Súlyos gazdasági teher és népbetegség

Bajnok Éva kiemelte, hogy az elhízás (obezitás) az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1997-es iránymutatása alapján összetett, progresszív krónikus betegségnek számít, nem pedig pusztán esztétikai kérdésnek.

A nem jó mennyiségben és helyen felhalmozódó zsírszövetben maguk a zsírsejtek sem érzik jól magukat, és eközben egy olyan kommunikációs hiba történik, amely hosszú távon különböző krónikus betegségek kialakulásához vezet

– figyelmeztetett az obezitológus. Jelenleg közel 200 olyan kórképet azonosítottak, amely egyértelműen összefüggésbe hozható a túlsúllyal, köztük több mint 13 daganatos megbetegedést is.

Mi az a BMI? A Body Mass Index (testtömegindex) egy statisztikai mérőszám, amely az egyén testsúlyát és magasságát viszonyítja egymáshoz. A testsúly és a testmagasság alapján számított mutatószám 25 feletti értéke túlsúlyt, a 30 feletti obezitást (elhízást) jelöl. Bajnok előadása alapján a 25-ös BMI érték számít a legbiztonságosabbnak; ezen érték felett és alatt is romlanak az életkilátások, a 25 feletti érték pedig már jelentős életminőség-romlással és többletkockázattal jár.

A probléma nagyságrendjét a makrogazdasági és piaci adatok is egyértelműen tükrözik:

• Magyarországon 2024-ben már 5,5 millió, 2025-ben pedig 5,7 millió főt is meghaladta a túlsúlyosak vagy elhízottak száma.
• Az elhízáshoz kapcsolódó közvetett és közvetlen költségek elérik a magyar GDP 3 százalékát, ami nagyságrendileg évi 1400 milliárd forintos veszteséget jelent a gazdaságnak.
• A túlsúly szövődményeinek és társbetegségeinek kezelése a teljes hazai egészségügyi költségvetés 11,6 százalékát emészti fel.
• A betegek évente legalább 22 milliárd forintot fizetnek ki saját zsebből közvetlen hozzájárulásként, például vizitdíjakra, magánrendelésre és gyógyszerekre.
• A lakosság 70 százaléka szed különféle táplálékkiegészítőket – gyakran orvosi kontroll vagy érdemi eredmény nélkül –, amire éves szinten 120-200 milliárd forintot költ a magyar piac.

Az evolúciós csapda: miért olyan nehéz lefogyni?

Az előadás rámutatott arra az elterjedt társadalmi tévhitre is, miszerint a testsúlycsökkentés kizárólag az akaraterőn múlik.

Kétségtelen tény, hogy az éhségérzet és a jóllakottságérzet is az agyunkban helyezkedik el, de nem a tudatos régióban

– hangsúlyozta Bajnok. Az idegrendszerbe számtalan bemeneti jel érkezik – például a mikrobiom, a gyomor hormonjai, a stressz, az alváshiány, vagy éppen a modern kor úgynevezett obezogén faktorai (mint a növényvédő szerek és mikroműanyagok) felől –, amelyek mind akaratunktól függetlenül befolyásolják a zsírszövet anyagcseréjét.

Testsúlybeállítódási (Set range) elmélet

Az evolúciós biológiai elmélet szerint a szervezet egy adott, fix testsúly és energiaraktár fenntartására van programozva a túlélés érdekében. Ha az elhízás beindul, ez az egyensúlyi pont (set point) eltolódik egy magasabb szintre. A szervezet ezt az új, magasabb súlyt tekinti normálisnak, és minden eszközzel védi a súlyvesztés ellen.

Ez az eltolódás magyarázza a jojó-effektust, és azt, hogy miért rendkívül nehéz a leadott kilókat hosszú távon távol tartani.

Még egy pohár narancslé...

A testsúlygyarapodás folyamata minimális kalóriatöbblettel is elindulhat: elegendő naponta csupán egy pohár narancslével (100 kcal) többet bevinni, és ez önmagában 5,21 kilogramm súlyfelesleget eredményezhet egyetlen év alatt.

