Bármennyire is úgy harangozta be a Nemzetközi Atlétikai-szövetség a világdöntőt, hogy különleges show-t kerít az eseménynek, egyszerre egy dolog történik majd a stadionban és sokkal követhetőbb lesz a verseny – ebből semmi nem valósult meg. Semmivel nem volt nagyobb körítés, mint bármelyik világversenyen, sőt, a három évvel ezelőtti, budapesti világbajnokságra látványosabb bemutatást hoztak össze a szervezők. Az elődöntők előtt csak a két-három legnagyobb esélyest mutatták be, illetve a magyar versenyzőket. A sprintgátak fináléja előtt pedig csak a két világcsúcstartó kapott epikus bevonulást. 

Az ígéretekkel ellentétben szinte folyamatosan több esemény zajlott egyszerre; volt, amikor egyszerre futottak, ugrottak és dobtak a pályán; Armand Duplantis az 5000 méteres síkfutás döntőjének legfontosabb pillanataiban, az utolsó körrel párhuzamosan ugrott. Amikor Emmanouil Karalis átugrotta a 6.15-öt, épp Masai Russellel ment egy interjú a stadion kivetítőjén. 

Többször is arra lettünk figyelmesek, hogy száll egy kalapács a levegőben – de hogy ki és mikor dobta el, azt nem láttuk. Vagy hogy felrobban a stadion néhány szektora – de csak utólag derült ki, hogy Yaroslava Mahuchikh átugrotta az 1.99 métert, amivel mellesleg megnyerte az Ultimate Championship-et. 

A győztesek a trófeával felálltak egy kisebb pódiumra, pirotechnikai eszközökkel megvilágították őket pár másodpercre, miközben felcsendült Duplantis zenéje, de ennél többet nem láttunk a show-elemekből. 

A fényhasználatból sem láttunk semmit, végig teljes fényárban úszott a stadion, nem volt kiemelve egyetlen dobás, ugrás, vagy futás sem. Egyedül a nap zárószáma, a 110 méteres gátfutás döntője előtt sötétült el a stadion, és láthattunk egy látványos fény- és hangjátékot. 

A fekete szőnyeg, amelyet állítólag négy napon át készített egy holland cég, jól mutatott és valamivel jobban kiemelte a dobásokat. A televíziós közvetítésben meglátszottak a vizuális újítások: a különböző grafikák, a versenyzők esélyei, statisztikai adatok, érdekességek. 

A szurkolókra semmilyen panasz nem lehetett, hatalmas üdvrivalgással fogadták a magyar versenyzőket, és a legnagyobb külföldi sztárokat. A lelátókon kevés üres helyet lehetett találni, 20 577-en látogattak ki az első napon és rögtön magyar országos csúcsot láthattak.  

Országos csúcs a magyar váltótól

A program a vadonatúj 4x100-as vegyes váltóval indult, melyen a magyar váltó a Kalics Krisztián, Takács Boglárka, Pázmándi Dominik, Szentgyörgyi Zita összeállításban állt rajthoz és a hollandokat megelőzve 7. helyen zárt, 41.21 másodperces országos csúccsal. A számot az Egyesült Államok nyerte Jamaica és Nagy-Britannia előtt. 

Mint a nap során megírtuk, az újdonsült Európa-bajnok, a világ idei legjobb eredményének birtokosa, Halász Bence második helyezést ért el férfi kalapácsvetésben, pedig a legnagyobb rivális, az olimpiai- és kétszeres világbajnok Ethan Katzberg két érvénytelen kísérlet után búcsúzott. 

Két magyar induló is volt a 400 méteres síkfutás elődöntőjében: előbb Enyingi Patrik az egyes pályáról nyolcadik, összesítésben 16. helyezést ért el, a fedettpályás Európa-bajnok Molnár Attila pedig a második futamban, a kilencesen futva negyedik helyen ért célba 44.97 másodperces idővel, 0.03 századmásodperccel megelőzve a japán Nakajimát, így bejutott a holnapi döntőbe. 

Nagyon erős ellenszelet kaptam a hajrában a kilences pályán – mondta Molnár Attila a vegyes zónában. – Talán ez a nézőtéren nem érzékelhető, de itt lenn nagyon is, főleg úgy, hogy lebontották a lelátó tetejét, és befújt a szél. Ezt éreztem, de ez engem nem érdekelt, a jobb lábam a közönség volt, a bal lábam meg én. Nekem ezzel együtt kell élnem, ez a munkám, más meg reggel négykor kel

– mondta Laurent Meuwly tanítványa.

Enyingi Patrik röviden értékelt: „Ez itt a világelit, nekem már azt is meg kell becsülnöm, hogy itt lehettem, ez óriási megtiszteltetés nekem. Sokat kell még fejlődnöm.”

