióval, a 2023-as 2034-es horizonttal és a 2024-es gazdasági semlegességgel. Az egyes jóslatok és várakozások természetesen nem egyformán igazolódtak. De nem is ez Kötcse politikai jelentőségének a lényege. Sokkal inkább az, hogy itt lehetett az egyik legtisztábban látni, hogyan gondolkodik Orbán Viktor a kormányzásról, a politikai hatalomról, Magyarországról és a világról. Ezért lett egy néhány száz lelkes somogyi település neve politikai fogalom és ezért figyeli a magyar nyilvánosság több mint húsz éve minden szeptemberben a Dobozy-kúria kapuját. Kötcsén nem csak azt érdemes keresni, mi történik aznap. Azt is, hogy mi történhet utána.
A 25. kötcsei találkozót szeptember 12-re hívták össze, az idei esemény jelmondata: Az idő igaz, s eldönti, ami nem az. A Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) szombati rendezvényén ismét Orbán Viktor lesz a fő szónok, és a régi rend szerint zárt kapuk mögött osztja meg gondolatait a meghívottakkal.
Az elmúlt évekhez képest most egészen más politikai klímában érkeznek Kötcsére a vendégek, ismét ellenzéki szerepben lép a hallgatóság elé a Fidesz elnöke. Ezért minden bizonnyal szó esik majd a Dobozy-kúriában az elmúlt 16 év politikai korszakának értékeléséről, amely április 12-én lezárult. Orbán Viktor a saját szerepéről és a jobboldali közösség újjáépítéséről is megoszthatja elképzeléseit az egybegyűltekkel.
A PMA főigazgatója lapunk múlt heti számában azt nyilatkozta, hogy nem nosztalgiatalálkozót szerveznek, pedig a 25. jubileumi alkalom erre is lehetőséget adna. Beszélni fognak a szabadság és az alkotmányosság helyzetéről, arról, mi történik azokkal az intézményi és társadalmi eredményekkel, amelyeket az elmúlt tizenhat évben felépítettek, és természetesen arról is, hogyan tovább. Lesz jogi-alkotmányossági megközelítés, szóba kerül az országépítés öröksége, a polgári közösség, értelmiség helyzete, végül pedig szükségszerűen a jövő. Kötcse igazi kérdése idén az lesz:
hogyan tovább?
– fogalmazott Kavecsánszki Ádám.
Különös rendje van az időnek. Az idei, huszonötödik Kötcsei Találkozó napján, szeptember 12-én lesz napra pontosan tíz esztendeje annak, hogy meghalt Csoóri Sándor. Ott volt az első Kötcsén, a felszólalók között. Arról beszélt, hogy egy nemzetet nem pusztán az állama tart fenn, hanem az élő kultúrája, a hagyomány pedig csak akkor maradhat eleven, ha nem konzerváljuk, hanem újra és újra továbbteremtjük. Már évek óta nélküle, de mindig ennek a szellemi örökségnek a birtokában találkozik a polgári oldal.
A történelem minden egybeesésének jelentése van. Van rendelt idő és rendelt tér. Kötcse ilyen.
Közel negyedszázad alatt voltak győzelmek és vereségek, átalakult a nyilvánosság és a kultúra, felnőtt egy egész nemzedék. De Kötcse maradt. Mert kezdettől annak a felismerésnek adott helyet, hogy a politikacsinálás a legnagyobb közösségi ügy. Nem kizárólag politikusok dolga, hanem íróké, tudósoké, művészeké, mindazoké, akik felelősséget éreznek a hazájukért.
Az idei Kötcse mégis más. Tizenhat év kormányzás után a polgári oldal ismét ellenzékben találkozik. A vereség arra kényszerít, hogy a kényelmes válaszok helyett feltegyük a nehéz kérdéseket. Mit kell megőrizni? Min kell változtatni? Mi az, ami valóban a polgári Magyarország lényegéhez tartozik, és mi az, ami csak az évek során rakódott rá?
És ezekre a kérdésekre már az én nemzedékemnek is választ kell adnia. Mi, akik a rendszerváltoztatás után nőttünk fel, örökségül kaptuk mindazt, amiért az előttünk járóknak még meg kellett küzdeniük. Ideje felnőnünk ahhoz a feladathoz, hogy eldöntsük: mit őrzünk meg ebből az örökségből, és mit teremtünk tovább.
Fides reformanda.
A reformáció szellemiségét jól kifejezi az Ecclesia semper reformanda est elve: az egyháznak mindig reformra van szüksége. Mert nincs olyan intézmény, közösség vagy eszme, amely egyszer s mindenkorra elkészül. A megőrzéshez időnként változni kell. A valódi reform pedig nem a múlt megtagadása, hanem a legjobb hagyományok újrafelfedezése: visszatérés a forráshoz.
A fides forrásához is.
Mert a latin szó nemcsak hitet jelent. Jelent bizalmat, hűséget, adott szót és erkölcsi hitelességet is. Éppen azokat a dolgokat, amelyek nélkül politikai közösség hosszú távon nem létezhet. Erre van most szükség: hitre, hűségre, őszinteségre, becsületességre. És bizalomra – arra a bizalomra, amelyet újra ki kell érdemelni és újra meg kell szolgálni.
„Az idő igaz, s eldönti, ami nem az.”
Ez a 25. kötcsei találkozó jelmondata.
Kavecsánszki Ádám
a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója
Napi