„Vannak az ember életében olyan pillanatok, amelyek úgy belevésődnek az agyába, hogy nem felejti el, legyen az kép vagy egy történet. Hát ilyen szeptember 11” – fogalmazott Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter, aki 2001-ben Magyarország amerikai nagykövete volt és éppen egy megbeszélésen vett részt szeptember 11-e reggelén.

Az értekezlet nyolckor kezdődött a washingtoni magyar nagykövetségen. Valamikor kilenc után jött az első hír, és Jeszenszky Géza szerint azt még senki nem vette komolyan.

„Nem hökkentünk meg olyan nagyon, mert azt gondoltuk, valamilyen kis sportgép, ilyen baleset történt, ez nem olyan nagy dolog” – mondta.

Pár perc múlva a titkárnő újra bekopogott, hogy egy másik gép a másik toronyba csapódott.

Akkor felugrottunk. Akkor világossá vált, hogy itt valami nagy dolog, valami szörnyű dolog történik, ami tulajdonképpen egyfajta háborús helyzetet teremthet

– emlékezett vissza. A nagykövetség munkatársai átvonultak abba a helyiségbe, ahol televízió volt, és onnan nézték a képeket. A két torony ekkor még állt, de „szörnyű füstölgés” áradt a közepéből.

Az akkor hatvanéves nagykövet szerint még ezen a ponton sem gondolta senki, hogy ekkora pusztítás lesz a becsapódás eredménye. Saját tapasztalatai alapján arra számított, hogy a súlyosan megsérült épület állva marad.

„Én 1941-ben születtem, jól emlékszem Budapestre, a romos Budapestre a háború után. Az, hogy van egy épület, amelynek egy része megsérül súlyosan, hát az elég szörnyen néz ki, de nem biztos, hogy összedől” – mondta. Azt is hallották a híradásokból, hogy a tűzoltók elindultak felfelé, hogy kimentsék a becsapódás fölött rekedt embereket.

„Az ember csak figyelte meredten, és akkor egyszer csak az egyik torony ledőlt.”

A nagykövet hazatelefonál

A következő órákat a nagykövetségen a képernyő előtt töltötték, közben pedig megpróbáltak vonalat kapni Budapestre. Ez nem ment egyszerűen.

Először a családjainkat megnyugtatni. Egy darabig nem működtek a vonalak, annyira túlterheltek voltak, egy-két órát igényelt, míg végre tudtunk beszélni

– mondta Jeszenszky Géza. Magyarországon ekkor már délután volt.

A nagykövetség első üzenete az volt, hogy nekik nem esett bajuk, és hogy amennyire látják, nem államok közötti háború kezdődött.

Nem sokkal a tornyok után értesültek arról, hogy egy harmadik gép a Pentagonba csapódott, majd arról is, hogy összesen négy gépet térítettek el, és a negyedik még a levegőben van.

Az ember rögtön arra gondolt, hogy a következő célpont Fehér Ház lehet

– mondta. Utóbb kiderült, hogy a gép nem érte el a célját. A United Airlines 93-as járata Pennsylvaniában csapódott a földbe, miután az utasok szembeszálltak a gépeltérítőkkel. A fedélzeten mind a negyvennégyen meghaltak.

Üres utcák Washingtonban

Jeszenszky Géza szerint az utaslistákból hamar kiderült, hogy a gépeltérítők arabok voltak. Arra viszont már nem emlékszik pontosan, mikor jelent meg Oszáma bin Láden neve, és mikor vállalta magára a felelősséget.

Ezen a ponton a volt külügyminiszter kifejezetten indulatosan fogalmazott.

Engem mindig fölháborít, amikor egy merénylet történik, és akkor egy magát meg nem nevező telefonon vagy más módon azt mondja, hogy igen, a szervezetünk követte el, és vállalja a felelősséget. A felelősségvállalás azt jelenti, hogy valakik kiállnak, és azt mondják, igen, én voltam, ez az indokom, ezért tettem, és akkor állok az igazságszolgáltatás elé

– mondta.

Ezután, felidézése szerint, csak vártak. Hogy vége van-e, vagy jön még valami. Az amerikai légteret lezárták, minden gépnek le kellett szállnia.

„Ez egy olyan dráma volt, hogy ez az egész Amerikát megrázta és egységbe forrasztotta” – fogalmazott.

Aznap délután Jeszenszky autóval kiment a városba, és eljutott a Pentagon közelébe. Az élmény, amiről beszámolt, nem a sérült épület volt, hanem az, hogy senki nem volt az utcán.

