Amikor bizonytalanok vagyunk, mennyit és mit edzünk, az edzőterem vagy a Margitsziget való nekünk, fehérjét vagy magnéziumot pótoljunk táplálékkiegészítőkból, akkor fordulunk a fitness influenszerekhez. És hogy jól tesszük-e? Hát nem biztos. Konstantin Norman az egyik legmegosztóbb közülük, mert önkritikus, kimondja azt is, amit más nem mer. Akár azt, hogy nekünk nem lesz soha olyan fenekünk, mint Beyoncénak, vagy azt, hogy kollégája nem a valóságot állítja.

A Ma is tanultam valamit podcast 3. évadának első vendégeként próbálta eloszlatni az edzés körüli tévhiteket és hangsúlyozni, semmi nem fekete vagy fehér, ami az egyiknek beválik, a másiknak nem. De erről senki nem szeret beszélni, mert a szenzáció a határozott, 100 százalékos állításokban rejlik. És ezek a legkönnyebben befogadható és legsikeresebb üzenetek: „100 lábemelés és olyan leszel, mint Henry Cavill”. Csak épp nem.

Káros posztok a szépségről

Az Osnabrücki Egyetem kutatói 131, 18 és 57 év közötti nő reakcióját vizsgálták, miután 30, sportos és vékony nőket ábrázoló Instagram-bejegyzést néztek végig. Az analízissel ki akarták deríteni, kik érzik rosszabbul magukat a testükben a képek megtekintése után. Az eredményeket leginkább egyetlen tényező jelezte előre: az, hogy valaki mennyire hajlamos a nála vonzóbbnak tartott emberekhez mérni magát. Norman is erről beszélt.

Bár a kutatás felnőtt nőkkel készült, az eredmények a serdülők szempontjából kiemelten fontosak, mert az evészavarok jellemzően ebben az életkorban jelennek meg, és a közösségi összehasonlítás – különösen a lányoknál – súlyos károkat okozhat a testképben. A helyes táplálkozás és a számunkra ideális edzés megtalálásában fontosak a hiteles ismeretek, ebben Norman szerint a szülőknek van nagy felelőssége, nekik is tanulni kell, hogy tudásukat átadhassák a gyerekeknek.

Egy sportos, testmozgást mutató poszt első pillantásra nem tűnik káros tartalomnak. Nincs benne nyílt önsértés, drasztikus fogyókúrás felszólítás vagy látványos éheztetés. De a kép nem mindenkinek csak arról szól, hogy valaki sportol és ez mennyire jó dolog. Észrevétlenül összeköti az egészséget, a teljesítményt, az önfegyelmet és a vonzó külsőt. A gyanútlan néző számára könnyen úgy tűnhet, hogy a képernyőn látható test nem csupán egy lehetséges fizikai állapot, hanem egyenesen bizonyíték arra, hogy a fotón szereplő ember helyesen él, kellően kitartó és tökéletesen ura önmagának.

A fitspiration a fitness és az inspiration szavak összevonásából született kifejezés, és olyan tartalmakat jelöl, amelyek sportos, vékony vagy izmos testekkel, edzésekkel és motivációs mondatokkal próbálják egészségesebb életmódra ösztönözni a nézőt. De hogy is lehetnénk olyanok, mint a reggel három szigetkört lefutó és aztán délután 16-ig szundizó influenszer, ha mi az irodában ülünk egész nap? Mégis hozzá hasonlítjuk magunk, de nem az egészségi állapot javítása vagy személyes fejlődésünk miatt, hanem egy magasabbnak érzékelt külső mérce elérése céljából.

Az üzenet a felszínen mindig pozitív: légy erős, mozogj többet, válaszd az egészséget, dolgozz magadon. De az idealizált ábrázolás a legtöbbünknek elérhetetlen – egyszerre vékony, izmos, arányos és irreálisan alacsony testzsírszázalékú. Nem is azt üzeni, sportolj és egészséges leszel, hanem sportolj, hogy tökéletes légy. De mivel akkor sem leszünk azok, ez egyenes út a testelégedetlenséghez.

Eladni a kockahasat

A digitális tér megmutatja az ideális, elérhetetlen vágyálmot, majd azonnal eszközt is kínál ahhoz, hogy a saját képünket megpróbáljuk ahhoz igazítani. Így saját, természetes külsőnk egyre kevésbé tűnik elfogadhatónak. Nagyon veszélyes a jelenség a kamaszokra is, a serdülőkor a legkritikusabb, legérzékenyebb időszak az önkép és a testkép fejlődésében – ilyenkor jelennek meg először az evészavarok.

Az algoritmusok kialakításából pedig egyenesen következik, hogy egy sportos videóból pillanatok alatt egy véget nem érő, nyomasztó tartalomspirál alakulhat ki. De mielőtt beleesünk a csapdába, tegyük fel a kérdést, mit akar eladni ez a poszt?

A tartalom akkor kezd el igazán mérgezni, amikor a motivációból kényszeres mérce, a mércéből pedig a saját értékünket romboló rendszer lesz. Gyerekünknek is segíteni kell, hogy nem csak az a fontos, mit lát, hanem az is, hogy megtanulja: soha ne ezekhez az irreális és valótlan képekhez mérje saját értékét.

Norman a fitness influenszereket három kategóriába sorolja, ha kíváncsi, a jó szakembernek, a jó videókészítőnek, vagy a saját tapasztalatából beszélőnek kell-e hinnie, nézze meg az adást. A műsorvezetők Tokár Tamás és Kárpáti Rebeka. Hallgassa meg a korábbi műsorokat is, és megtudja, lehallgat-e minket a telefonunk, milyen a minket gyötrő szorongásgyár, és hogy mi mindent dönt el az első benyomás.