index Sport

Első magyarországi élményeiről mesélt Usain Bolt

Szerző: index tegnap 3 percnyi olvasás


Első magyarországi élményeiről mesélt Usain Bolt

A száz- és kétszáz méteres síkfutás világcsúcstartója a sport utáni életről és az apaságról is beszélt.


A hétvégi budapesti atlétikai világdöntő nagyköveteként érkezett Magyarországra a nyolcszoros olimpiai és tizenegyszeres világbajnok sprinter, Usain Bolt, a száz és kétszáz méteres síkfutás világcsúcstartója, aki interjút adott a Nemzeti Sportnak.

Tizennégy évesen járt először Magyarországon, egészen pontosan a debreceni ifjúsági világbajnokságon a jamaicai sprinter, aki első élményét is elárulta, meglepő módon a szénsavas vízhez kapcsolódik. 

Addig még sohasem hallottam a szénsavas vízről – tudja, hogy van ez, vidéki gyerek vagyok. Amikor megérkeztünk, kimentünk megnézni az atlétikai pályát, és az önkéntesek szénsavas vizet adtak nekünk. Elsőre azt mondtam, hogy köszönöm, de én ezt biztosan nem iszom meg, így aztán el kellett mennünk egy szupermarketbe, hogy szénsavmentes vizet vegyünk. Viszont a váltóversenyek után – akkoriban még száz, kétszáz és háromszáz méteres távok voltak –, miután lefutottam a háromszáz méteremet, a lábaim teljesen elgémberedtek. Ott szenvedtem, és azt mondtam magamban, a fenébe vele, és két üveg szénsavas vizet lehajtottam egy húzásra.

Arra a kérdésre, hogy hiányzott-e neki a versenyzés az elmúlt kilenc évben, azt válaszolta, igen. Elárulta, hogy nehéz volt számára kívülről nézni a tokiói világbajnokság versenyszámait, de elfogadta, hogy már nem ő van a fókuszban és igyekszik élvezni nézőként is az eseményeket. 

Usain Bolt elárulta: már csak futópadon szokott futni. „Beleférnek a rövid sprintek, váltva rövid sétával, majd megint sprint”. 

A sportoló elárulta, szerinte még mindig nincs, aki meg tudná dönteni a rekordjait. Majd arra is kitért, mivel tartotta motivációját hosszú évekig a csúcson. 

Úgy, hogy mindig megvolt a célom, minden évben kitűztem magam elé valamit. Tudtam, mit akarok, tudtam, mit kell elérnem, és azt is, mit kell érte tennem. Így aztán mindig koncentrált maradtam, és az is fontos volt, hogy pontosan tudtam, milyennek szeretném, ha a visszavonulásom után megítélnének, hogy hogyan emlékezzenek majd rám az emberek. Nekem mindig ez volt a legfontosabb, ez pedig kijelölte azt az utat is, amelyen jártam.

ad

További tartalom Önnek