GazdaságSzerző: index 2 napja 7 percnyi olvasás
Évi 5000 milliárd forintnyi kívánság feszíti a költségvetést.
Az Európai Bizottság 16,4 milliárd eurónyi, azaz mintegy 6000 milliárd forintnyi uniós forrás felszabadítását javasolta Magyarországnak. A kormány augusztus elején egy több mint hatvan pontból álló tervben mutatta be, milyen fejlesztésekre fordítaná az összeget.
A docens a közösségi oldalán közzétett elemzésében azt vizsgálta, mennyiben enyhíthetik ezek a források a költségvetés tartós kiadási igényeit.
A korábban gazdaságstratégiákért felelős kormánybiztos abból indul ki, hogy a 6000 milliárd forint teljes egészében új forrás, és meg is érkezik, bár jelezte, az összeg egy része már megvalósult beruházások elszámolását szolgálja, és a források beérkezésével kapcsolatban is maradt még bizonytalanság.
A közgazdász szerint azonban a döntő kérdés a források szerkezete. Két gazdaságkutató műhely, a Lengyel Gazdasági Intézet és a hazai Makronóm Intézet más-más módszertannal készült elemzései szerint egy euró uniós támogatás 74–78 százaléka visszaáramlik Európa fejlett részébe, illetve Kínába és Délkelet-Ázsiába. A pénzből ugyanis jellemzően ott gyártott gépeket és berendezéseket vásárolnak.
„Vagyis az uniós pénz háromnegyede csak beköszön, és megy is tovább”
– fogalmazott a kutató. Az uniós források jellemzően beruházásokat szolgálnak, például vasúti kocsik beszerzését, szélerőművek építését, iskolák és kórházak felújítását.
A közgazdász szerint ezekből nem, vagy csak korlátozottan lehet finanszírozni az állam folyó kiadásait, vagyis a minden évben újra jelentkező költségeket, például a béreket, a nyugdíjakat és a szociális juttatásokat.
Az egyszeri, 6000 milliárd forintos bevétel – amelyből számítása szerint mintegy 4500 milliárd forint távozhat az országból – így kevésbé alkalmas a minden évben újra jelentkező igények fedezésére.
Az elemzés szerint a tartós többletigény három tételből áll össze. Az első az Európai Bizottság úgynevezett országspecifikus ajánlásai, vagyis azok a jogilag nem kötelező gazdaságpolitikai javaslatok, amelyeket Brüsszel évente a tagállamok kormányaival egyeztetve állít össze.
A kutató szerint ezek közül a legfontosabbak a különadók és a rezsivédelem kivezetése, valamint az árakat, a kereskedői árrést és a hitelkamatokat korlátozó stopok megszüntetése. Ide sorolta a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának megteremtését is. Hozzátette ugyanakkor, hogy az eredeti szöveg ennél általánosabban fogalmaz, ami teret hagy a kormány és Brüsszel közötti egyeztetéseknek.
Számításai szerint a különadókból – az egyes ágazatok nagyvállalataira kivetett extra adókból – évente 2200 milliárd forint folyik be, a rezsicsökkentés pedig 800 milliárd forintba kerül. Ezek megszüntetése a kutató olvasatában együtt évi 3000 milliárd forintnyi, családonként 750 ezer forintos támogatás megszűnését jelentheti.
Kivezetésük pedig nettó értelemben évi mintegy 1400 milliárd forintos rést nyitna a költségvetésben, vagyis ennyivel kell évente csökkenteni a kiadásokat, vagy növelni a bevételeket.
A második tétel a kormánypárt választási vállalásainak összege, amelyet a G7 gazdasági hírportál évi mintegy 2500 milliárd forintra becsült. Ebben szerepel:
„Ennyivel kellene növelni évente a költségvetési kiadási oldalát, ez a GDP közel 2,5 százaléka” – világított rá György László.
