GazdaságSzerző: economx tegnap 5 percnyi olvasás
Már megállapodott a Mol a szerb kormánnyal a NIS jövőjének főbb kérdéseiről, de az olajcég még nem került a magyar vállalat kezébe. A szerbek ragaszkodnak a Pancsovai finomító működéséhez, nagyobb állami befolyást akarnak, és közben választásra készülnek. A szeptember 30-i határidő előtt az a kérdés, hogy hol húzza meg a határt a Mol.
Az amerikai pénzügyminisztérium augusztus végén szeptember 30-ig meghosszabbította a NIS működési engedélyét. Ugyanez a határidő vonatkozik a Mol és a Gazprom Neft tárgyalásaira is. A szerb energiaügyi miniszter szerint a tárgyalások már a végső szakaszban vannak.
Vagyis a történet most már nem elsősorban arról szól, hogy létrejöhet-e a Mol–NIS üzlet. Inkább az a kérdés,
milyen feltételekkel tudja azt végigvinni a magyar olajvállalat, és ezek mellett mennyit ér neki valójában a NIS.
Belgrád és a Mol júniusban részvényesi megállapodást írt alá a NIS jövőbeli irányításáról. Ez fontos lépés volt, de az ügylet még nem zárult le: a Mol-nak továbbra is meg kell állapodnia a Gazprom Nefttel, és a tranzakcióhoz amerikai és egyéb hatósági jóváhagyások is szükségesek.
A szerb állam már ebben a megállapodásban rögzítette, mit vár az új tulajdonostól. Szerbia további 5 százalékot vásárolna a NIS-ből, a Pancsovai finomítónak pedig legalább tíz évig azon a kapacitáson kellene működnie, amelyen a szankciók előtti négy évben működött. A szerb állami képviselők emellett nagyobb befolyást kapnának a NIS igazgatóságában.
A szerb kormány közleménye szerint a megállapodás célja többek között a szerb piac ellátásának biztosítása és a Pancsovai finomító működésének fenntartása.
Dubravka Dedovic Handanovic szerb energiaügyi miniszter közben azt hangsúlyozta, hogy Belgrád nem akarja akadályozni az üzletet.
Szerbia nem, és nem is lesz akadálya a tranzakciónak
– mondta a tárgyalásokról.
Ez jól mutatja, hogy a szerb állam egyszerre akarja elősegíteni a tulajdonosváltást és biztosítani, hogy az új tulajdonos azt tegye a NIS-szel, amit Belgrád fontosnak tart.
Szerbiának ez stratégiai jelentőségű létesítmény: ha működik, az ország jelentős részben önellátó maradhat, vagyis saját maga tudja előállítani a szükséges üzemanyagot. Az elmúlt hónapokban, amikor a NIS az amerikai szankciók miatt nehéz helyzetbe került, ez különösen fontos lett. Az augusztus végén meghosszabbított OFAC-engedély lehetővé teszi a finomító működését, a kőolaj importját és az ehhez szükséges tranzakciókat szeptember 30-ig.
A szerb állam ezért nem akarja, hogy a finomító jövőjét kizárólag a Mol üzleti szempontjai alapján döntsék el.
Itt viszont már eltérnek egymástól az érdekek. A Molnak a Pancsovai finomítót a teljes közép-európai finomítói rendszer részeként kell néznie. A szerb kormány számára viszont – jól felfogott belpolitikai érdekből – elsősorban az számít, hogy legyen elegendő üzemanyag az országban, és a finomító hosszú távon is működjön.
A Molnak viszont azt is meg kell néznie, hogy ez üzletileg mennyire éri meg.
Más kérdés persze, hogy a vállalat nemcsak a Pancsovai finomítót jelenti, hanem jelentős szerbiai töltőállomás-hálózattal és kutatás-kitermelési üzletággal is rendelkezik. A Mol számára a szerb piac földrajzilag is jól illeszkedik a közép-európai működésébe.
A Mol januárban kötelező érvényű megállapodást írt alá a Gazprom Nefttel annak 56,15 százalékos NIS-részesedésének megvásárlásáról. A társaság akkor azt közölte, hogy a NIS a szerb piac mellett a Pancsovai finomítóval és jelentős kutatás-kitermelési tevékenységgel is értéket képvisel számára.
