„Végre egyszer csináljuk meg az elszámoltatást, ha már az 1990-ben elmaradt” – jelentette ki határozottan, ellentmondást nem tűrően Ligeti Miklós augusztus 25-én, az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság meghallgatásán, ahol ő volt az egyik jelölt a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére. Sokan – de inkább a társadalom túlnyomó többsége – akkor úgy vélte, sőt biztosra vette, hogy Ligeti lesz a befutó. Nagy meglepetést keltett, hogy végül Unger Anna került a szuperhatóság élére. A Transparency International Magyarország jogi igazgatója azonban úgy tűnik, másik tisztségben küzdhet a rendszerváltásért, miután a Tisza-frakció őt is alkotmánybírónak jelöli.

Nincsenek érzelmeim, és nincs lelkiállapotom

– ezt a rövid, mégis magvas gondolatot akkor fogalmazta meg Ligeti, amikor arról kérdezték, miként éli meg, hogy nem őt választották az NVVH élére.

Szavaiból természetesen nem lehet, és nem is kell felállítani személyiségi diagnózist, azonban tökéletesen megmutatja, hogyan viszonyul egy olyan intézményi munkához, ahol az alapvető elvárás az, hogy ne személyes, vagy politikai érdekek mentén hozza meg döntéseit. Márpedig az Alkotmánybíróság tagjaként pontosan ezt várják el tőle – és természetesen a többi alkotmánybírótól –, hogy jogi mércék alapján döntsön. Az alkotmánybíró nem politikai döntéshozó, és nem az a dolga, hogy eldöntse, egy törvény jó vagy rossz.

Ligeti még a szakbizottsági meghallgatásán úgy fogalmazott, az elmúlt másfél évtizedben foglyul ejtették az államot, a hivatalok nem tudták ellátni az ellenőrző funkciójukat. Bár akkor kifejezetten az NVVH kapcsán jelentette ki, hogy legfőbb feladata az államba vetett közbizalom helyreállítása lesz, ugyanez szintén elmondható az Alkotmánybíróságról, amelyet rengeteg kritika ért a NER-korszak alatt.

Civilből az alkotmány egyik őre

Aki végignézi Ligeti Miklós Zoltán önéletrajzát, gyorsan rájön, hogy a Transparency International Magyarország jogi igazgatója egyáltalán nem az a kávéházi jogvédő, akinek a korábbi kormánypárti sajtó sokszor lefestette.

Pályája 1999-ben az Országgyűlésben indult szakértőként, majd nemzetközi ügyvédi irodáknál edződött. Jogi diplomáját 2002-ben szerezte az ELTE-n cum laude, a szakvizsgáját 2006-ban tette le jeles eredménnyel, miközben évekig büntetőjogi kutatásokat végzett az Országos Kriminológiai Intézetben. Ami viszont a mostani jelölése szempontjából a legfontosabb: 2002 és 2006 között az ügyészségen töltötte fogalmazói gyakorlatát, elsősorban nyomozásfelügyeleti és vád-előkészítési területen. Vagyis pontosan azt a büntetőjogi és igazságszolgáltatási rendszert ismeri belülről, amelynek működését most már alkotmánybíróként az Alaptörvény szempontjából vizsgálhatja.

Ezt követően mélyen beépült az államigazgatásba. 2007-től 2012-ig a Gyurcsány-, a Bajnai-, majd a második Orbán-kormány alatt is az Igazságügyi és Rendészeti-, később a Belügyminisztériumban dolgozott. Titkárságvezetőként, majd főosztályvezető-helyettesként kódolt büntetőjogot, rendőrségi és nemzetbiztonsági szabályokat. Sorsfordító fintor, hogy ő vett részt a közérdekű bejelentők védelmére irányuló első magyarországi szabályozás megalkotásában is. Most pedig, az Alkotmánybíróság tagjelöltjeként, már nem az állami szabályok megalkotásának oldalán áll: ha megválasztják, azok alkotmányosságát kell majd vizsgálnia, akár éppen az állammal vagy a jogalkotóval szemben.

„Ha úgy érzi, hogy ellent kell mondani, akkor ellent fog mondani a mai hatalomnak is”

A módszertan mögött egy nagytudású, a konfrontációt is bátran vállaló szakjogász karakter áll. Hogy megértsük, milyen alkotmánybíró lehet a civil jogvédőből, érdemes a volt főnökére hallgatni. Martin József Péter, a Transparency International (TI) magyarországi ügyvezető igazgatója 2013 óta dolgozott együtt Ligetivel. Szerinte Ligeti tudása sok szempontból is lenyűgöző: jogi felkészültsége, a nemzetközi korrupciós szabályozás ismerete, általános műveltsége és intelligenciája is kimagasló. „Ráadásul hatalmas a munkabírása, a tizenhárom, együtt dolgozott év alatt nem tudtam tőle olyan szakmai feladatot kérni, amit ne teljesített volna” – tette hozzá Martin.

