KülföldSzerző: origo tegnap 1 percnyi olvasás
Huszonöt évvel a szeptember 11-i terrortámadások után is emlékszik arra a 27 órára, amelyet a World Trade Center romjai alatt töltött Genelle Guzman McMillan.
Huszonöt évvel ezelőtt Genelle Guzman McMillan már két éve élt New Yorkban, miután szülőhazájából, Trinidadból az Egyesült Államokba költözött. A Világkereskedelmi Központ 1-es tornyának 64. emeletén dolgozott ideiglenes irodai alkalmazottként, amikor bekövetkezett a felfoghatatlan reggel 8 óra 46 perckor: terrortámadás érte az Egyesült Államokat. Genelle eleinte nem tudta, mi történik. Csak azt érezte, remeg az épület. Kellett pár perc, mire kollégájával rájött: a rázkódást a szomszédos toronyba csapódó eltérített repülőgép okozta. Ezután kezdtek el azonnal menekülni lefelé a lépcsőkön, csakhogy magassarkúban volt, ami miatt a 13. emeleten megállt, hogy levegye cipőjét. Ekkor azonban, 10 óra 28 perckor, a torony összeomlott.
Minden egy pillanat alatt hatalmas robajjal történt. Minden omlott, és rám zuhant. Úgy éreztem, mintha az örökkévalóság ott lettem volna a romok alatt. Azt hittem, csak álmodom. Arra gondoltam, ennek álomnak kell lennie. Ez nem történhet meg. Azt sem tudtam, hogy valaha megtalál-e valaki. Csak feküdtem ott. Hallottam mindent, ami körülöttem történt. Nagyon halk hangon valaki segítségért kiáltott. Hallottam a teherautókat és a rádiók hangját is. De valamiért én nem tudtam segítségért kiáltani. Por volt a számban és az orromban. Csak feküdtem ott, és nem tudtam, mit tegyek, mit mondjak
- emlékezett vissza hozzátéve, rendkívül erős fájdmai voltak, csak a bal kezét képes volt mozgatni. Még a fejét sem tudta megemelni, így azt hitte, biztos, hogy ott fog meghalni.
Csak azt tudtam, hogy élni akarok, mert látni akartam a lányomat, Kimberly-t. Akkor 12 éves volt. Folyamatosan könyörögtem és imádkoztam Istenhez, hogy mutasson nekem egy csodát. Ezt követően, amikor már végleg feladtam volna, azt hallottam, hogy valaki azt mondja nekem: "Megvagy. Paul vagyok.”
Genelle végül megtudta, összesen 27 órát töltött a romok alatt, mire a mentők rátaláltak. A jobb lába összeroncsolódott, a feje megduzzadt, az arca pedig megégett. Több mint egy hónapot töltött kórházban, és az orvosok egy ponton már a lába amputációját is fontolgatták. Végül a negyedik műtét megmentette a végtagot, ám azóta is maradandó sántítással él.
Új életet kaptam. Tudom, hogy Istennek nagyobb terve van velem, én pedig igyekszem azt tenni, ami helyes. Szeretném arra ösztönözni az embereket, hogy az élet nehézségei ellenére is próbáljanak továbblépni. A hitem egyre csak erősebb
- idézte őt a People.
Napi