Portfolio: Az ING Bank nemrég vezető szervezőként működött közre a magyar állam 3 milliárd eurós nemzetközi kötvénykibocsátásában. Milyennek látja a régiónk iránti befektetői étvágyat és a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét?

Steven van Rijswijk: A legutóbbi kibocsátás sikere is mutatja, hogy a befektetők már nem egységes tömbként tekintenek a régióra: országspecifikusan árazzák a gazdasági környezetet, a növekedési kilátásokat és a szakpolitikai következetességet. Magyarország ebből a szempontból jó munkát végzett. A növekedés visszatérőben van, a makromutatók javulnak – a kamatok csökkentek, a forint erősödött –, emellett ambiciózus beruházási program indult a digitalizáció, a fenntarthatóság és az infrastruktúra terén.

A legfontosabb most e gazdaságpolitika hosszú távú, következetes fenntartása és konkrét beruházásokra váltása.

Mennyire bízik abban, hogy a tavaszi kormányváltást követően kiszámíthatóbbá válik a magyar gazdaságpolitika, és érdemben javul az üzleti környezet?

Javult a párbeszéd az Európai Bizottsággal, az első források megérkezése pedig támogató hozzáállást tükröz. Egy hűvösebb időszak után újra élénkül a külföldi működőtőke-befektetők érdeklődése is. A geopolitikai bizonytalanságok – mint például a Hormuzi-szoros körüli tengeri feszültség – arra ösztönzik a vállalatokat, hogy diverzifikálják a jelenlétüket. Az ázsiai és európai cégek kölcsönösen közvetlen regionális központokat építenek, amiből Magyarország kulcsfontosságú gazdasági folyosóként többek között az autóipar, az elektronika és a gyógyszeripar területén kifejezetten profitál.

Milyen konkrét lépéseket vár a magyar gazdaságpolitika új irányítóitól?

A beruházási prioritások itt hasonlóak azokhoz, amelyeket Európa-szerte látunk: a digitális átalakulás felgyorsítása, az infrastruktúra fejlesztése, a védelmi képességek NATO-val összhangban történő erősítése, valamint a környezeti fenntarthatóság előmozdítása. Ezek az átmenetek szorosan összefüggnek egymással. Ahhoz, hogy a vállalatok kellő bizalommal ruházzanak be, a döntéshozóknak világos és stabil szakpolitikai irányt kell kijelölniük. A kiszámítható, hosszú távú szabályozási környezet teremti meg annak alapját, hogy a vállalatok sikeresen működjenek és beruházásokat hajtsanak végre.

Magyarország viszonylag kis piac. Miért fontos mégis egy olyan globális bank számára, mint az ING?

Magyarország rendkívül fontos számunkra a nagyvállalati üzletágunk szempontjából. Nagy nemzetközi ügyfeleket szolgálunk ki 100 piacon, ezek közül 35-ben helyi jelenléttel is rendelkezünk. A magyarországi jelenlétünk mindenekelőtt azt bizonyítja a multinacionális vállalatok számára, hogy helyi szakértelemmel is tudjuk támogatni őket az ágazati trendek, a pénzügyi piacok és a tranzakciós szolgáltatások területén. Másrészt, mivel Magyarország központi csomópontként szolgál német, francia és ázsiai vállalatok számára — különösen az autóiparban, az elektronikai berendezések gyártásában és a gyógyszeriparban —, kritikus jelentőségű pontja a globális hálózatunknak. Végül pedig

Magyarország jelentős, régóta halogatott energetikai és infrastrukturális beruházások küszöbén áll.

Az ING globális vezető szerepet tölt be a zöld és fenntartható finanszírozásban, ami nagyon jól illeszkedik azokhoz a beruházásokhoz, amelyekre az ország készül.

Az Ön által említett gazdasági lendületet látva visszatérhet az ING akár a lakossági bankpiacra is Magyarországon?

A lakossági bankolás továbbra is helyi fókuszú üzletág, amelyben a méretgazdaságosság döntő fontosságú.

A sikerhez mélyen igazodni kell a helyi kultúrához, a szabályozási követelményekhez és az ügyféligényekhez.