Bár a prevencióhoz és az egészség megőrzéséhez elengedhetetlen lenne az életmódváltás, a magyar lakosságnak csupán 4 százaléka mozog rendszeresen (heti 150 perc ajánlott), és alig 18 százalékuk táplálkozik a WHO vagy a hazai Okostányér ajánlásainak megfelelően.

Az Okostányér a legújabb hazai táplálkozási útmutató, amelyet a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) alkotott meg a Magyar Tudományos Akadémia Élelmiszertudományi Tudományos Bizottságának ajánlásával és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelveivel összhangban. A vizuális modell egyszerűen mutatja be az egészséges étrend napi arányait: a tányérunk felét zöldségeknek és gyümölcsöknek kell kitenniük, míg a másik felén a gabonafélék (lehetőleg teljes kiőrlésűek), valamint a fehérjeforrások (húsok, halak, tojás, tejtermékek) osztoznak. Az ajánlás emellett a bőséges folyadékbevitelre (elsősorban ivóvízre), a só-, cukor- és zsírbevitel csökkentésére, valamint a rendszeres testmozgásra hívja fel a figyelmet.

Ennek a mozgásszegény életmódnak – az előadó Dan Go-t idézve kiemelte: „az ülés az új dohányzás” – és az obezogén környezetnek a következtében

a pusztán diétára és fizikai aktivitásra épülő, egyéni életmódváltások hosszú távú sikerrátája rendkívül alacsony, mindössze 1-5 százalékos.

Honnan indult „Az ülés az új dohányzás” szlogen? Az előadáson idézett kanadai fitneszedző, Dan Go is előszeretettel használja posztjaiban ezt a népszerű és figyelemfelkeltő mondatot, amely mára az életmód-kommunikáció egyik alapvetésévé vált. A találó szlogent eredetileg a 2010-es évek elején alkotta meg Dr. James A. Levine, a neves amerikai Mayo Clinic endokrinológus professzora. Az inaktivitás kutatásának úttörője (aki mellesleg az irodai sétálópadot is feltalálta) a kifejezéssel arra hívta fel a társadalom figyelmét, hogy a napi 8-10 órás, megszakítás nélküli ülés olyan súlyos és független egészségügyi kockázatokat hordoz, amelyeket napi fél óra mozgással sem lehet „megnemtörténtté” tenni. Az üzenet innen indult világhódító útjára, és vette át a teljes egészségügyi és fitneszszakma.

A magánegészségügy új felelőssége

A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy nem kell feltétlenül mindenkinek a 25-ös BMI elérését kitűznie célul:

már a testsúly 5 százalékos csökkentése is számottevő klinikai javulást eredményez.

Egy 10-15 százalékos súlyvesztés pedig már kifejezetten betegségmódosító hatású, amely akár a 2-es típusú diabéteszt is regresszióba (visszafordítható állapotba) kényszerítheti.

Jelenleg azonban az elhízással élők kevesebb mint 3 százaléka részesül érdemi, orvosilag támogatott kezelésben. Bajnok rávilágított ennek alapellátási okaira is: egy családorvosnak átlagosan mindössze 7,5 perce jut egy páciensre, ami teljességgel elégtelen egy ilyen komplex anyagcsere-betegség diagnózisának felállításához és a sokrétű terápiás terv kidolgozásához.

Itt lép be a magánegészségügyi szektor felelőssége és egyben piaci lehetősége is.

Mivel a modern, evidenciaalapú, tartósan alkalmazható és biztonságos terápiás módszerek már rendelkezésre állnak, a magánellátóknak nemcsak lehetőségük, hanem kiemelt felelősségük is proaktívan segíteni az elhízással élő pácienseket. Míg egyes nemzetközi rendszerekben a biztosítók már aktívan támogatják az obezitás terápiáját, itthon ezen a téren egyelőre a magánintézmények mutathatnak utat a komplex, multidiszciplináris kezelési programok felépítésével.

Címlapkép forrása: Bácsi Róbert/Portfolio