Huszonöt éve zajlott le az amerikai történelem egyik legnagyobb tragédiája, a szeptember 11-i terrortámadás, amelyről egy új dokumentumfilm készült. Az alkotás nem kifejezetten az akciót mutatja be, hanem a World Trade Center legfelső emeletén működő étterem, a Windows on the World történetét. 

Sekou Siby 2001. szeptember 11-én délelőtt dolgozott volna az étteremben, azonban elcserélte műszakját egy ecuadori kollégájával. Ez a döntés akkor megmentette az életét. Ezt az eseményt is feleleveníti a Betsy West és Julie Cohen rendezésében készült új dokumentumfilm, amely hétfőn került adásba a CNN-en, és betekintést nyújt abba az étterembe, amely 25 éven át működött Manhattan legmagasabb pontján.

Állást kapni a Windows on the World-ben igazi presztízsnek számított az oda kerülő munkavállalók körében. Amikor azonban az American Airlines járata a 93. és 99. emelet között becsapódott a toronyba, az étterem alatt minden vészkijárat elzáródott. A vendéglátóhelyen tartózkodó 170 ember – 79 alkalmazott és 91 vendég – életét vesztette a terrortámadás következtében.

Huszonöt évig állt, számos bevándorlót foglalkoztatott

Az éttermet Joe Baum álmodta meg még 1976-ban, hogy fellendítse New York forgalmát, majd rövid időn belül kulturális mérföldkővé vált a városban. A hely az Északi Torony 106. és 107. emeletén helyezkedett el, amelyet Warren Platner építész és Milton Glaser grafikus tervezett meg.

A 107. emeleten lévő bár, a Cellar in the Sky, valamint a Michael Lomonaco séf által megálmodott étlap az ország egyik legismertebb éttermévé tette a helyet.

Mindenki tudta, mi az a Windows on the World, ott a World Trade Center tetején. Mi voltunk Amerika legmagasabban lévő étterme. Elegáns hely volt

− közölte Lomonaco.

Az ott dolgozók több mint 60 országból érkeztek az Egyesült Államokba, köztük Ecuadorból, Peruból, Ghánából és Bangladesből. Sokuk számára a Windows on the World jelentette az első igazi kapaszkodót Amerikában. Az étterem 450 alkalmazottja összetartó közösséget alkotott, nyelveket tanultak, szabadnapjaikon együtt fociztak, és megosztották egymással szokásaikat.

Mindannyian bevándorlók gyermekei vagyunk, akár most, akár két évszázaddal ezelőtt. A Windows on the World-ben dolgozó bevándorlók a világ minden tájáról érkeztek, és állást találtak New York legelegánsabb helyén

− nyilatkozta az étterem főszakácsa.

Különböző háttérrel érkeztek, de megtalálták számításaikat

Visszatérve Sekou Siby-re, a férfi 1996-ban, 31 évesen érkezett az országba Elefántcsontpartról, és hangsúlyozta, hogy „az Egyesült Államok tényleg a szabadság országa”. Állását szobatársán, Abdoul Karim Traorén keresztül szerezte, aki szintén nyugat-afrikai bevándorló volt, és szakácsként dolgozott a Windows on the World-ben. Siby az előkészítésben segédkezett, ahol eleinte sárgarépát és krumplit pucolt, valamint akár naponta 90 kilogramm hagymát is összevágott.

Az étteremben dolgozott recepciósként Nathalie Tolentino, aki más szemszögből tapasztalta meg az ottani munkát. A nő Peruban szállodamenedzsmentet tanult, és családjával együtt költözött New Yorkba, így kapta ezt az állást. Kivételes munkamoráljának köszönhetően hamar vezető pozícióba került.

A filmben egy archív felvételen látható, ahogy a recepciós spanyolul kalauzolja végig nagyanyját az éttermen, és a kilátást mutatja be neki. A nő megjegyezte, hogy az étteremben dolgozni azt jelentette számára, hogy a legjobbaktól tanulhatott.  „Limában élni maga volt a káosz, különösen a perui terrorizmus legsötétebb időszakában” − mondta Nathalie Tolentino.

Elkésett a munkából, ez mentette meg az életét

2001. szeptember 11-én reggel tiszta égbolt várta New York lakóit, a Windows on the World-ben 79 alkalmazott és 91 vendég tartózkodott, utóbbiak éppen reggelijükre várakoztak, valamint hogy elkezdődjön egy konferencia.

Sekou Siby aznap reggel szabadnapos volt, mert Moises Rivas, a 29 éves ecuadori szakács megkérte, hogy vigye el helyette a vasárnapi műszakot, hogy szombat este felléphessen zenekarával. Cserébe a keddi napot vette át elefántcsontparti kollégájától. Michael Lomonaco szintén a szerencsének köszönhette, hogy túlélte az aznapi terrortámadást, ugyanis elkésett a munkából.

Leparkoltam az autómat a garázsban. Aznap reggel egy rendezvény volt, egy reggeli megbeszélés. Simán felmehettem volna az irodámba, de ehelyett betértem az optikus boltjába, hogy megigazíttassam a szemüvegemet. Az épület alsó szintjén volt egy szemész rendelője. Ott ültem az irodában, ahol éppen megvizsgálta a szememet, amikor éreztem, hogy megremeg az épület

− részletezte megmenekülését a szakács.

Megrendülten emlékeznek vissza az egykori dolgozók

Sekou Siby éppen otthon volt, amikor megcsörrent a telefonja, egyik kollégájának felesége szólt neki, hogy azonnal kapcsolja be a tévét. A közvetítésben láthatta, hogy füst gomolyog az Északi Toronyból, ahol munkatársai dolgoztak. „Az egész reggeli váltás, mindenki, akivel focizni szoktunk, mind odaveszett” – idézte fel a történteket. Három héttel később megszületett gyermeke, így a csecsemő gondozása segített feldolgozni az eseményeket.

A terrortámadást követő napokban a többi dolgozó és a vezetőség mindent megtettek, hogy megtalálják az eltűnt alkalmazottakat, valamint támogassák utóbbiak hozzátartozóit. Ezen kívül egy segélyvonalat is indítottak annak érdekében, hogy azonosítsák elveszített barátaikat és kollégáikat. Mivel a dolgozók többsége bevándorló volt, ezért nehézkesnek bizonyult a kommunikáció. Nathalie Tolentino vállalta, hogy a spanyolul beszélő családok felé kapcsolattartóként működik.

Sekou Siby barátai elvesztése után lediplomázott, majd az üzleti adminisztrációból doktorátust is szerzett, majd részt vett a Restaurant Opportunities Centers United nevű országos érdekképviseleti csoport alapításában, amely az éttermi dolgozók jogaiért küzd.

A férfi visszaemlékezésében súlyos, egyedülálló traumáról beszélt szeptember 11-vel kapcsolatban. „Egyetlen nap alatt vesztettük el azokat az embereket. Ez nem olyan élmény, amit átlagos, hétköznapi emberek átélnek az életük során” − mondta az étterem korábbi szakácsa. Ezzel a megállapítással Michael Lomonaco is egyetértett, és hangsúlyozta, hogy kollégáik elvesztése életük részévé vált. Gondolatait azzal zárta, hogy sosem volt még és soha nem is lesz még egy olyan hely, mint a Windows on the World.

(Borítókép: A World Trade Center déli tornyának összeomlását követően felszálló füst látványa az Exchange Place-ről, Jersey Cityből, a szeptember 11-i terrortámadások után, 2001. szeptember 11-én. Fotó: Michael J. Powell / Getty Images)