BelföldSzerző: magyarnemzet 2 napja 4 percnyi olvasás
A köztársasági elnök karrierjét jó kapcsolatai is segíthették.
„Nem térhetünk vissza sem a monarchiába, sem a Horthy korszakba, sem a rendszerváltás utáni Magyarországra” – jelentette ki a köztársasági elnök parlamenti beiktatási beszédében. Sokaknak feltűnhetett, hogy Baka András kihagyott egy közel negyven éves időszakot – a nyilas diktatúra szégyenletes interregnumáról nem is beszélve –, mégpedig az 1945 és 1989 közötti kommunista diktatúra időszakát.
A Tűzfalcsoport utánajárt, hogy vajon véletlen tévesztésről, vagy esetleg tudatos mulasztásról van-e szó?
A Tisza párt kormányának működését sokan hasonlítják a kommunista párt egykori tevékenységéhez és nem is alaptalanul. A személyzeti politika és az alapvető jogi szabályokat semmibe vevő jogalkotás módszerei kísértetiesen hasonlítanak Rákosi Mátyás bevált gyakorlatához. – Ahogy a kommunista mozgalomnak szüksége volt úgynevezett veteránokra, úgy a Tisza mozgalomnak is kellenek a sokat szenvedett mártírok, így került képbe Baka András, a hivatalából eltávolított egykori főbíró – tették hozzá.
A Tűzfalcsoport szakértője segítségével górcső alá vette Baka szenvedéstörténetét és ütközteti a valós tényekkel. Ez azért is fontos, mert Puzsér Róbert helyesen mutatott rá arra, hogy Baka András nevét két héttel a jelölése előtt „még senki sem ismerte igazán”. Baka András a kommunista időkben gyors karriert futott be. Még senki sem tette fel a kérdést, hogy Baka a rendszerváltás előtt miként dolgozhatott Franciaországban, az NSZK-ban és az Egyesült Államokban meghívott előadóként. Ez abban az időszakban csak keveseknek adatott meg még a legnagyobb tudósok közül is. Ahhoz, hogy kiengedjék, fogalmazzunk úgy, rendkívüli bizalomra volt szükség. Ahogy a szakértő fogalmaz:
Baka egykori párttársa Sólyom László is csak az NDK-ban szívhatta magába a kommunizmus tanait, pedig az ő apósa „vérkommunista” volt, a központi bizottság tagja, Nagy elvtárs, azaz Nagy József, Baranya megyei pártvezető, később 1975. március 22. és 1980. március 27. között az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
A rendelkezésükre álló szakértői vélemény alapján a késő Kádár-korban nyugati ösztöndíj és vendégoktatás ritka volt, és állambiztonsági/pártengedélyhez kötött. Az állambiztonság előzetesen véleményezte a kiutazókat. Aki „nem megbízható hátterű” volt, azt könnyen elutasították. A rendszer nem engedte ki szabadon a tudósokat Nyugatra. A kiutazás privilégium volt, amit a politikai megbízhatósághoz kötöttek. De nem volt olyan általános szabály, hogy „csak akkor mehetsz, ha aláírsz ügynöki papírt”. Aki megbízhatónak számított, az gyakran enélkül is ki tudott jutni. A XX. Század Intézet „Hova utaz(hat)tunk? – A külföldi utazás korlátai az államszocializmusban” című elemzése szerint a szocialista országokba könnyebb volt menni.
A 70-es évektől a piros útlevél több keleti országot és több utat is lehetővé tett; a kiutazók száma milliós nagyságrendű lett. Nyugatra jóval szigorúbb volt a helyzet. Kellett a kék útlevél, munkahelyi/párt/szakszervezeti/KISZ-vélemény, meghívó vagy valutakiviteli engedély, vízum és kiutazási engedély. Összességében: a külföldre utazás nem állampolgári jog, hanem politikai-gazdasági szűrőkön átesett kiváltság volt, különösen Nyugat felé. A korlátok 1989-ig megmaradtak.
Baka András belevetette magát a szakszervezeti mozgalomba, és 1988 és 1990 között a Tudományos Dolgozók Szakszervezetének elnöke volt. A Tűzfalcsoport emlékeztetett, ezt a pozíciót kihasználva az 1990-es országgyűlési választáson a Magyar Demokrata Fórum képviselője lett. Ne feledjük, Sólyom László az MDF elnökségi tagja volt és nagy befolyása volt a kormányfőre.
