GazdaságSzerző: portfolio tegnap 12 percnyi olvasás
Magyar Péter bejelentette a magas dízelárak elleni célzott támogatás részleteit. A miniszterelnök korábban hangsúlyozta, hogy a védett áras rendszer visszaállítása felelőtlenség lenne, mivel áruhiányhoz vezetne és havi 50 milliárd forintnál is többe kerülne. A frissen bejelentett konstrukció arra utal, hogy a kormány az ellátásbiztonság és a költségvetési mozgástér megőrzését helyezi előtérbe, és általános árstop helyett célzott támogatással próbálja tompítani a dízelsokk hatását. A dízel drágulása mögött kettős nyomás áll: a kőolaj ára nemrég átlépte a hordónkénti 100 dolláros szintet, miközben az európai dízel finomítói marzsa történelmi csúcsra emelkedett az orosz exportkorlátozások és a közel-keleti feszültségek miatt.
Az imént jelentette be Magyar Péter, hogy a kormány döntése értelmében közvetlen támogatást kapnak a dízel üzemű gépkocsik tulajdonosai a megemelkedett üzemanyagárak kompenzálására.
A maximum 150 lóerős dízel autóval rendelkező mintegy egymillió tulajdonos decemberig összesen 20 ezer forint támogatásban részesül,
ami szerinte havi egy tankolás árkorrekciójának felel meg. A kompenzáció az őstermelőkre és az egyéni vállalkozókra is kiterjed, amennyiben a nevükön van a jármű. A támogatást több részletben fizetik ki, az első összeg októberben érkezik.
A jogosultaknak nem kell kérelmet benyújtaniuk: az érintetteket a NAV gépjárműadó-kivetéshez használt adatbázisa alapján azonosítják, a kifizetést pedig a Magyar Államkincstár teljesíti. A bejelentés alapján a pénzt elsőként arra a bankszámlára utalják, amelyről a gépjárműadót befizették.
A 20 ezer forintos támogatás szeptembertől decemberig szól, vagyis havi 5 ezer forintos könnyítést jelent. Egy átlagos dízelautó havi nagyjából 60-70 literes fogyasztásával (1000 km futással és 6-7 liter/100 km fogyasztással) számolva ez körülbelül 70-80 forintos literenkénti árkorrekciónak felel meg.
A lakossági támogatás mellett a mezőgazdasági gázolajfelhasználás terheit is csökkentené a kormány. Magyar Péter közlése szerint
a mezőgazdasági felhasználók az idei év végéig a gázolaj árába épített jövedéki adó teljes összegét visszaigényelhetik.
A miniszterelnök ezt azzal indokolta, hogy a betakarítás, az őszi szántás és a vetés nem halasztható el a magasabb üzemanyagárak miatt. A cél, hogy a drágulás minél kisebb mértékben jelenjen meg a mezőgazdasági termelés költségeiben, majd az élelmiszerárakban. A visszaigénylés részletes feltételeit a bejelentés nem ismertette.
Már hétfőn közölte Magyar Péter, hogy a szerdai kormányülést követően jelentik be a részleteket a magas dízelárak elleni célzott támogatásról. A miniszterelnök hangsúlyozta már akkor, hogy a támogatás a dízel meghajtású gépjárművekre és a mezőgazdasági gazdálkodókra irányulhat, és hogy ez nem lesz egyenlő a korábbi, a Tisza-kormány által kivezetett védett áras rendszerrel, hanem "csak az áremelkedéssel leginkább érintettekre vonatkozik majd."
Szerinte
A védett ár fenntartása felelőtlenség lenne, egy hét alatt áruhiány lenne, ráadásul 50 milliárd forintnál is többe kerül havonta annak a fenntartása.
"Mindenki Magyarországra jönne, és senki sem importálna üzemanyagot az országba" - hívta fel a figyelmet.
Egyébként nem csak Magyarország keresi a módját annak, hogyan tompítsa a dízelárak megugrásának gazdasági hatásait, Romániában már augusztusban aktiváltak egy célzott beavatkozási mechanizmust. Ebben csökkentették a gázolaj jövedéki adóját, miközben a fuvarozók literenkénti támogatást is kapnak az üzemanyagköltségeik mérséklésére.
Láthatóan az új kormány egészen újfajta megközelítésben gondolkodik az üzemanyagárak elszállása miatti nehezebb fogyasztói helyzet csillapításakor. Egyszerre három célt akar kielégíteni Magyar Péter kormánya:
Ezt csak úgy tudja megtenni, ha a célrendszerében rangsort állít fel, és a kormány eddigi kommunikációja alapján úgy tűnik, hogy
az első két szempont (ellátásbiztonság és költségvetési terhek) fog a legnagyobb prioritást kapni.
