GazdaságSzerző: economx tegnap 7 percnyi olvasás
Huszonöt évvel a szeptember 11-i terrortámadás után újabb dokumentumok kerültek elő New Yorkban, amelyek szerint a hatóságok már 2001 őszén tudtak azbesztről és más veszélyes anyagokról a Ground Zero környékén, miközben nyilvánosan biztonságosnak nevezték a levegőt. A támadás után az Egyesült Államok megszállta Afganisztánt, majd 2003-ban Irakot is, és olyan megfigyelési, bevándorlási és biztonsági rendszereket épített ki, amelyek hatása ma is érezhető. Oszama bin Ladenék eredeti számítása éppen az volt, hogy Amerika egy hosszú és költséges közel-keleti háborúba sodorja magát.
A 25. évforduló előtt New York városa több mint 170 ezer oldalnyi, korábban nem nyilvános dokumentumot tett közzé. Az iratokat tavaly 68 dobozban találták meg egy városi hivatalban. A dokumentumok között levelezések, levegőminőségi jelentések és belső feljegyzések vannak. Beszámolók szerint ezek több ponton ellentmondanak annak, amit a városvezetés és a szövetségi hatóságok 2001 őszén a nyilvánosság orrára kötöttek.
Az egyik legkonkrétabb irat 2001. október 6-án született. Kelly McKinney egészségügyi biztoshelyettes akkor azt írta, hogy az azbeszt miatt a légszennyezés mértéke bizonyos helyeken még nem teszi lehetővé a visszaköltözést. Ugyanezen a napon Rudolph Giuliani polgármester nyilvánosan biztonságosnak nevezte a levegőt.
A város lakóit biztatták, hogy térjenek vissza a környékre. Később kiderült, hogy a porban azbeszt mellett más veszélyes anyagok is jelen voltak.
Az emberek azért betegedtek meg, mert a vezetők, akikben megbíztak, hazudtak nekik, és azt mondták, biztonságos a levegő.
– mondta Zohran Mamdani New York-i polgármester a dokumentumok bemutatásakor.
A dokumentumok szerint a lakosságot nem tájékoztatták minden veszélyes azbeszt- és ólomszennyezésről, és az elsősegélynyújtókat sem ösztönözték megfelelő légzésvédő használatára. Sokan visszatértek a hamuval borított lakásaikba. Később krónikus orrvérzés, bőrkiütés, fejfájás, asztma és tartós köhögés jelentkezett náluk.
Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének (EPA) akkori vezetője, Christine Todd Whitman később azzal védekezett, hogy a rendelkezésre álló információk alapján jártak el. Az EPA szerint a hivatal különbséget tett a Ground Zero közvetlen környéke és New York többi része között, és a munkaterületen dolgozókat figyelmeztette a veszélyekre.
A most előkerült iratok azonban azt is felfedik, hogy az EPA egyik vegyésze, Cate Jenkins már 2001 decemberében kifogásolta a város takarítási előírásait és az alkalmazott mérési módszereket.
A következmények évtizedekkel később is tartanak. A World Trade Center egészségügyi programjába legalább 140 ezer ember jelentkezett, és 49 ezernél igazoltak a WTC-katasztrófához kapcsolódó rákos megbetegedést.
A Ground Zero közelében fekvő Chinatown-t a mai napig kísérti az ikertornyok összeomlása. A dokumentumok szerint sok lakásban ott maradt a por, az EPA pedig nem biztosított elegendő ázsiai nyelvű tájékoztatást. Egy vizsgálat szerint a kínai-amerikai gyerekeknél jelentősen súlyosbodtak az asztmás tünetek.
Az egyik most nyilvánosságra hozott irat, a Harding Memo azt is rögzítette, hogy a város jogi osztálya mintegy 35 ezer potenciális felperessel számolt, akik közül nagyjából 10 ezren nyújthattak be kártérítési igényt.
A feljegyzés azt vizsgálta, hogyan védhetné meg magát a város a későbbi kártérítési perektől.
A szeptember 11-i támadás indítékairól az amerikai közbeszédben sokáig háttérbe szorult, hogy Oszama bin Laden már évekkel korábban megfogalmazta, miért tekinti ellenségnek az Egyesült Államokat.
Ezek a követelések és sérelmek persze nem változtatnak azon, hogy
az al-Kaida tudatosan tömeggyilkosságra készült.
Bin Laden az 1996-os nyilatkozataiban elsősorban az amerikai katonák szaúd-arábiai jelenlétét kifogásolta. Szaúd-Arábia ugyanis az iszlám két legfontosabb szent helyének otthona. Az 1998-as fatvában már amerikaiak meggyilkolására szólított fel bárhol a világon. A 9/11-bizottság jelentése szerint az amerikai csapatok jelenléte mellett az Egyesült Államok közel-keleti politikáját is sérelmezte.