Nincs mit csodálkozni azon, hogy a magyar kormány Bakát jelölte az Emberi Jogok Európai Bírósága magyar bírájának, ahol 2008-ig élvezhette a magyar viszonyokhoz nem mérhető apanázsát. Sólyom a német mintára, de saját képére formált Alkotmánybíróság elnöke lett, majd államfőként ismét segíthetett Bakának
– írta a Tűzfalcsoport.
Hozzátették: Strasbourgi működését beárnyékolja a Korbely-ügyben hozott döntése és a határozat melletti nyílt kiállás. Ez az 1956-os forradalom és szabadságharc nyílt meggyalázása, ezért úgy látják, Baka jelölése nyílt provokáció és beláthatatlan következményekkel járna, ha részt venne az évfordulós megemlékezéseken – tette hozzá a szerző.
Baka András és Sólyom László kooperációjához visszatérve, a cikk szerzői hangsúlyozták, Bakának letelt a mandátuma Strasbourgban, és mivel lejárt a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökének mandátuma is, Sólyom őt jelölte főbírónak. Mivel Baka a hazai jogot és a bírósági viszonyokat egyáltalán nem ismerte, ahogy a HVG fogalmazott, a bírói kar nem fogadta el személyét és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács nem támogatta a jelöltet.
Egy évig tartott a huzavona, és ahogy a korabeli Népszabadság feltárta, Sólyom döntő lépésre szánta el magát: „közölte a Fidesz elnökével, hogy ha nem szavazzák meg a jelöltjét, lemond.” Ez azt jelenthette volna, hogy akár Gyurcsány Ferenc is államfő lehetett volna a baloldali többségű parlament döntése alapján. Baka főbíró lett.
A Tűzfalcsoport kiemelte, a 2010-ben hatalomra került Fidesz-kormánnyal jó viszonyra törekedett Baka, sőt tudni lehetett, hogy volt egy magas beosztású támogatója a kormányból.
Ez azonban kevésnek bizonyult az előzmények ismeretében, és átszervezésre hivatkozva megfosztották főbírói tisztségétől, de a Kúrián tanácselnökként magas illetményért tovább dolgozhatott.
Egykori munkahelyéhez fordult panaszával, az Emberi Jogok Európai Bírósága a mandátum megszakítását jogellenesnek nyilvánította, előírta ilyen esetekre a közméltóságok számára megfelelő jogorvoslati fórum biztosítását és 100.000 euró büntetést szabott ki azzal, hogy nem ez a tényleges kár.
A Tűzfalcsoport szerint a döntés után az előző kormány nem várta meg a hazai kártérítési pereket, hanem fizetett Bakának, azzal, hogy ő magas illetményért tovább dolgozhatott a Kúrián. Több forrás utal arra, hogy abból az alapból, amellyel a kényszernyugdíjazott bírák kártérítését fizették, Baka attól eltérő összeget kaphatott.
Mivel ez közérdekű adat, meg kell ismertetni a közvéleménnyel a valós tényeket, amely elsősorban Görög Márta igazságügyi miniszter kompetenciája – írta meg a Tűzfalcsoport. Szerintük Baka elmozdítása azzal nyert jelentőséget, hogy Sulyok Tamás államfőt is eltávolította Magyar Péter kormánya, ő kártérítést nem kapott és nem folytathatta pályafutását.
Emlékeztettek, Baka tovább dolgozhatott. Baka András elévülhetetlen bűne, hogy olyan hivatalt foglalt el, amely jogellenes módon ürült meg.
Az előző államfőt politikai alapon azzal vádolták, hogy nem szólalt meg több esetben, noha ez indokolt lett volna.
Baka tekintetében éppen ezért joggal számon kérhetik majd, hogy miért nem ítélte el a négy alkotmánybíró átmenet és kompenzáció nélküli kényszernyugdíjazását, noha éppen a magyar bírák esetében mondta ki az Európai Unió Bírósága, hogy a nyugdíjszabályok megváltoztatása csak több éves átmenet biztosítása és kártérítés mellett lehetséges. „Ezért a cinkos hallgatásért egyszer felelnie kell” – tette hozzá a szerző.
Napi