A harmadik tétel az euró bevezetéséhez kötődik. A kormány célja, hogy 2030-ra teljesítse a közös valuta bevezetésének feltételeit, köztük a 3 százalék alatti GDP-arányos hiányt. Az erről szóló középtávú programot legkésőbb október végéig nyújtják be, a jövő évi költségvetéssel együtt.
Kármán András pénzügyminiszter az idei, 7,5 százalékos hiányt a vészhelyzetekre való felkészüléssel indokolta, jövőre pedig jelentős hiánycsökkentést ígért.
György László számítása szerint a mostani 6–7,5 százalékos hiány 3–4,5 százalékpontos mérséklése 3000–4500 milliárd forintnyi kiadáscsökkentést jelenthet.
Ha az ország 2030-ra az euró bevezetésének kapujába szeretne érni, ez az előttünk álló három évben évi 1000–1500 milliárd forintos kiadáscsökkentést kívánhat.
Ezt a kutató megjegyzése szerint a korábbi politikai szóhasználat „megszorításnak” nevezte. A kormányzati kommunikációból arra lehet következtetni, hogy ezt a megtakarítást a vállalati támogatások lefaragásától, a verseny intenzívebbé válásától és a bizalom helyreállításától várják.
A három tételből így 1400, 2500 és 1000 milliárd forintos elemekből álló képlet adódik:
A költségvetésnek évente akár közel 5000 milliárd forintnyi igényre kellene forrást találnia.
Mivel az uniós ajánlás éppen a különadók kivezetését javasolja, György László úgy látja, hogy a szükséges források nagyobb része ebben az esetben a háztartásoktól, valamint a kis- és középvállalkozásoktól érkezhet.
A kutató a három kívánság mellé ráadásként az uniós pénzeket sorolta, ötödik tényezőként pedig az európai gazdaság gyengeségét. Elemzése szerint ebben a helyzetben a külső kereslet játszhatja a kulcsszerepet.
„Egyvalami menthetné meg a magyar költségvetést és gazdaságot, ha az egyébként exportversenyképes kapacitásainak lenne piac”
– írta. Magyarországon ugyanis 2017 és 2023 között évente 4–5 százalékkal több beruházás valósult meg, mint az unió átlagában: autó- és akkumulátorgyárak, zöldenergetikai és csúcstechnológiai, úgynevezett high-tech fejlesztések. Európa azonban 2022 óta csupán évi 1,2 százalékkal bővül, és a következő két évre szóló előrejelzések sem ígérnek gyorsabb növekedést.
Ha az európai gazdaság élénkülne, a közgazdász szerint nőhetne a kereslet a Magyarországon gyártott termékekre, a hazai növekedés 3–4 százalékra gyorsulhatna, ami évi 1000–1500 milliárd forintnyi többlet-adóbevételt hozhatna.
Ehhez György László szerint Európának több kihívást is kezelnie kellene. Véget kellene vetnie az orosz–ukrán háborúnak és az orosz energiahordozókat érintő szankcióknak, mert a gáz ára az Egyesült Államokkal összehasonlítva hatszorosára emelkedett.
Az európai autóiparnak versenyképessé kellene válnia a feleakkora költséggel gyártó kínai elektromosautó-gyártókkal szemben.
Emellett 54 százalékkal kellene növelni a kutatásra, fejlesztésre és innovációra fordított kiadásokat. Sikeresen integrálni kellene a társadalomba és a munkaerőpiacra az irreguláris úton érkezőket is, akik esetében a szegénységi kockázat minden integrációs törekvés ellenére is 45 százalék szemben az európai 18 százalékos átlaggal.
Bejegyzését a közgazdász jókívánsággal zárta mindazoknak, akik ezt a feladatot vállalták, hozzátéve, hogy ez mindenki közös érdeke. A témát pedig, mint jelezte, folytatja.
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Sebastian Kahnert / Getty Images)
Napi