Az al-Kaida sérelmei között szerepelt emellett az Egyesült Államok Izraelnek nyújtott támogatása és az iraki szankciók kérdése is. A muszlim világban pedig remekül lehetett ezeket toborzásra és támogatók szerzésére használni.
Bin Laden számára az 1980-as évekbeli afganisztáni háború szolgált a legkézenfekvőbb mintaként. A Szovjetunió kivonulását úgy értelmezte, hogy egy elszánt, gyengébb ellenfél is hosszú háborúval rá tud kényszeríteni egy szuperhatalmat a visszavonulásra.
A nagy tervhez pedig kellett egy olyan sokkoló támadás, amely után Amerika katonailag belép a Közel-Kelet és Közép-Ázsia konfliktusaiba. A cél tehát: az Egyesült Államok katonai erejét olyan háborúkba bevonni, amelyek hosszú időre lekötik, emberi és pénzügyi veszteségeket okoznak, és újabb ellenségeket termelnek.
Erre keresve sem találhatott volna jobb célpontot, mint a World Trade Center. Nem egyszerűen két hatalmas New York-i felhőkarcoló volt: a komplexum a világkereskedelem egyik legismertebb jelképe lett, naponta tízezrek dolgoztak a több épületből álló központban, aminek még saját irányítószáma is volt. 2001. szeptember 11-én két eltérített utasszállító csapódott a tornyokba. A 19 al-Kaida-terrorista négy gépet térített el: kettő a World Trade Centerbe, egy a Pentagonba csapódott, a negyedik Pennsylvaniában zuhant le, miután az utasok fellázadtak a gépeltérítők ellen.
Bin Laden arra a következtetésre jutott: amerikai vérontással rá lehet venni Washingtont arra, hogy kivonuljon muszlim országokból és feladja Izrael támogatását. Az al-Kaida korábbi támadásai után az Egyesült Államok válaszai rendre megerősítették Bin Ladent ebben a meggyőződésében.
Az Egyesült Államok 2001 októberében meg is támadta Afganisztánt. A tálib rezsimet rövid idő alatt megdöntötték, az al-Kaida vezetői azonban nem kerültek amerikai kézre. A háború évekig folytatódott, az Egyesült Államok pedig végül csak 2021-ben vonult ki nem éppen dicsőséges módon, mindent és mindenkit hátrahagyva, gyakorlatilag visszaadva a hatalmat a táliboknak.
A következő nagy háború már Irak ellen indult.
Szaddám Huszein rezsimjének ugyan nem volt szerepe a szeptember 11-i támadások megszervezésében, Washington mégis összekapcsolta a terror elleni háborúval. A Bush-kormányzatban már közvetlenül szeptember 11. után felmerült Irak megtámadásának lehetősége. Paul Wolfowitz védelmi miniszterhelyettes szerint a helyzet alkalmat teremtett az iraki rezsim elleni fellépésre, George W. Bush azonban először Afganisztánt helyezte előtérbe.
Aztán 2003-ban az Egyesült Államok és szövetségesei megtámadták Irakot.
Az Abu Ghraib börtönből 2004-ben nyilvánosságra került fényképek megmutatták, hogyan bántak amerikai katonák és más őrök az iraki foglyokkal. Az ügyben több katona büntetést kapott, de a Bush-adminisztráció magas rangú tisztviselői ellen nem indult büntetőeljárás. Barack Obama elnökként sem akarta folytatni ezt az irányt, és azt mondta, az ország érdeke, hogy előre tekintsen.
Richard Beck, a Homeland: The War on Terror in American Life szerzője szerint ez hozzájárult ahhoz a politikai kultúrához, amelyben a hatalom komoly következmények nélkül úszhat meg súlyos visszaéléseket. Beck
ezt az amerikai politikai „büntetlenségi kultúra” egyik kiindulópontjának tekinti.
A terrortámadások után az amerikai állam gyorsan bővítette a biztonsági és megfigyelési rendszereit.
Létrejött a Belbiztonsági Minisztérium, átalakult a bevándorlási rendszer, új szintre lépett a repülőtéri ellenőrzés, és elfogadták a Patriot Actet. A Transportation Security Administrationt 2001 novemberében hozták létre. A hirhedt ICE később, 2003-ban alakult meg a Belbiztonsági Minisztérium részeként.
