EgyébSzerző: origo 2 napja 2 percnyi olvasás
Kozso visszatért a tragédia helyszínére.
Huszonöt év telt el a történelem egyik legsötétebb napja, 2001. szeptember 11-e óta, ám a sebek azóta sem gyógyultak be teljesen azokban, akik közvetlen közelről élték át a New York-i tragédiát. Kozso, az Ámokfutók frontembere ma is éles, megrázó részletességgel emlékszik vissza arra a kedd reggelre, amely örökre megváltoztatta az életét. Egy apró, szinte jelentéktelennek tűnő véletlennek köszönhető, hogy ma egyáltalán mesélni tud a történtekről.
A történet 2001 szeptemberében indult, amikor Kozso teljes stábjával és az Ámokfutókkal Amerikába utazott egy nagyszabású fellépéssorozatra. A New Jersey-ben tartott hatalmas sikerű koncert után másnap New Yorkban várt rájuk a következő óriási fellépés. A csapat feldobott hangulatban készült a fellépésre, és a szabadidejüket városnézéssel tervezték eltölteni, a célpont a Világkereskedelmi Központ (WTC) ikertornyainak kilátója volt:
Nagyon készültünk, hatalmas volt a hangulat bennünk és a stábban is. Úgy voltunk vele, hogy a délutáni és esti buli előtt még elmegyünk megnézni a várost, megcsodáljuk Manhattan felhőkarcolóit
– emlékezett vissza Kozso. A sors azonban közbeszólt. A stáb női tagjai a bérelt szálláson nekiláttak az előkészületeknek, és a vártnál kissé tovább tartott a szépítkezés és az igazítás. Ez a pár perces csúszás – amit akkor még talán sokan bosszankodva fogadtak – végül az életüket mentette meg: „Ha a csajok nem sminkelnek egy kicsit tovább, ha nem csúszunk el azzal az aprósággal, mi pontosan akkor lettünk volna fent a torony tetején, amikor a csapás érte az épületet. A mai napig hiszek benne, hogy ez nem a véletlen műve volt. Az őrangyalaink vigyáztak ránk” – fogalmazott a zenész.
Amikor elindultak Manhattan felé, a hidaknál és az utcákon már érezhető volt a kaotikus, fojtogató légkör. Ahogy közeledtek a tornyokhoz, a szemük láttára bontakozott ki a felfoghatatlan tragédia. Kozso lelkileg mélyen megsérült attól, amit ott látott, a gomolygó füst, az utcán menekülő, kétségbeesett emberek tízezrei és a megállíthatatlanul becsapódó borzalom mély nyomot hagyott benne. Kozso – aki abban az időben nemcsak előadóként, de nemzetközi producerként is aktívan dolgozott, többek között a Time Warner kötelékében New Yorkban – a rendezőjével és az operatőrével együtt a helyszínen maradt a csapás utáni órákban és napokban.
A metróval sem lehetett normálisan közlekedni, a megállók le voltak zárva, csak jóval arrébb tudtunk feljönni a felszínre. Mivel független producerként rendelkeztünk a megfelelő sajtóengedélyekkel és kártyákkal, beengedtek minket az elzárt területek közelébe. Kamerát ragadtunk és dokumentáltunk mindent. Beszéltünk azokkal az emberekkel, akik kétségbeesetten keresték a szeretteiket a romok és a halottak között. Leírhatatlan volt a fájdalom és a káosz.
Napi