GazdaságSzerző: portfolio tegnap 6 percnyi olvasás
Magyarország külgazdasági stratégiáját alapjaiban kell újragondolni – erről vitáztak a Közgazdász-vándorgyűlés külföldi erőforrások témában tartott panelbeszélgetésének résztvevői. Oszkó Péter volt pénzügyminiszter szerint az ország rendkívül kedvezőtlen feltételekkel engedte be a kínai tőkét: mintegy 1000–1500 milliárd forintnyi állami támogatásért cserébe lényegében ingyen adta át az európai piacokhoz való hozzáférést, miközben az orosz energiafüggőségét is növelte. A panelbeszélgetés résztvevői ezután egyetértettek abban, hogy az olcsó munkaerőre és szubvenciókra épülő modell kifutott, a jövőben a tudásba, a tulajdonszerzésbe és az európai együttműködésbe kell fektetni. A siker fokmérőjeként a szakértők a termelékenység javulását, a magyar tulajdonú, európai méretű vállalatok számának növekedését és az euróbevezetést jelölték meg.
Mivel Magyarország kis, nyitott gazdaság, növekedési kilátásait alapvetően meghatározzák a külkapcsolatok. Ez volt a Közgazdász-vándorgyűlés külgazdasági erőforrásokról szóló panelbeszélgetésének központi témája. A beszélgetés moderátora Galambos Tamás, az MKT Nemzetközi Gazdaság Szakosztályának elnöke volt, a panelbeszélgetésben pedig rajta kívül
Oszkó Péter a beszélgetést felvezető nyitóelőadásban elmondta, hogy
a jelenlegi globális környezetben a nemzetközi szövetségi rendszerekhez való tartozás már nem jelent automatikus védelmet, így senki sem fogja megoldani helyettünk a problémáinkat.
A közgazdász úgy véli, hogy az erősebb felek ma már kíméletlenül érvényesítik érdekeiket, a gazdasági blokkok pedig nem gondoskodnak a tagjaikról.
Ma már minden szereplővel külön kell tárgyalni, a siker kulcsa pedig a stabil alkupozíció kiépítése.
Ezt a helyzetet tovább nehezíti a kiszámíthatóság megszűnése. Az átlagos amerikai vámok 10 százalék fölé emelkedéséhez bár Európa ehhez kivételesen gyorsan alkalmazkodott,
a folyamatos bizonytalanságra fel kell készülni, hiszen a nyugati szövetségi rendszerek napról napra újraíródnak
- mondta el Oszkó Péter. A keleti kapcsolatok is átalakulóban vannak, Kína azonban ezt csendesebb eszközökkel, például a ritkaföldfémek exportengedélyeinek szigorításával éri el.
A magyar alkupozíciók hiányának és a válságkezelés kudarcának árát az energiapiacon már egyértelműen látni.
Míg Európa négy év alatt 45 százalékról 12 százalékra csökkentette az orosz energiafüggőségét, Magyarország éppen ellenkezőleg cselekedett, és növelte azt. Az európai diverzifikációs stratégia ugyan drága volt, de a gazdasági autonómia megszerzésének mindig ára van, ami hosszú távon jelentős előnyöket hozhat - vélte az egykori pénzügyminiszter. Ezzel szemben a nagyhatalmak feltétel nélküli kiszolgálása nem egyenlő a szuverenitással, csupán annak eljátszása - idézte fel Mark Carney kanadai miniszterelnök év eleji, davosi beszédét.
Az ismert közgazdász szerint a magyar gazdaságpolitika az elmúlt időszakban rendkívül kedvezőtlen feltételekkel engedte be a kínai tőkét.
Az Egyesült Államok piacairól kiszoruló Kína Európát vette célba, Magyarország pedig mintegy 1000–1500 milliárd forintnyi állami támogatást fizetett ki azért, hogy a gyáraik ide települjenek. A kínai befektetők azonban nem a magyar munkaerőért vagy a technológiáért jöttek, kizárólag az európai piacokhoz való hozzáférés érdekelte őket.
Ahogy Oszkó Péter fogalmazott,
lényegében ingyen adtuk át nekik az európai autópiacot, sőt még fizettünk is érte.
Ezekben a beruházásokban nincs magyar tulajdon, a hazai hozzáadott érték az autóiparban mindössze 33 százalék körüli. Beszédes adat, hogy miközben a legtöbb állami támogatást kapó ágazatban, az autóiparban, stagnál a termelékenység, addig a támogatás nélkül működő szektorok képesek a fejlődésre.
Ezek alapján a teljes hazai támogatási rendszert újra kell gondolni
- véli Oszkó Péter.
Európa eközben lassan ébredezik a technológiai és energiaszuverenitás terén. Az Európai Unió legnagyobb versenyelőnye a mintegy félmilliárd fős, magas életszínvonalon élő, vagyonos fogyasztói bázis, amit felismerve az EU elkezdett hozzányúlni a piacra jutás szabályaihoz, Az intézkedés célja az, hogy a külföldi szereplők ma már egyre inkább csak európai cégekkel alapított vegyesvállalatokon keresztül léphetnek be a kontinensre. Kína ezt az eszközt már régóta használja saját piacának védelmére - magyarázta Oszkó Péter, aki szerint az Unió képtelen lesz eredményesen fellépni, ha a tagállamok különutasként, egyéni előnyöket hajhászva bontják meg az egységet.
A szakértő szerint Magyarországnak is újra kell gondolnia, mit tud letenni a tárgyalóasztalra.
A reálbérek növekedése miatt a hazai munkaerő már nem olcsó, a technológiai szektorunk lemaradásban van, a korábbi szubvenciós támogatási modell pedig fenntarthatatlan. Az egyetlen valódi erőforrásunk és alkupozíciónk az, hogy Európához tartozunk, ezt az irányt a magyar választók is egyértelműen felismerték 2026-ban.