Ez már önmagában behatárolja a segítségnyújtás mértékét, és magyarázhatja a célzottabb konstrukciót is: így a költségvetési teher mérsékeltebb maradhat, miközben a támogatás egy szűkebb érintetti körre koncentrálható – más kérdés, hogy a választott jogosultsági feltételek mennyiben tükrözik ténylegesen a rászorultságot.
Ez a megközelítés beleillik egyébként a jelenlegi kormány újfajta gazdaság- és társadalompolitikai gyakorlatába, ami például a nyugdíjminimum emelésében, a gyógyszeráfa csökkentésében, a célzott kört érintő iskolakezdési támogatásban, a tűzifa áfacsökkentésében, a szociális tűzifakeret megemelésében ölt testet.
Az agrárszektor támogatása mögött erős közgazdasági indok húzódik meg.
A mezőgazdasági gépek esetében a dízel rövid távon nehezen helyettesíthető, ezért az üzemanyagárak megugrása közvetlenül emeli a termelési költségeket, szélsőséges esetben pedig akár a termelés visszafogásához is vezethet.
Ugyanakkor a célzott támogatás precedenst is teremthet más, erősen dízelintenzív ágazatok számára. A szállítmányozás és a logisztika szereplői például könnyen érvelhetnek úgy, hogy őket hasonlóan súlyosan érinti a gázolaj drágulása, ezért rájuk is ki kellene terjeszteni a segítséget. Feltehetően azonban valahol a kormánynak meg kell húznia a költségvetési terhek határát.
A dízelár meredek emelkedése mögött most kettős árnyomás áll:
egyrészt maga a kőolaj drágul látványosan, másrészt a dízel ára ezen felül is egyre jobban elszakad a nyersolajétól.
A közel-keleti eszkaláció hatására és a Hormuzi-szoros tartós lezárásával kapcsolatos félelmek felerősödése miatt a Brent ára ma már a 100 dolláros szintet is átlépte, miközben szeptember elejére történelmi csúcsra, hordónként 89 dollár fölé emelkedett az európai dízel finomítói marzsa, vagyis az alacsony kéntartalmú gázolaj és a Brent ára közötti különbség.
A rendkívül kedvezőtlen dízelpiaci helyzetet egyszerre több tényező táplálja. Oroszország augusztus végén szeptember 30-ig meghosszabbította a dízelexport korlátozását, miközben az ukrán dróntámadások miatt több orosz finomító továbbra is termelési kiesésekkel küzd. Ezzel párhuzamosan újra kiéleződtek a közel-keleti feszültségek, ami ismét felerősítette a Hormuzi-szoros körüli ellátási kockázatokat, ráadásul a térség finomítotttermék-exportja már korábban is visszaesett.
Mindez Magyarország szempontjából különösen fontos, mert ha az európai dízelfelár tartósan ilyen magas marad,
annak hatása a hazai nagykereskedelmi árakban, majd a kutakon látható üzemanyagárakban is megjelenik.
A mai áremelés ennek már egyértelmű jele volt, így a mostani piaci helyzet fényében a kormányzati beavatkozás sem tekinthető különösebben meglepőnek.
És most nézzük meg, hogy miért nem a védett árakhoz nyúl a kormányzat.
A még az előző kormányzat által bevezetett, március és június közepe között működő védett áras rendszert számos kritika érte a kivezetése előtt, nem is alaptalanul.
A rendszer alapvetően úgy működött, hogy a felszabadított stratégiai benzin- és gázolajkészletekből fixált áron adtak olajtermékeket a nagykereskedőknek, akik így az aktuális piaci árszintnél olcsóbban jutottak üzemanyaghoz. Ez biztosított mozgásteret a nagy- és kiskereskedelmi marzsok fenntartására is.
A probléma ott kezdődött, hogy a belföldi árszint elszakadt az importparitástól; a külföldről behozott üzemanyag egyre kevésbé volt gazdaságosan értékesíthető Magyarországon, ezért az import jelentősen visszaesett, miközben a hazai termelés nem tudta érdemben növelni a kínálatot, a kereslet pedig nem alkalmazkodott lefelé – sőt, az üzemanyag-fogyasztás még nőtt is.
Ennek következtében egyre nagyobb szerep hárult a stratégiai készletekre. Az MSZKSZ adataiból jól látsik, hogy történelmi mélypontra zuhant Magyarország stratégiai üzemanyag- és kőolajkészlete márciusban.
Ez mutatta meg a rendszer legnagyobb gyengeségét:
miközben rövid távon letörte a fogyasztói árakat, közben gyengítette az importösztönzőket és gyorsította a stratégiai készletek leépülését.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi