GazdaságSzerző: vg 2 napja 3 percnyi olvasás
Brüsszel azt szeretné, ha a jövőben nem feltétlenül az árcédula döntené el, mire költik a közbeszerzés során az adófizetők pénzét.
Alapjaiban írná át az uniós közbeszerzések szabályait az Európai Bizottság szeptember 9-én bemutatott javaslata. A „Vásárolj európait” szlogen mögött az elsődleges cél az olcsó kínai konkurencia visszaszorítása és az EU stratégiai függőségének csökkentése. Brüsszel az évi mintegy 2600 milliárd eurós közbeszerzési piacot az európai ipar megerősítésére is felhasználná.
Nem kis összeget érint a friss módosítás, ugyanis az EU
Ennek nagyjából a negyede, évi mintegy 600 milliárd euró tartozik közvetlenül az uniós közbeszerzési szabályok hatálya alá. A Bizottság most ezt a hatalmas állami vásárlóerőt az európai ipar megerősítésére is felhasználná.
Az új rendszerben csökkenne az ár meghatározó szerepe, miközben nagyobb súlyt kapna a minőség, az ellátásbiztonság és az európai gazdasági érdek. A „Buy European” fordulat elsősorban az olcsó kínai konkurenciával szemben akar előny biztosítani uniós gyártóknak. A kisebb gazdasággal bíró tagállamok számára azonban ez kényes kérdést is felvet, hiszen nekik jelentős többletköltséget jelenthet, ha a drágább európai termékeket kell vásárolniuk, miközben az így támogatott ipari kapacitások jelentős része a nagyobb és gazdagabb tagállamokban található. A reform így nemcsak arról szól, hogyan költse el Európa jól és hatékonyan a közpénzt, hanem arról is, hogy végül mely országok gazdasága profitál belőle.
A változás egyik legfontosabb eleme tehát, hogy Brüsszel csökkentené az ár szerepét a közbeszerzéseknél. Ez nem azt jelenti, minden uniós tenderen automatikusan a legolcsóbb ajánlatnak kell nyernie, ahogy jelenleg. Stéphane Séjourné, az Európai Bizottság iparpolitikáért felelős ügyvezető alelnöke szerint az új szabályozás „véget vetne az árkritérium dominanciájának”, amely a gyakorlatban gyakran az olcsó kínai termékeknek kedvez.
A javaslat ezért előírná, hogy a pályázatok elbírálásánál legalább 30 százalékos súlyt kapjanak a minőségi szempontok, a jelentős élőmunkát igénylő szerződéseknél pedig ez az arány 50 százalék lenne. Ilyen szempont lehet például:
vagy az, hogy egy beszerzés nem teszi-e túlzottan függővé az adott intézményt egyetlen külföldi beszállítótól. A gyakorlatban tehát előfordulhatna, hogy egy európai gyártó drágább ajánlata összességében jobb értékelést kap egy olcsóbb kínai versenytársénál. A Guardian példája szerint egy önkormányzat buszbeszerzésénél a jövőben nem lehetne egyszerűen Brüsszelre hivatkozni azzal, hogy az uniós szabályok miatt kellett a kínai buszt választani az európai helyett. Séjourné szerint az új rendelet éppen ahhoz teremtene nagyobb jogbiztonságot, hogy a közbeszerzők az európai ajánlatot részesítsék előnyben.
A „Vásárolj európait” politika mögött egyre nyíltabban jelenik meg az EU és Kína gazdasági versenye. Szeptember 7-én számoltunk be az acélipar szervezet brüsszeli koporsós demonstrációjáról. Az Eurometal szerint akár 300 ezer feldolgozóipari munkahely kerülhet veszélybe az EU-ban, miközben a kínai gyártók egyre mélyebben épülnek be az európai ellátási láncokba. Az ágazat arra hívta el a figyelmet, hogy az uniós szabályozás éppen azokat a vállalatokat hozhatja versenyhátrányba, amelyek Európában tartják a termelést.
Brüsszel szerint az európai közbeszerzési piac rendkívül nyitott, miközben az uniós vállalatok nem férnek hozzá megrendelésekhez egyes harmadik országokban. Az új rendelet ezért a kölcsönösség elvét is megerősítené. Ha egy ország nem nyitja meg megfelelően saját közbeszerzési piacát az európai cégek előtt, az onnan érkező ajánlatokat bizonyos esetekben ki lehetne zárni az uniós tenderekből. Ez szintén Kínát érintheti.
A Bizottság érvelése szerint Európa ezzel lényegében azt kezdené el csinálni, amit más nagy gazdaságok már régóta tesznek. Az Egyesült Államok, Kína és India is használja az állami vásárlásokat saját gazdasági és iparpolitikai céljaira. Fontos ugyanakkor, hogy az új közbeszerzési rendelet önmagában nem vezetne be általános „Made in Europe” kvótát. Nem nem lenne tehát egyelőre olyan szabály, hogy minden állami beszerzés meghatározott részének kötelezően európai termékből kell állnia.
A rendszernek azonban van egy kézenfekvő kockázata, ha az ár kevésbé meghatározó, a közbeszerzések drágábbá válhatnak. A Le Monde arra hívja fel a figyelmet, hogy az európai preferencia és a nehezebben számszerűsíthető értékelési szempontok nemcsak a költségek elszaladásának, hanem a favoritizmusnak is nagyobb teret adhatnak. Egy tonna acél vagy egy autóbusz ára könnyen összehasonlítható, az ellátásbiztonság, a társadalmi haszon vagy a reziliencia értékelése már jóval kevésbé egyértelmű.
Ez különösen érzékeny kérdés lehet a kisebb és kevésbé tehetős uniós gazdaságok számára. Ha például egy magyar vagy szlovák közintézmény az olcsóbb ázsiai ajánlat helyett egy drágább európai terméket választ, a többletköltséget a saját költségvetéséből kell előteremtenie.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a reform szükségszerűen csak a nagy nyugat-európai gazdaságoknak kedvezne. A döntő kérdés az lesz, hogyan határozzák meg az európai tartalmat, és mennyire tudnak bekapcsolódni a közös piacba a kisebb országok gyártói és beszállítói. A Bizottság javaslatáról az Európai Parlamentnek és a tagállamokat képviselő Tanácsnak is meg kell állapodnia, így a szabályok a következő évek tárgyalásai során még változhatnak. A Le Monde szerint a tervek alapján az új rendszer 2030-ban indulhat el.
Napi