BulvárSzerző: blikk tegnap 5 percnyi olvasás
Huszonöt év telt el 2001. szeptember 11-e óta, de a New York-i terrortámadás emléke máig élénken él azokban, akik közvetlen közelről élték át a tragédiát. Kozso, az Ámokfutók frontembere, aki éppen az Egyesült Államokban turnézott a zenekarával, ma is megrendülten idézi fel azt a napot, amely örökre megváltoztatta az életét. Egy apró véletlen mentette meg őt és csapatát attól, hogy a World Trade Center ikertornyainak kilátójában tartózkodjanak a támadás idején.
Kozso és zenekara 2001 szeptemberében érkezett Amerikába egy nagyszabású koncertsorozatra. A New Jersey-ben tartott sikeres fellépés után másnap New Yorkban várta őket a következő koncert, és a szabadidejüket városnézéssel tervezték tölteni. A célpont a WTC ikertornyainak kilátója volt, ám a stáb női tagjainak hosszabbra nyúlt készülődése miatt néhány perces késéssel indultak útnak. Ez a kis csúszás végül az életüket mentette meg, hiszen ha időben érkeznek, éppen a tornyok tetején tartózkodtak volna, amikor a repülőgépek becsapódtak.
Ez is érdekelheti
Ma van a World Trade Center elleni terrortámadás 25. évfordulója. 2001. szeptember 11-én az Al-Kaida terroristái négy utasszállító repülőgépet térítettek el az Egyesült Államokban. Két gép a New York-i World Trade Center ikertornyaiba, egy a washingtoni Pentagon épületébe csapódott, a negyedik repülőgép pedig a Pennsylvania állambeli Shanksville mellett zuhant le. A merényletekben 2977 ártatlan ember vesztette életét. Csézy drámai vallomást tett arról, hogy akár ő is lehetett volna egy, az áldozatok közül.
- Nagyon készültünk, hatalmas volt a hangulat bennünk és a stábban is. Úgy voltunk vele, hogy a délutáni és esti buli előtt még elmegyünk megnézni a várost, megcsodáljuk Manhattan felhőkarcolóit. (...) Ha a csajok nem sminkelnek egy kicsit tovább, ha nem csúszunk el azzal az aprósággal, mi pontosan akkor lettünk volna fent a torony tetején, amikor a csapás érte az épületet. A mai napig hiszek benne, hogy ez nem a véletlen műve volt. Az őrangyalaink vigyáztak ránk - hangsúlyozta az Origónak.
Amikor végül elindultak Manhattan felé, már érezhető volt a feszültség és a káosz a városban. A tornyok közelében szembesültek a felfoghatatlan tragédiával: a gomolygó füsttel, a menekülő emberek tömegével és a pusztítás borzalmas látványával. Kozso és csapata, akik nemzetközi producerként és operatőrként is dolgoztak, a megfelelő sajtóengedélyek birtokában a helyszínen maradtak, hogy dokumentálják a történteket. A zenész szerint a fájdalom és a káosz leírhatatlan volt, és mély nyomot hagyott benne.
- A metróval sem lehetett normálisan közlekedni, a megállók le voltak zárva, csak jóval arrébb tudtunk feljönni a felszínre. Mivel független producerként rendelkeztünk a megfelelő sajtóengedélyekkel és kártyákkal, beengedtek minket az elzárt területek közelébe. Kamerát ragadtunk és dokumentáltunk mindent. Beszéltünk azokkal az emberekkel, akik kétségbeesetten keresték a szeretteiket a romok és a halottak között. Leírhatatlan volt a fájdalom és a káosz - részletezte a drámai történések kapcsán a 25. évforduló alkalmából.
A tragédia pillanataiban Kozso igyekezett Magyarországra is eljuttatni a híreket. Amikor tanúja volt az első becsapódásnak, majd a tornyok összeomlásának, azonnal telefonált a magyar rádióknak, hogy élőben számoljon be az eseményekről.
- Betelefonáltam a rádióba, még élőben próbáltam elmondani, mi történik körülöttünk. Remegtem, beszélni is alig tudtam a sokktól. Ők először azt hitték, hogy csak hülyéskedem, vagy valami rossz tréfáról van szó, nem akarták elhinni, hogy ez a valóság. Felfoghatatlan volt az egész - emlékezett vissza az előadó.
Az amerikai légteret a támadások után teljesen lezárták, így Kozsoék csaknem két hétig nem tudtak hazatérni. Amikor végül visszaérkeztek Magyarországra, az általuk készített felvételeket és interjúkat átadták a hazai televízióknak, hogy a magyar közönség is láthassa a tragédia emberi oldalát. Kozso számára a mentőcsapatok munkája mindig is különleges jelentőséggel bírt, hiszen édesapja testvére elismert tűzoltóparancsnok volt Magyarországon. A New York-i események után ez a tisztelet még inkább elmélyült benne.
- A koncerteken azóta sem csak a közönséget ünneplem. A mentőket, a tűzoltókat, a rendőröket tapsoltatom meg újra és újra. Amit azok az emberek ott, a Ground Zerónál tettek, és amit a megmentőink nap mint nap tesznek az életben, az maga a csoda. Az emberéletnél nincs drágább - emelte ki.
A tragédia feldolgozása hosszú évekig tartott számára. Bár rendszeresen dolgozott az Egyesült Államokban, közel húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy visszatérjen a tragédia helyszínére. Végül 55 évesen látogatott el az új One World Trade Centerhez, ahol a kilátóból újra megcsodálhatta a várost. Ez az élmény segített neki lezárni a múltat és megérezni az újrakezdés erejét. Kozso ma is hálával gondol arra, hogy életben maradt, és úgy érzi, a sors második esélyt adott neki.
Napi