A legjobb eredményt a legnagyobb esélyes Collen Kebinatshipi érte el 44.23 századmásodperccel. 

Hihetetlen izgalmak férfi rúdugrásban

A nap egyik legjobban várt eseménye volt a férfi rúdugrás, ahol mindenki arra volt kíváncsi, ismét világcsúcsot ugrik-e Armand Duplantis, vagy esetleg meglepi őt Emmanouil Karalis, aki minden idők második legjobb rúdugrójává vált pár hete, amikor átvitte a 6.20 métert.A hihetetlenül izgalmas versenyben a görög nagy csatára késztette a világcsúcstartót, de Duplantis végül 6.20 méterrel nyert. 

Már az első napon megrendezték a női 100, és a férfi 110 méteres gátfutás elődöntőjét és döntőjét is. Előbbiben Kozák Luca is rajthoz állt, és 12.68 másodperces idővel a hatodik, összesítésben a 10. helyen ért célba. 

Igen, a világ mezőnye erősebb az európainál, ez kétségtelen, de hát itt most a tizenhatos mezőnyben azért voltunk négyen európaiak a két afrikai mellett, a többiek pedig Észak- és Közép-Amerikából érkeztek. Amikor beérkeztem az élmezőnybe, 12.70-nel még tuti döntős lehetett az ember még egy világbajnokságon vagy olimpián is, ma meg semmire nem elég ez az idő, rettenetesen beindult az élmezőny. Nem véletlen, hogy a világcsúcsot is levitte Masai Russell 12.09-re, ami őrület. Képzelje, minden idők harminc legjobb idejének tulajdonosai közül tizenöten még ma is aktívak, azaz rettenetesen erős napjaink élmezőnye. Mindegy, most már örülök, hogy vége a szezonnak, indulunk a férjemmel nyaralni, méghozzá Dél-Koreába, Csedzsu szigetére

– értékelt Kozák Luca a vegyes zónában.

A fináléban a hatvan gát fedettpályás világcsúcstartója, Devynne Charlton hatvanig méterekkel vezetett, a táv második felén azonban az olimpiai címvédő Masai Russell, aki 100 gáton két hete világcsúcsot futott, sokkal gyorsabb volt és 12.22 másodperces idővel első helyen ért célba. A második a 2022-ben világbajnok Tobi Amusan, a harmadik a friss Európa-bajnok Nadine Visser lett, Charlton negyedik lett. 

A férfiaknál az volt a kérdés, hogy melyik amerikai lesz a befutó a világcsúcstartó Ja'Kobe Tharp, a világbajnoki címvédő Cordell Tinch, valamint Jamal Britt és Trey Cunningham közül. Végül Tharp 12.94 másodperces idővel megnyerte egyetlen századdal megelőzve Tinchet. 

Az utolsó százon dőlt el az 5000 méter

Az egész hétvége egyik legjobban várt futószáma a férfi 5000 méter volt, ahol az olimpiai címvédő Jakob Ingebrigtsen és a világbajnoki címvédő Cole Hocker csapott össze. Ingebrigtsennek idén sérülés miatt az Eb volt az első versenye, amit meg is nyert, az amerikai viszont idén még nem versenyzett ezen a távon. Az első háromezer méteren – az ő szintjükön – kocogós volt a tempó, a két nagy esélyes bent volt a mezőnyben. Ezt követően nőtt a tempó, a verseny csak az utolsó százon dőlt el: Ingebrigtsen a célegyenesben mindenkit faképnél hagyott, és 12:59.24 másodperces idővel megnyerte a versenyt. Hocker második lett, a harmadik helyen Parker Wolfe ért célba. 

Női magasugrásban a budapesti vb aranyérmese, Yaroslava Mahuchikh nyert 1.99 centiméterrel. Mögötte az ausztrál, világbajnoki címvédő Nicola Olyslagers és a Gyémántliga idei győztese, Eleanor Patterson fejezte be a versenyt. 

Női távolugrásban a legnagyobb hiányzó az olimpiai és világbajnok Tara Davis-Woodhall volt, aki nem sokkal a verseny előtt autójával közúti balesetet szenvedett. Súlyos sérülése nem lett, azonban az incidens miatt kénytelen volt visszalépni a világdöntőtől. A friss Európa-bajnok Larissa Iapichino 6.90 centiméteres ugrásával nyert. A kontinensviadalhoz hasonlóan ezúttal is Jasmine Sawyers végzett mögötte, a harmadik az amerikai Alyssa Jones lett. 

(Borítókép: Molnár Attila (b) a férfi 400 méteres síkfutás elődöntőjében a budapesti Atlétikai Világdöntőn a Zsivotzky Gyula Nemzeti Atlétikai Központban 2026. szeptember 11-én. Mellette az amerikai Jacory Patterson (k) és a brit Matthew Hudson-Smith. Fotó: Szollár Zsófi / Index)