A bevándorlás is egyre inkább nemzetbiztonsági kérdéssé vált. 2002-ben bevezették a National Security Entry-Exit Registration Systemet, amely 25 ország 16 évnél idősebb, nem amerikai állampolgárságú férfiait kötelezte regisztrációra. Az érintett országok döntő többsége muszlim többségű volt.
Richard Beck szerint a szeptember 11. utáni időszakban mintegy 1200, egyes becslések szerint akár 5000 muszlim bevándorlót is őrizetbe vettek, jellemzően kisebb bevándorlási szabálysértések miatt. A letartóztatások között nem sikerült terroristákat elfogni. Beck szerint az ekkor felépített bevándorlási megfigyelési rendszer
később alapot adott az ICE jelenlegi működéséhez.
A városokban kamerák jelentek meg, később pedig az automatikus rendszámfelismerő rendszerek is elterjedtek. Edward Snowden 2013-as leleplezései megmutatták, hogy az NSA milyen léptékben gyűjtött elektronikus kommunikációs adatokat.
A Ground Zero környéke is átalakult. Alsó-Manhattan egyes közterületeit lezárták, más területeken korlátozták a hozzáférést és jelentősen növelték a megfigyelést. A biztonsági zónák és az állandó rendőri jelenlét az új World Trade Center környezetének mindennapi része lett.
A támadások után nemcsak az al-Kaida került célkeresztbe. A gyanakvás egész közösségekre kiterjedt.
Négy nappal szeptember 11. után az arizonai Mesa városában meggyilkolták Balbir Singh Sodhit. A szikh vallású férfit támadója arabnak nézte a szakálla és turbánja miatt.
A támadások után az Egyesült Államokban gyakorlatilag tabu lett a terror elleni háború kritizálása. Richard Beck szerint az egyetemeken működő muszlim diákszervezetek is óvatosabbá váltak, és sokszor inkább azt próbálták bizonyítani, hogy „jó amerikaiak”, ahelyett hogy a külpolitikáról vagy a hatóságok túlkapásairól vitatkoztak volna.
A bizalmatlanság negyedszázaddal később sem tűnt el. Egy friss kutatás szerint míg 2002 márciusában az amerikaiak 25 százaléka gondolta úgy, hogy az iszlám más vallásoknál inkább ösztönöz erőszakra, 2026-ban ez az arány 51 százalékra emelkedett.
Érdekes fejlemény persze, hogy ezzel együtt a muszlim amerikaiak politikai jelenléte is erősebb lett. Elég csak Zohran Mamdanira, New York polgármesterére gondolni, de muszlim képviselők ülnek már a Kongresszusban is, és egyre több muszlim amerikai vállal nyíltan politikai szerepet.
Donald Trump legnagyobb bánatára.
Donald Trump már jóval az elnöksége előtt is előszeretettel emlegette fel a szeptember 11-i támadásokat, és azóta is vissza-visszatér a témához. A 9/11 nála rendre összekapcsolódik a bevándorlással, a muszlimokkal és az amerikai biztonság kérdésével.
2015-ben például azt állította, hogy „ezrek és ezrek” ünnepelték a támadásokat New Jerseyben. Erre nem került elő bizonyíték. Később azt mondta, hogy már 2000-ben megjósolta Bin Laden támadását. A hivatkozott könyvrészlet azonban egy akkor már ismert terrorfenyegetésről szólt, nem a szeptember 11-i merényletről.
Trump a 9/11 emlékét politikai ellenfeleivel szemben is felhasználta. 2025-ben egy olyan videót osztott meg, amely Ilhan Omar demokrata képviselőt támadta a terrortámadással összefüggésben. A Guardian felidézte azt is, hogy Trump korábban azt állította: a támadások után segített a romok eltakarításában, erre azonban szintén nem találtak bizonyítékot.
A 9/11 emlékezete közben generációs kérdéssé is vált. Aki 2001-ben még nem élt, vagy kisgyerek volt, annak szeptember 11. már történelem. A fiatalabbak számára természetes, hogy a repülőtereken szigorú ellenőrzések vannak, az állam hatalmas adatbázisokban kereshet és a terrorveszélyre hivatkozva rendkívüli intézkedéseket vezethet be.
Azok viszont, akik emlékeznek a 2001. szeptember 11. előtti Amerikára, még tudják, milyen volt az ország a támadás előtt. Azóta létrejött a Belbiztonsági Minisztérium, megszületett a Patriot Act, szigorodott a repülőtéri ellenőrzés, és a bevándorlás biztonságpolitikai kérdéssé vált.
Negyedszázad telt el. A támadás képei megmaradtak, de egyre többen vannak, akiknek már nincs saját emlékük arról a napról.
Napi