Ahogy arról a Blikk ma beszámolt, Szabados Ottó augusztus végén sokkoló bejegyzést és fotókat tett közzé közösségi oldalán. A képeken a fia testét mutatta meg, amin ütésnyomok és véraláfutások láthatóak. Szabados Ármin már a Haladás VSE atlétája, viszont a Dobó SE-nél nevelkedett. Az édesapja által közölt felvételek 2019. január 29-én készültek egy edzés után, amelyen az akkor 13 éves Ármin is részt vett. A gyakorlást akkor állítása szerint a vezetőedző, Németh László, Zsolt bátyja és Csercsics Richárd vezette.

„2019. január 29-én újabb, immár sokadik konkrét fizikai és verbális bántalmazás történt az ott sportoló gyermekekkel szemben. És most már nem akarok finoman fogalmazni. Gyerekeket bántottak. A nagyobb sportolók – akiket jelenleg nem kívánok megnevezni – edzői utasításra verték és bántalmazták az ott sportoló gyerekeket. Bár ez a konkrét eset az edző részéről történt!” – írta Szabados Ottó.

Az üzletember komoly dolgokról számolt be.

„Tudomásom van olajos hordóba való lógatásról. Tudomásom van kényszeretetésről, amelytől a gyermek folyamatosan hányt. Tudomásom van fizikai erőszakról. Tudomásom van kényszerítésről. És tudomásom van olyan megalázásokról és verbális bántalmazásokról is, amelyek egy felnőttel szemben is elfogadhatatlanok lennének. Hát még egy gyerekkel szemben!” – közölte.

Kiderültek még dolgok

A beszámoló megosztotta a szombathelyieket és az atlétika rajongóit is. Akadnak hozzászólások, amelyek kiállnak Németh Zsolt és a Dobó SE mellett, többen viszont saját tapasztalataikról írnak. Egyikük megköszönte Szabados Ottónak, hogy a nyilvánosság tudtára adta az ügyet, számára is nehéz volt edzésre mennie gyerekként, mivel mindig el kellett tűrniük a fizikai és lelki bántalmazásokat, és azért nem mertek akkor lépni, mert tudták, hogy „az bizony fájni fog.”

A 20 éves sportoló egyik korábbi edzőtársa beszámolója szerint a klubnál töltött három éve alatt szinte minden tréning előtt menniük kellett „kokiért”, ha pedig a tockos nagyon fájt, adtak még egyet. Sokszor emiatt bujkáltak a gyakorlatok előtt.

„De volt olyan eset is, amikor edzőtársamat végig rugdosták a folyóson vagy éppen összetörték a telefonomat, ezt mind letagadva és semmibe véve. Otthon viszont saját magamra hárítottam az esetet. Ha nem testileg, akkor szóban fenyegettek minket. Ezeket mind kisebb "csintalanságokra" (hiszen 12-13 évesek voltunk) hivatkozva kaptuk legtöbbször” – írta Lovas.

Ármin húga, Szabados Ráhel is tehetséges kalapácsvető volt, de a Dobó SE-nél lévő légkör és az ismétlődő abúzusok miatt inkább felhagyott a sportolással.

„Én is ebben az egyesületben voltam, így pontosan tudom, milyen közegben nőttünk fel. Saját szememmel láttam a bántalmazásokat, a megalázásokat és azt a rengeteg lelki terhet, amit nekünk, gyerekeknek kellett elviselnünk. Láttam, ahogy a sportolókat, köztük a saját testvéremet és az edzőtársaimat is bántották.

Engem is sokszor illettek nagyon csúnya, bántó és megalázó szavakkal, illetve olyan dolgokkal gyanúsítottak meg, amiket soha nem követtem el. Nem volt könnyű úgy járni ezekre az alkalmakra, hogy az embernek már előre görcsbe rándult a gyomra.

Sokan emiatt hagyták abba. Én is azok közé tartozom, akik végül nem bírták tovább, és hátat fordítottak ennek az egésznek. Nem azért, mert nem szerettük a sportot, hanem mert egyszerűen túl sok volt az, amit el kellett viselnünk.

A testvérem viszont kitartott.

A sok nehézség, a bántalmazások, a megalázások és az évek során átélt dolgok ellenére sem adta fel azt, amit szeretett. Tovább edzett, tovább küzdött, és továbbra is hitt abban, hogy sportolóként van helye és jövője” – számolt be a történtekről Ráhel a Facebook-oldalán.

Hozzátette: fájdalmas volt számára azt látni, hogy testvérét még ennyi év után is bántják és megnehezítik a munkáját, utalva ezzel arra, hogy Ármint nem engedték elindulni a szombathelyi Németh Pál Memorial kalapácsvető-versenyen, így nem tudta magát kvalifikálni a szeptember 11-13. között esedékes budapesti Atlétikai Világdöntő nyolcas mezőnyébe, ami jelentős pénzkiesést is jelent számára.