KülföldSzerző: magyarnemzet tegnap 4 percnyi olvasás
Ha megkérdezek bárkit, aki 2001-ben már legalább kisiskolás volt, pontosan meg fogja mondani, mit csinált abban a percben, amikor a tévéképernyőkön megjelent az első lángoló felhőkarcoló.
Ha megkérdezek bárkit, aki 2001-ben már legalább kisiskolás volt, pontosan meg fogja mondani, mit csinált abban a percben, amikor a tévéképernyőkön megjelent az első lángoló felhőkarcoló. Olyan kollektív, globális trauma volt ez, ami mindenki emlékezetébe beleégett: addig volt a 9/11 előtti világ, amely mai szemmel nézve egy naiv, békés, szabad korszaknak tűnik, és lett azóta a 9/11 utáni valóság, amelyben a gyanakvás, az állandó megfigyelés és az ellenőrzések lettek a természetes alapbeállítások.
A támadások után kiderült, hogy a katasztrófa megelőzése nem a védelmi rendszerek hiányosságain, hanem a washingtoni ügynökségek közötti információáramlás akadozásán és a bürokratikus működésen bukott el.
A Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) a kilencvenes évek vége óta komoly belső rivalizálást folytatott, és a merev belső szabályok miatt nem osztották meg egymással hatékonyan az információkat.
A CIA már 2000 elején tudta, hogy az al-Kaida két ismert fegyverese érvényes amerikai vízummal belépett az Egyesült Államok területére, és pilótatanfolyamokra iratkoztak be. Erről azonban az akkori protokollok miatt nem értesítették időben az FBI-t, amelynek a belföldi megfigyelés lett volna a feladata. Amikor az FBI egyik arizonai ügynöke jelentést küldött a központnak, miszerint feltűnően sok közel-keleti férfi akar utasszállító gépekre jogosítványt szerezni úgy, hogy a fel- és leszállás fázisai egyáltalán nem érdeklik őket, a rendszer nem kapcsolt időben. A mozaikdarabkák az asztalokon hevertek, de a szervezeti felépítés hiányosságai miatt nem sikerült őket időben összeilleszteni a tragédia előtt.
Ha valaki 2001 előtt repült, az egy kifejezetten kellemes, laza élmény volt. A kísérők és a családtagok egészen a beszállókapuig elkísérhették az utazókat, a biztonsági ellenőrzés kimerült egy gyors fémdetektoros sétában. Szeptember 11-én ez a világ egyetlen másodperc alatt változott meg. A merénylők egyszerű sniccereket és késeket használtak a pilóták megöléséhez, amelyek akkor legálisan felvihetők voltak a fedélzetre. Amerika válasza a sokkra az azonnali, kőkemény és rendkívül szigorú intézkedéssorozat volt.
Létrehozták a Közlekedésbiztonsági Hatóságot, amely a biztonsági ellenőrzéseket új szintre emelte. Megjelent a folyadékok teljes kitiltása, a cipők kötelező levétele az ellenőrző pontokon, a testszkennerek alkalmazása és a szigorúbb profilalkotás. A légi közlekedés egy barátságos szolgáltatásból egy órákon át tartó, alapos és fegyelmezett procedúrává változott, amit a mai generációk már teljesen természetesnek vesznek, holott valójában a biztonsági stratégia tartós átalakulásának a lenyomata.
A jogalkotásban is gyökeres változások történtek. A washingtoni kongresszus alig néhány héttel a támadások után elfogadta a Patriot Act nevű jogszabályt. Ez a törvény a nemzetbiztonság megerősítése érdekében jelentősen kiterjesztette a hatóságok jogköreit. A jogszabály felhatalmazta a titkosszolgálatokat, hogy szélesebb körben, egyszerűsített eljárással figyelhessék meg a digitális kommunikációt, az e-maileket, a telefonhívásokat és az internetes kereséseket. A terrorelhárítás jegyében létrehozott adatgyűjtési rendszerek és megfigyelési technológiák idővel globális mintává váltak, s a nyugati világ szinte összes kormánya beépítette őket a saját nemzetbiztonsági eszköztárába.
A mai napig sokan vitatkoznak azon is, hogy mi történt pontosan Washingtonban. Az interneten máig pörög a pletyka, hogy a Pentagonba valójában nem is csapódott be repülő, csak egy rakéta talált be. A valóság és a fizika azonban kíméletlen: az American Airlines 77-es járata 800 kilométer per órás sebességgel fúródott bele az amerikai védelmi minisztérium nyugati szárnyába. Sokan azért dőltek be az összeesküvés-elméleteknek, mert az első képeken egy viszonylag szűk lyuk látszott az épület falán, és sehol nem voltak óriási szárnyak vagy felismerhető roncsok. Csakhogy a gép csurig volt töltve több mint 26 ezer liter kerozinnal.
A becsapódás ereje és az utána tomboló, több ezer fokos tűz szó szerint megolvasztotta a repülőgép szerkezetét és megsemmisítette az épületen belül, miközben a szárnyak a megerősített betonfallal találkozva azonnal letörtek. A gép törzse átütötte az épület gyűrűit, a repülőn ülők mellett 125 ember halt meg.
A negyedik gép volt az egyetlen, amelyik nem talált célt: az a Fehér Ház vagy a Capitolium felé tartott, de az utasok szembeszálltak a terroristákkal, így az egy pennsylvaniai mezőn zuhant le.
Bár sokan azt hiszik, hogy ez az egész már csak a múlté, az idei évforduló sokkoló aktualitásokat tartogat. Az első és legmegrázóbb tény a toxikus por, ami ezrek halálát okozta később. Amikor az ikertornyok összeomlottak, egy olyan mérgező felhő borította be Manhattan alsó részét, ami tonnányi azbesztet, ólmot, kerozint és üvegport tartalmazott. Ez a por több embert ölt meg, mint maga a konkrét terrortámadás.
A legfrissebb egészségügyi adatok szerint a romok eltakarításán dolgozó tűzoltók, rendőrök, önkéntesek és túlélők közül eddig több mint 6100 ember halt meg a belélegzett anyagok okozta daganatos és tüdőbetegségekben – szemben a támadás napján elhunyt 2977 áldozattal.
A megbetegedett áldozatok anyagi és orvosi támogatása a mai napig komoly politikai csaták forrása Washingtonban.
Donald Trump még az első elnöksége alatt aláírt egy törvényt, amivel szinte a század végéig bebiztosította a családoknak járó kártérítések kifizetését. Az orvosi kezeléseket és a kórházi számlákat fedező egészségügyi program azonban komoly pénzhiánnyal küzdött, így a betegek ellátása bizonytalanná vált. Ezt a patthelyzetet végül a két nagy amerikai párt megállapodása után az elnök által idén év elején aláírt új állami költségvetés oldotta meg, amely tizennégy évre előre garantálja a betegek ingyenes orvosi ellátását.
Közben a jogi fronton is elképesztő patthelyzet alakult ki. Negyedszázaddal a tragédia után a támadások fő kitervelői és pénzelői a mai napig nem kaptak jogerős ítéletet. A guantánamói börtönben alkalmazott speciális kihallgatási technikák és a jogi problémák miatt a vallomások felhasználhatósága vitatottá vált, a per pedig évtizedekre beragadt egy bonyolult nemzetközi jogi eljárásba. A Pentagon épp a napokban tűzte ki a hivatalos tárgyalás új dátumát 2028-ra. Sok áldozat idős családtagja attól fél, hogy már meg sem élik a napot, amikor törvényes ítéletet hirdetnek a gyilkosok felett.
Napi