„Ő egy nagyon jól felkészült, nagy tudású, konfrontációt is bátran vállaló szakjogász, aki nagyon jól ismeri a magyar szabályozást, általában a nemzetközi szabályozást is, és ilyen értelemben felkészültség szempontjából én alkalmasnak tartom őt mind a két pozícióra” – fejtette ki Martin József, aki nem kívánt spekulálni, hogy az NVVH elnöki tisztsége vagy az alkotmánybírósági tagság a „jobb” szerepkör Ligeti számára. Azt viszont elismerte, ez lesz eddigi pályafutásának a csúcsa, hiszen az ország egyik legnagyobb presztízsű pozíciójáról van szó.

Eltökélten megy előre és vállalja a konfrontációt abban az esetben is, amikor ellenszélben kell dolgozni

– jellemezte a TI Magyarország ügyvezető igazgatója Ligeti Miklóst.

A nagy kérdés persze az, hogy ez a harcos habitus új tisztségében is ellen tud-e tartani a mindenkori hatalomnak, hogy ne váljon politikai elszámoltató szervvé az Alkotmánybíróság, ahogy a legtöbb kritika szerint vált az elmúlt 16 évben.

„Mást se csináltunk az elmúlt 13 évben, mint harcoltunk a rendszerszintű korrupcióval, ami egyet jelentett azzal, hogy a kormánnyal is folyamatos konfrontációban álltunk. Nyilván nem ugyanaz egy autokráciában harcolni a hatalommal és egy demokráciában adott esetben ellentmondani a hatalomnak, de én azt gondolom, hogy ő erre alkalmas lesz. Tehát ha úgy érzi, hogy ellent kell mondani, akkor ellent fog mondani a mai hatalomnak is” – fogalmazott Martin, aki hozzátette, nem gondolja, hogy a Tiszának különösebben baja lenne ezzel a hozzáállással, hiszen akkor nem jelölték volna alkotmánybírónak.

Számtalan alkalommal került szembe az Alkotmánybírósággal, most belülről bizonyíthat

Annál fontosabb lenne, hogy az Alkotmánybíróság végre felnőjön a feladatához és alkotmányos rendeltetésének eleget téve a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat szentesítő törvény megsemmisítésével gondoskodjék a nemzeti vagyon védelméről

– így fogalmazta meg Ligeti Miklós még 2021-ben kritikáját az Alkotmánybírósággal szemben, amikor a TI csatlakozott akkori ellenzéki képviselők beadványához, amiben állításuk szerint az állam több ezermilliárd forintnyi közvagyont szervezett ki olyan alapítványokba (kekvák), amelyeknél szerinte nem érvényesülnek megfelelően a nemzeti vagyon alkotmányos védelmének követelményei. Most Ligeti kezében is a lehetőség, hogy az Alkotmánybíróság felnőjön a feladatához.

Kritikáit később is megfogalmazta az AB-val szemben, például 2024-ben, amikor panasszal éltek az Alkotmánybíróságnál. A Transparency International Magyarországot ugyanis a Szuverenitásvédelmi Hivatal elsőként vizsgált civil szervezetként vette célba, ezért panaszukban azt kifogásolták, hogy a hivatal működése, illetve a szervezet ellen lefolytatott vizsgálat sérti a véleménynyilvánítás szabadságához és a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság novemberben meghozott határozatában azonban elutasította a panaszt, Ligeti pedig később élesen bírálta a testület döntését.

Most pedig éppen abba a testületbe készül, amelyet korábban bírált: ezúttal már belülről kell bizonyítania, hogy valóban felnőtt a feladathoz.

És talán ez lesz Ligeti legnagyobb próbatétele is. Évekig kívülről figyelte és bírálta a magyar államot, most pedig éppen annak egyik legfontosabb alkotmányos intézményében kell majd döntéseket hoznia. A kérdés innentől már nem az, hogy mit gondol a korrupcióról, a NER-ről vagy a közvagyon sorsáról, ezekben ugyanis meglehetősen egyértelmű az álláspontja, hanem az, hogy képes lesz-e a korábbi közéleti szerepétől és politikai konfliktusaitól függetlenül, kizárólag alkotmányos és jogi szempontok alapján mérlegelni.

Az Alkotmánybíróságon ugyanis már nem a kormány vagy az állam működésének kritikusa lesz, hanem annak az intézménynek a tagja, amelynek éppen az a feladata, hogy az államhatalom gyakorlásának alkotmányos korlátait őrizze. Ligeti esetében így nemcsak az derülhet ki, milyen alkotmánybíró lesz, hanem az is, hogy a korábbi rendszerkritikus jogvédőből mennyire tud független alkotmányos őr válni.

Ahhoz, hogy ezek a kérdések választ kapjanak, már csupán a parlamenti többség döntésére van szükség, de mivel a Tisza-frakció jelölte őt, a stabil kétharmados többségük birtokában ez már csak formalitásnak tűnik.

(Borítókép: Ligeti Miklós 2026. augusztus 25-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)