Korábbi magyarországi lakossági jelenlétünk soha nem ért el elegendő méretet: a csúcson is nagyjából 10 ezer ügyfelünk volt. Jelenlegi stratégiánk keretében arra fókuszálunk, hogy lakossági jelenlétünket azokon a piacokon erősítsük, ahol már most is jelentős mérettel rendelkezünk — például Hollandiában, Németországban, Belgiumban, Lengyelországban, Romániában, Spanyolországban és Olaszországban. A digitalizáció és a skálázható technológiák a jövőben lehetővé tehetik, hogy könnyebben lépjünk be új piacokra. Egyes országokban egyáltalán nincsenek fiókjaink, Németországban 10 millió ügyféllel rendelkezünk egyetlen bankfiók nélkül. Magyarországon egyelőre továbbra is egyértelműen a nagyvállalati banki jelenlétünk bővítésére összpontosítunk, hosszú távon persze bármi elképzelhető.

Az ING mindig is élen járt az európai bankok között a digitalizációban, ugyanakkor a mesterséges intelligencia ennek egy új szintjét képviseli. Mennyire képesek kihasználni a költséghatékonyság javítására és a bevételek növelésére?

A mesterséges intelligencia általános célú technológia, akárcsak a gőzgép volt, ami azt jelenti, hogy mélyreható hatással lesz a társadalmakra és a gazdaságokra. Bár gépi tanulást és robotikát már több mint egy évtizede használunk az ING-nél mi magunk is, a generatív mesterséges intelligencia és az agentic AI — vagyis az önálló feladatvégzésre képes mesterséges intelligencia — új távlatokat nyit. Jelenleg több mint száz use case-en dolgozunk.

A mesterséges intelligencia lehetővé teszi, hogy lerövidítsük a piacra jutási időt, felgyorsítsuk az ügyfél-ellenőrzési és -bevezetési folyamatokat, valamint jobb, éjjel-nappal elérhető beszélgetésalapú támogatást nyújtsunk.

Emellett a komplex döntéshozatalt is hatékonyabbá teszi. Németországban például az egyszerű digitális jelzáloghiteleket ma már a folyamat elejétől a végéig 30 perc alatt jóvá lehet hagyni. Hollandiában pedig bevezettük az agentic AI-t az úgynevezett „unhappy flow” jelzáloghitel-ügyek kezelésére — ezek olyan összetett kérelmek, amelyek például váláshoz vagy külön élő családokhoz kapcsolódnak —, és a feldolgozási időt hét napról ötre csökkentettük.

Ez természetesen átalakítja a munkaerőnket is. Évtizedekkel ezelőtt munkatársaink ezrei dolgoztak fizikai bankfiókokban. Ma több mint 20 ezren dolgoznak IT-területen, és mintegy 30 ezren operációs feladatkörökben. Ahogy a mesterséges intelligencia átveszi az ismétlődő, manuális feladatokat, újabb elmozdulást fogunk látni. Olyan külső partnerekkel dolgozunk együtt, mint a Randstad, hogy átlátható átképzési és áthelyezési programokon keresztül támogassuk a munkavállalókat — bizonyos esetekben egészen más iparágakba is, például az egészségügybe vagy az idősgondozásba, ahol társadalmaink öregedése miatt égető szükség van munkaerőre. A nagyvállalati bankolás is profitál majd a mesterséges intelligenciából az automatizált hitellehívások, hiteljóváhagyások, valós idejű fizetések és vállalati ügyfeleknek nyújtott prediktív cash-flow tanácsadás révén.

Az ING nemrég változtatott a védelmi ipar finanszírozásával kapcsolatos álláspontján. Mi vezetett ehhez a fordulathoz, és pontosan miben áll?

Néhány évvel ezelőtt volt egy „ask me anything” beszélgetésem a holland pénzügyi napilap, a Het Financieele Dagblad szerkesztőivel, és egyszer csak megkérdezték, miért küzd néhány ügyfelünk azzal, hogy finanszírozást szerezzen védelmi eszközökre.