Az egész város, Washington üres volt. Máskor ott állandó csúcsforgalom van a belső területeken. Üresek voltak az utcák, mindenki rettegett, hogy mi történhet még

– mondta.

Azért mesélte ezt el, mert később összeesküvés-elméletek indultak arról, hogy a Pentagont ért találat meg sem történt.

„Láttam a sérülést is, úgyhogy én személyesen is tanúsítom, hogy ez a szörnyűség megtörtént a Pentagon esetében is” – hangsúlyozta.

A magyar visszhang, amiről Washingtonban is tudtak

Jeszenszky Géza szerint a magyar kormányfő reakciója az elsők között érkezett, pedig a magyar miniszterelnök akkor éppen úton volt Berlinbe a külügyminiszter társaságában egy hivatalos úton. Orbán Viktor még az első órákban kimondta, hogy a támadás egy NATO-tagállam ellen irányult, és az ötödik cikkely értelmében ez az egész szövetség elleni támadásnak minősül. Az Észak-atlanti Szerződés ötödik cikkelyét a szövetség történetében valóban egyetlen alkalommal aktiválták, 2001. szeptember 11. után. 

Csurka István, a parlamenti MIÉP elnöke a támadás napján a Kossuth Rádió Esti Krónikájának azt mondta, hogy mély részvéttel vannak az ártatlan áldozatok iránt, és az anyagi pusztulás is megdöbbentő, azonban a felelősséget az amerikai globalista politikának is viselnie kell, mert mindez nem ártatlanul érte az Egyesült Államokat. A magyar parlamenti pártok közül a MIÉP volt az egyetlen, amelyik nem egyértelmű elítéléssel reagált.

„Ez egészen megrázta Amerikát” – mondta Jeszenszky, hozzátéve, hogy még Vlagyimir Putyin és a kínai vezetés is szolidaritásáról biztosította az Egyesült Államokat, és a világon nem volt kormány, amelyik ne ítélte volna el a merényletet.

Ezt a helyzetet pedig rosszul kezelte Orbán Viktor az egykori miniszter szerint. Jeszenszky Géza emlékeztet, hogy a magyar kormány ugyan kiadott nyilatkozatot, Orbán Viktor viszont személyesen nem határolódott el ettől a hangtól.

Nagyon érzékeny volt akkor az egész amerikai társadalom. Azt várták, hogy miután Orbán először ilyen jó pontot szerzett, utána miért nem ítéli el személyesen Csukra István kijelentéseit

– mondta.

Közben az egykori miniszterelnök emlékei szerint volt egy újságíró, aki hasonló hangot ütött meg, mint Csurka, sőt, a támadás után néhány nappal egy cikket írt, amelyben magát az egyik merénylőnek adta ki, és a cikkben olyan állításokat fogalmazott meg, hogy az Egyesült Államok, amely egykor egy jó ország volt, az mostanra lezüllött és ezért volt szükség a megbüntetésükre.

A világon nem volt egy kormány és nem volt egy ismertebb hang, amelyik ne ítélte volna el a támadást. Éppen ezért voltak arab dominanciák, akik örültek ennek, sőt hangot is adtak annak, hogy egy Amerikával szövetséges országban, Magyarországon valakik bármilyen magyarázattal megértik a támadást

– jegyezte meg Jeszenszky.

Ebből fakadóan ezek a szélsőséges magyar hangok bejárták a világot. „A magyarországi visszhang nagyon hamar eljutott Amerikába is” – fogalmazott az egykori miniszter.

A kérdés évekkel később a magyar belpolitikában újra előkerült. Gyurcsány Ferenc 2005 októberében a parlamentben azt állította, hogy az Orbán-kormány nem határolódott el megfelelően Csurka István kijelentéseitől. Áder János erre korabeli sajtótudósításokat, parlamenti jegyzőkönyveket és amerikai vezetők nyilatkozatait tartalmazó dossziét adott át a miniszterelnöknek.

A vita során előkerültek a washingtoni magyar nagykövetség szeptember 11-e után küldött titkos táviratai is. A Külügyminisztérium 2005-ben ezekből részleteket nyilvánosságra hozott: a dokumentumok szerint Washingtonban nem önmagában Csurka István kijelentéseit tartották a legnagyobb problémának, hanem azt, hogy Orbán Viktor nem határolódott el tőlük kellő határozottsággal.

(Borítókép: Emberek ülnek a Charles Venn Park játszóterén, miközben a World Trade Center tornyaiból felszálló füst és lángok láthatók a szeptember 11-i terrortámadások után 2001. szeptember 11-én. Fotó: Rodney G. JeanBaptiste / Getty Images)