Manapság a legtöbbek kedvenc elfoglaltsága egy hosszú nap után ledőlni a tévé elé, és nézni valamit a Netflixen. Valami alatt általában egy könnyed realityt érthetünk, mivel azokból akad a legtöbb a felületen, ami a leghatékonyabban kapcsolja ki az agyunkat – hisz egy darab agysejtünknek sem kell mozdulnia ahhoz, hogy felfogjuk a történéseket. Legújabban azok a valóságshow-k lettek népszerűek, amelyekben nem egyszerűen párt találnak az emberek, hanem a férjüket vagy a feleségüket. A bökkenő csupán annyi, hogy kevés tartós kapcsolat tud megszületni a kamerák és a reflektorfény össztüzében, nem meglepő tehát, hogy az így köttetett házasságok sem hosszú életűek.

Mint azt talán mindannyian tudjuk, ezek a műsorok az emberi pszichére hatnak a leginkább, különösen erőteljes függést tudnak kiváltani. Ennek oka, hogy kifejezetten eseménydúsra, látványosra, drámaira vágják össze az epizódokat a készítők. Tudják, miként tudják tökéletesen manipulálni a közönséget: nemcsak a látványvilággal, hanem a szereplők kiválogatásával, a zeneválasztással és persze a jól ütemezett közösségimédia-posztokkal is.

A szereplőválogatást ugyan gondosan végzik, de sok esetben olyan lelkületű embereket válogatnak ki, akik lelki sérülésekkel rendelkeznek, vagy érzékelhetően kétségbeesettek. A húszas éveik vége felé járó nők például már-már kudarcnak élik meg, hogy nincs tartós párkapcsolatuk, még nem házasok, nincsenek gyerekeik, így könnyebben bele lehet rángatni őket olyan helyzetekbe, amelyeket később nem szívesen néznek majd vissza. 

Arról nem is beszélve, ami a gondolatmenetünk tételmondata volt: még a házasságok, kapcsolatok sem tartósak. Az még egyfajta elégtételt adhatna, hogy a győztes legalább boldog befejezést kaphat, de ez korántsem így van. A műsorokból kikerült pároknak csupán töredékéről mondható el, hogy boldog kapcsolatban élnek, és azzal az illetővel, akivel az adott valóságshow-ban találkoztak. Mindez remekül bizonyítja, a házasság jóval összetettebb dolog annál, hogy gúnyt űzzenek belőle egy tévéműsor kedvéért.

A házasságnak ma is van értelme

Ha végignézünk az emberiség történelmén, láthatjuk, mindig is lényeges szerepet játszott benne az a fundamentális egység, amit a házasság jelent. Az ősidőkben leginkább az öröklés, a vérvonal fenntartása miatt volt igazán fontos, majd később, elsősorban arisztokrata körökben politikai jelentősége is lett a házasságnak. Ez a szokás a középkorban csúcsosodott ki, amikor is rendkívül alacsony százalékban köttettek szerelemből frigyek – a fogalom szinte értelmét is vesztette, ironikus tehát, hogy ekkoriban íródott rengeteg mindmáig klasszikusként emlegetett romantikus vers és történet. Az 1870-es években történt meg az intézmény oly fokú modernizálása, hogy már nem csupán az egyház áldása jelentett érvényes házasságot, hanem jogi értelemben is egybe kellett kelni. Az új törvény lehetővé tette a házasság megkötését egy, a polgári közigazgatás hivatalos tisztviselője előtt, amennyiben mindkét házastárs kinyilvánítja házasságkötési szándékát, ami jogilag elismert, érvényes és hatályos házasságot hoz létre, valamint lehetővé tette a – már opcionális – magánjellegű egyházi esküvői szertartás megtartását is.

Ebben a hagyományban ismeri a 21. századi ember is a házasságkötést, a házasságról viszont sokan már úgy gondolkodnak, hogy csak egy darab papír. Nem is olyan meglepő, tekintve, hogy számtalan válásról hallani nap mint nap, amelyek nem kizárólag komoly problémák miatt történnek. Ellustult a társadalmunk, ami romantikus kapcsolatainkon is megmutatkozik, így ha már nehézkessé válnak a mindennapok, a problémamegoldás helyett hamarabb választjuk a huszárvágást, amely ez esetben a válást jelenti. És persze ott vannak a párkapcsolati valóságshow-k is, amelyek nem feltétlen azt hirdetik, milyen fantasztikus élmény együtt lenni valakivel, hanem sokkal inkább a botrányos és drámai szeletekből láthatunk szintén kiragadott részleteket.

A valóságban a házasság ma is érték, nem véletlen, hogy az esküvőipar virágzik, hisz ma is sok pár szeretné a lehető legkülönlegesebbnek és legemlékezetesebbnek tudni a nagy napját. Feltehetően másképp lenne, ha nem tulajdonítanának értéket annak, hogy összekötik az életüket. Ez egy jelentős, életre szóló út első napja, ami bizony ünneplésre méltó.

