BulvárSzerző: blikk 2 napja 4 percnyi olvasás
Az első rendezéséről árult el kulisszatitkokat Alföldi Róbert. A Jászai-díjas művész őszintén beszélt arról, hogy a színészkollégái közbenjárása is kellett ahhoz, hogy a Vígszínházban végül bemutathassák az előadását. Alföldi pályáján a színészet és a rendezés végül ugyanúgy meghatározóvá vált, az pedig már fiatalon kiderült számára, hogy nem feltétlenül a megszokott utat szeretné járni.
Alföldi Róbert neve mára összeforrt a magyar színházi élettel. Színészként és rendezőként is markáns pályát épített, de ehhez az útkereséshez már gyerekként is megvolt benne az a fajta önállóság, amely később a munkamódszerét is meghatározta. A Jászai Mari-díjas színész-rendező, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1992–2000 között volt a Vígszínház művésze, és 1995-ben kezdett el rendezni.
Ez is érdekelheti
Alföldi Róbert és Eleni Korani önként döntöttek az RTL műkereskedő-realityje, A legjobb ajánlat csapatából való távozás mellett. Bár a színész szívesen vállalta el a műsor első évadát, a másodikban nem kívánt részt venni. Elmondása szerint a csatorna más irányba vitte a realityt, ami az ő tetszését nem nyerte el.
– Főszerepeket kaptam egymás után, ám egy idő után már nem jelentettek elegendő kihívást a színészi feladatok – elevenítette fel a történteket Alföldi Róbert a Vörös Neon Varieté „Vörös Zóna” sorozatának vendégeként. – Egyre inkább azt figyeltem, hogyan dolgoznak a többiek, és egyre jobban érdekelt az a folyamat, hogyan jön létre egy előadás. Segített, hogy elkezdtem rendezni. Az első rendezésem, a Trisztán és Izolda főpróbája érdekesen alakult: Marton László igazgatónak láthatóan nem tetszett amit látott, de a hosszúra nyúlt szünetben Pap Vera, Kaszás Attila és Eszenyi Enikő meggyőzték őt arról, hogy jó lesz ez, csináljuk. A Vígszínházból akkor jöttem el, amikor az évadzárón már nem a saját szerepeimet kerestem a próbatáblán, hanem azt néztem, hogy a többiek mit csinálnak majd. Azzal a lendülettel felmondtam.
Alföldi a rendezéssel nemcsak új szerephez jutott a színházi világban, hanem kialakult egy olyan munkamódszere is, amelyben különös jelentőséget tulajdonít a próbák intenzitásának és valódi tétjének. A művész emiatt többször is kritikák kereszttűzébe került.
– Ha nem megy a meló, én el szoktam hagyni a próbát. Ha semmi nem történik, csináljunk úgy, mintha valami történne? Ha csinálsz valamit, csináld. Kevésbé fárasztó, mintha félig csinálná az ember. Szeretek hatékony lenni: azért kell a próbán energikusan csinálni mindent, mert ezt is be kell próbálni, különben nem bírja majd az ember kondícióval. Én ezt tanultam a színművészetin. Sokkal szórakoztatóbb mindenkinek, ha energiával próbálunk és komolyan csináljuk. Ha nem megy, inkább menjünk haza – fogalmazta meg az álláspontját Alföldi.
Alföldi Róbert színészként és rendezőként is kiteljesedett / Fotó: Horváth Judit
Ez a fajta tudatosság nem a semmiből érkezett. A művész visszaemlékezése szerint már korán megtapasztalta, milyen az, amikor egy közeg nem megváltoztatni akarja az embert, hanem lehetőséget ad neki arra, hogy az érdeklődése és képességei mentén fejlődjön.
– A gyerekkorom ufólétben telt. Hamar rájöttem arra, hogy ha jó a bizonyítványom, akkor békén hagynak, nem akarnak megváltoztatni, tiszteletben tartanak. Apámat későn ismertem meg, ő pedig elmondta, hogy korábban ő is színész akart lenni – emlékezett vissza Alföldi Róbert. – Általános iskolásként kitaláltam, hogy Szentesre akarok menni a gimnázium irodalmi-drámai tagozatára. Keserű Imrének mi voltunk az első osztálya, és azóta is minden évben összejárunk, családként működünk. A felnőtté válásban nagy része van a 27 osztálytársamnak, és ezt sokunk most is ugyanígy érzi.
Napi