Ám ha a vételár mellett hosszú távú működési kötelezettségek, állami befolyás és a finomító fenntartásának költségei is megjelennek, akkor a NIS értéke a Mol számára értelemszerűen már nem ugyanaz, mint egy olyan vállalaté, amely felett teljesen szabadon rendelkezhet.
Látva ráadásul, hogy a Mol kemény tárgyalófél, Belgrád sem maradt adós a nyomásgyakorlással. A szerb energiaügyi tárca előszeretettel rátja elő időnként a kalapból a szendrői (Smederevo) kínai finomító tervét. A China Energy International Group bevonásával lebegtetett, 2,4 milliárd eurós zöldmezős beruházás kapacitása a tervek szerint meghaladná a pancsovai üzemét.
Bár iparági szakértők egyöntetűen állítják, hogy egy új finomító megépítése 5–8 évig is eltarthat, és a megvalósítása számos környezetvédelmi és finanszírozási akadályba ütközik, azért az világos:
Szerbia igyekszik megmutatni, hogy van B-terve és nem elkötelezett kizárólagosan a Mol irányába.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Szerbiában október 25-ére előrehozott parlamenti választást írtak ki. Aleksandar Vucic szeptember 9-én feloszlatta a parlamentet és kiírta az új voksolást, amelynek már miniszterelnök-jelöltként akar nekifutni.
Ez önmagában nem jelenti azt, hogy a Mol–NIS üzlet veszélybe került. Inkább azt, hogy a szerb kormánynak a kampány alatt még fontosabb lehet az üzemanyag-ellátás és a Pancsovai finomító működése.
Egy választási időszakban ugyanis különösen kellemetlen lenne, ha arról kellene magyarázkodni, hogy bizonytalanná vált az ország egyik legfontosabb energiaipari vállalatának működése.
A Molnak viszont láthatólag nem fűlik a foga ahhoz hogy a szerb állam politikai szempontjai miatt olyan feltételeket vállaljon, amelyek rontják a NIS megtérülését.
A következő hetekben ezért az lesz a legfontosabb, hogy sikerül-e olyan kompromisszumot találni, amely a Mol számára üzletileg is vállalható, miközben Szerbia megkapja a számára fontos garanciákat.
Belgrád már elérte, hogy a leendő tulajdonosnak számolnia kelljen a Pancsovai finomító hosszú távú működésével, és a szerb állam a NIS irányításában is nagyobb szerepet kapjon. A Mol számára viszont az a döntő, hogy a NIS-szel megszerzett finomító, töltőállomások és kitermelési eszközök hosszú távon többet termeljenek, mint amennyibe a vétel és a vállalt kötelezettségek kerülnek.
A szeptember 30-i határidő ezért most különösen fontos. Addig kell előrelépni a Gazprom Nefttel folytatott tárgyalásokban, miközben az amerikai engedélyezési rendszer is behatárolja, hogyan és mikor lehet lezárni a tranzakciót.
A szerb félelmeknek ugyanakkor van egy fontos előzménye. Horvátországban a Mol 2000-es évek közepén szerzett irányító részesedést az INA-ban, az ezt követő években pedig korrupciós vádak és hosszú választottbírósági eljárások kísérték a kapcsolatot. A 2026-os egyik jogerős döntés nyomán Horvátországnak mintegy 286 millió dollárt kellett fizetnie a magyar olajcégnek – emlékeztet a Biznis.rs.
Ivan Brodic horvát energiaelemző szerint a Mol kemény és professzionális tárgyaló, amely az ilyen helyzetekben a nemzetközi jogi lehetőségeket is maximálisan kihasználja. Ugyanakkor szerinte a másik oldalról sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy a Mol pénzügyileg jól irányította az INA-t, és kétszer is olyan helyzetből hozta vissza a vállalatot, amely már a csődhöz közelített.
Legyünk realisták: az új tulajdonos a saját üzleti szempontjai szerint fogja átalakítani a vállalat működését
– mondta Brodic. Szerinte a NIS-nek éppen erre van szüksége, ha hosszabb távon ismét növekedni akar.
Napi