Jared Anderson, a Kansasi Állami Egyetem professzorának meglátása szerint akkor veszti értelmét a házasság, ha az a merev nemi szabályokon, az egyenlőtlen döntéshozatali jogon és a korlátozó magatartáson alapszik. Ilyen értelemben még elavultnak is nevezi az egyik legősibb intézményt. Hozzátette, amennyiben viszont „elkötelezettséget jelent a személyes és közös fejlődés iránt, a közös élet és jövő építése iránt, egymás álmainak támogatására, valamint arra, hogy az élet kihívásai során egymás mellett álljunk – egy gondoskodó és támogató közösség keretein belül –, akkor a házasság továbbra is értékes és gyönyörű”.

Harry Jowsey esete

Az ilyesfajta, botrányra építő valóságshow-k szülőhazája az Egyesült Államok, így onnan szemezgettünk – és egy igazi fertőt találtunk. A legújabb házasodós műsor főszereplője Harry Jowsey, akit nem először láthatunk ilyen típusú produkcióban. A közel harmincéves férfi már 21 éves kora óta van képernyőn, először a Too Hot to Handle, majd a Perfect Match műsorokban tűnt fel, és talán nem sokkolunk senkit azzal, hogy sehol nem találta meg az igazit. Igazi playboyként híresült el, gyakorlatilag teljes médiaszemélyiségét erre alapozta. Látszólag büszke volt rá, hogy jártában-keltében összetöri nők szívét, ugyanis nem éppen erőssége a hűség (spoiler: ezt házasságában is bizonyította).

Alex Cooper, a Call Her Daddy podcast tulajdonosa és műsorvezetője, nem mellesleg Jowsey jóbarátja úgy döntött, megpróbál segíteni a férfin. Unwell cégével megalkotta a legújabb netflixes produkciót, a Let’s Marry Harryt, amely célja már a címből kiderül. A menetrend az volt, hogy pszichológusok bevonásával kiválogattak 20 nőt, akik potenciális partnerei lehetnek Jowsey-nak, ám utólag elég komoly botrány bontakozott ki abból, hogy a nőkkel nem közölték, kinek is mondanak majd igent, ha ők nyerik a műsort. Sokak előtt csak az utolsó pillanatban fedték fel a tényt, és volt olyan hölgy, aki vissza is lépett szerepétől – a készítők számíthattak is erre, mivel ismerték Jowsey zavaros múltját. Mindez egyébként még csak a bemelegítés volt, a műsorban hatalmas hangsúlyt kapott az, hogy a férfi egy óvodás kisfiú lelkületét idézve mozog a nők között, és játékszerekként váltogatja őket.

Pszichológusokat is kérdeztek a műsor megjelenése után, mit gondolnak Jowsey viselkedéséről, és többen megerősítették, hogy a férfi erősen narcisztikus. Ő maga úgy véli, rengeteget érett és fejlődött az elmúlt években terápia segítségével. Úgy véli, már hátrahagyta azt az énjét, aki az önszabotázstól elhomályosult tudattal cselekedett, és ezáltal bántott meg rengeteg embert (többségében nőket). Leszögezte, többé nem akar az az ember lenni, vagy hozzá hasonlóan viselkedni. Már nem csupán az számít neki, hogy jól érezze magát, sokkal inkább a tartós, jelentőségteljes kapcsolódást keresi. Legjobb barátai is arról nyilatkoztak, úgy érzik, teljesen megváltozott a hozzáállása, egészségesen gondolkozik a családalapításról és a házasságról.

A műsor viszont valami egész mást mutatott be. Egy fiút, akinek fogalma sincs arról, mit akar valójában, csak annyiban biztos, hogy nagyon szereti a nőket. Számtalan jelenet közül válogathatnánk, ami kinyitja a bicskát az ember zsebében, de talán a legtöbbet elmondó az, amikor az egyik hölgynek szerelmet vall, alig öt perccel később pedig egy másikkal bújik ágyba. Ezek után a fejét fogja, és nem érti, miért tette mindezt, a nap végén pedig az előbbi esetet bánja a legjobban. A produkció elérte a célját, sikerült feleséget találnia magának, ám csupán rendkívül rövid időre, mivel már a nászútjukon megcsalta őt – de ezt persze nem hajlandó beismerni azóta sem.

Mindezek után rendeztek egy Reunion-epizódot is, amelyben az érintett hölgynek fel kellett tépnie a sebeit, Jowsey pedig csak ült, és látszólag lubickolt az őt határtalanul érő figyelemben. Hisz a nap végén csakis ez számított, és ez az egyetlen, ami valójában lényeges ezekben a produkciókban. Vajmi keveset számít az érzelmi kötődés, az olyan történetszálak érdeklik a készítőket – és az általuk manipulált nézőket is –, akik képesek oltári botrányokat csapni, amiken még a műsor befejezte után is bőven lehet csámcsogni.

Kijelenthető tehát, hogy ezek a produkciók minden lelkiismeret-furdalás nélkül mocskolják be a házasság intézményét, és áldozzák fel az egyik legszebb szövetség jelentőségét a nézettség és a 15 perces hírnév oltárán.

(Borítókép: Részlet a Let’s Marry Harry című valóságshow-ból. Fotó: Netflix)