Mivel a költségvetés mozgástere szűkös, a piacainkat mostantól szigorú feltételrendszerhez kötve szabad csak átadni - állítja határozottan Oszkó Péter. A szakértő szerint a jövőben az állami és nemzetközi fejlesztési forrásokat – mint amilyen az MFB jelentős feltőkésítése – a tulajdonszerzést és a tőkealapú fejlesztéseket elősegítő stratégiára kell fordítani.
A magyar gazdaság jövőjét meghatározó legfőbb kérdés ma már nem az, hogy Kelet vagy Nyugat felé fordulunk-e, hanem az, hogy továbbra is csak egy kiszolgáltatott telephely maradunk, vagy képesek leszünk a társtulajdonosi pozíciók kiharcolására
- zárta előadását Oszkó Péter.
Az Oszkó Péter előadása után tartott kerekasztal-beszélgetés fókuszában az új magyar külgazdasági értékajánlat és a hazai tulajdonszerzés erősítése állt.
A kerekasztal-beszélgetésben Christopher Mattheisen arra hívta fel a figyelmet, hogy a Magyarországra érkező külföldi cégek között nagy különbség van aszerint, hogy valódi, hosszú távú érdekeltséget építenek-e ki az országban, vagy csupán telephelyként használják azt. Szerinte
azok a vállalatok, amelyek hálózatba, infrastruktúrába, adatközpontokba és helyi kapacitásokba fektetnek, már nem egyik napról a másikra mozduló szereplők, ehhez azonban politikai és üzleti bizalom is kell, ami Magyarországon az elmúlt időszakban nem mindig volt adott.
Veres Tibor szerint a tulajdonszerzés önmagában is érték, mert nemcsak pénzügyi pozíciót, hanem tudást, technológiát és menedzsmentkultúrát is hozhat. A Wallis Csoport alapítója arról beszélt, hogy a korábbi vegyes tulajdonú cégekben rengeteg tudás érkezett be Magyarországra, és ezt a magyar tulajdonúvá váló vállalatok később tovább tudták vinni. A vezető szerint a befektetési döntésekben ma már nemcsak a megtérülés, a piac és a menedzsmenttudás számít,
hanem az is, hogy egy vállalat mennyire tudja csökkenteni a technológiai vagy beszállítói kiszolgáltatottságát.
A szuverenitás kérdésében a panel résztvevői inkább az együttműködés, mint az egyedül mozgás irányát látták követendőnek.
Christopher Mattheisen szerint Magyarország számára az európai közös piachoz való hozzáférés marad az egyik legfontosabb érték, Oszkó Péter pedig arról beszélt, hogy
Európa akkor tudna visszajönni a leszakadó pályáról, ha nem engedné, hogy a megtakarításai az amerikai technológiát, a fogyasztói ereje pedig ázsiai kapacitásokat építsen.
Ezért került elő hangsúlyosan az európai tőkepiacok egyesítésének ügye is. Oszkó Péter szerint az Egyesült Államok tőkepiaci súlya nagyságrendekkel nagyobb, miközben az európai megtakarítások jelentős része is oda áramlik, így Európa lényegében saját erőforrásaival finanszírozza a versenytársai technológiai előnyét.
Christopher Mattheisen ehhez kapcsolódva azt mondta, hogy az európai megtakarítás az egyik legfontosabb erőforrás, amelyet sokkal tudatosabban kellene bekapcsolni az innovációba, a vállalatépítésbe és a stratégiai iparágak finanszírozásába.
Az új magyar külgazdasági ajánlatról szólva Veres Tibor úgy fogalmazott, hogy
ha egyetlen területbe kellene fektetnie, akkor az az ember és a tudás lenne.
Szerinte az oktatásba, az egészségügybe és a kiszámítható, nyugodt életminőségbe tett beruházás adhatna valódi fordulópontot, ahogy ezt a skandináv és a balti országok példája is mutatja. A korábbi modell, amely az olcsó munkaerőre, az alacsony adókra és az állami támogatásokra épült, szerinte is kifutott, ezért Magyarországnak sokkal inkább tudást, vállalatirányítási képességet és nemzetközi piacra vihető menedzsmentmodellt kellene kínálnia.
A beszélgetés végén az is előkerült, hogy a magyar startupok és technológiai cégek esetében nem a magyar piacban kellene gondolkodni, mert az ehhez egyszerűen túl kicsi. Christopher Mattheisen szerint hagyni kellene, hogy ezek a vállalatok eleve európai piacokra építsenek, miközben a hazai megtakarításokat nemcsak állampapírba, hanem kockázatosabb, innovációt finanszírozó eszközökbe is érdemes lenne terelni. Az AI kapcsán a vállalatvezető arról beszélt, hogy a felhő, az adatközpontok és az ügynökalapú rendszerek mellett a lokális mesterséges intelligencia szerepe is nő, ezért ezt a technológiát nem külön divattémaként, hanem tudatosan kellene beépíteni a gazdaságfejlesztési programokba.
A beszélgetés végén a résztvevők azt is elmondták, milyen mutatók jelezhetik 10-15 év múlva a magyar külgazdasági stratégia sikerességét.
Christopher Mattheisen a termelékenységet, Veres Tibor az európai méretű, de magyar örökséget megtartó, magyar vállalatok számát, míg Oszkó Péter a magyar gazdaság relatív fejlettségi mutatóját (egy főre jutó GDP) és az euróbevezetést nevezte meg a siker fokmérőjeként.
Címlapkép forrása: Portfolio
Napi