Majdnem lefordultam a székről, mert 20 éve nem kaptam kérdést a védelmi iparról. Nem sokkal később egy vacsorán a holland fegyveres erők egyik tábornoka ült mellém, és pontosan ugyanezt a kérdést vetette fel,

mondván, hogy az ING-nek többet kellene tennie Európa védelmének támogatásáért. Utánanéztem a dolognak, és azt találtam, hogy bár hivatalos politikánk lehetővé tette a védelmi finanszírozást, a gyakorlatban ezt ritkán alkalmaztuk. Az alapértelmezett válaszunk az lett, hogy „nem, kivéve ha”. Rájöttünk, hogy aktívan reagálnunk kell arra a társadalmi igényre, hogy Európának képesnek kell lennie megvédenie magát. Világos ágazati stratégiát alakítottunk ki a hagyományos fegyverek finanszírozására, szigorúan betartva a nemzetközi egyezményeket és kizárva a vitatott fegyvereket. Franciaországban létrehoztunk egy specializált védelmi központot, és alapvetően megváltoztattuk a felsővezetői iránymutatás hangnemét. A háború utáni időszak nagy részében ez nem volt megszokott beszédtéma az európai bankrendszerben, de a valóság mára megváltozott.

Az ESG egyik elismert vezető szereplőjeként hogyan egyeztetik össze a védelmi finanszírozást a nettó zéró átállási céljaikkal? Nincs ebben ellentmondás?

A fenntarthatóságról, a gazdasági növekedésről, a védelemről, a digitalizációról és az infrastruktúráról szóló párbeszédek szorosan összefüggenek. Ez nem „vagy-vagy” kérdés, hanem „is-is” típusú kihívás.

Egy gazdaságot nem lehet fenntarthatóbbá tenni, ha maga az átállás gazdaságilag nem életképes, és gazdaságilag sem lehet növekedni, ha nem védjük meg a szabadságunkat és az értékeinket.

A környezeti átállás legnehezebb része a nehezen dekarbonizálható ágazatokban van: a kereskedelmi ingatlanoknál, a midstream olaj- és gázipari szegmensben, az acél-, alumínium- és cementiparban, valamint a légi közlekedésben. Vegyük például az acélt. Zöldhidrogén-alapú eljárással acélt előállítani többszörösen drágább, mint erősen szennyező kokszszén felhasználásával. Egy acélipari vállalat nem tud egyszerűen, saját erejéből átállni a zöld hidrogénre anélkül, hogy csődbe menne, mivel az acél árát a globális piac határozza meg. Ezért azt szorgalmazzuk, hogy a döntéshozók teremtsenek egyenlő versenyfeltételeket — például azzal, hogy világos kivezetési határidőt szabnak a kokszoló kemencék vagy a szénalapú acélgyártási eljárások számára —, illetve átmeneti támogatásokat és kibocsátáskereskedelmi rendszereket vezessenek be. Ha az elsőként lépők versenyképességi hátrányba kerülnek, a vállalatok vonakodni fognak cselekedni. Rendszerszintű változásra van szükség, amelyet a kormányok és a magánszektor közötti együttműködés hajt, és optimista vagyok, mert

végre megkezdődtek azok a gyakorlati, strukturális beszélgetések, amelyek az átállás gazdasági életképességéről szólnak.

Eközben az európai bankszabályozás sem ért még nyugvópontjára. Az UniCredit és a Commerzbank közötti küzdelmet vagy az amerikai bankokkal szemben versenyhátrányt jelentő európai bankszabályozást elnézve szükségét látja-e további integrációnak, egy szorosabb bankuniónak?

Európa gazdasági ellenálló képességének biztosításához

erős, páneurópai bankokra van szükség, amelyek képesek finanszírozni a társadalmat.

Ebben teljes mértékben egyetértünk a Draghi-jelentéssel, de el kell jutnunk odáig, hogy ne csak beszéljünk róla, hanem cselekedjünk is. Először is valódi bankpiaci integrációra van szükség, amely lehetővé teszi a nemzetközi szinten működő bankok számára, hogy a tőkét és a likviditást szabadon mozgassák a határokon át, ahelyett hogy minden egyes piacon többletpuffereket kellene tartaniuk. Másodszor egyszerűsítenünk kell a prudenciális szabályozási keretrendszert azzal, hogy harmonizáljuk az országok közötti tőkekövetelményeket. Végül Európának kulturális szemléletváltásra van szüksége a kockázatvállalás terén. Kiválóak vagyunk a polgárok és az adatok védelmében, de a tartós gazdasági növekedés természetéből fakadóan kockázatvállalást igényel. Szükségünk van a Megtakarítási és Befektetési Unióra is. Európában óriási mennyiségű magánmegtakarítás áll rendelkezésre, ennek jelentős része azonban nem áramlik produktív beruházásokba. Ennek a pénznek nagyobb részét munkára kell fognunk. Ehhez arra van szükség, hogy az embereket megtanítsuk befektetni, ahelyett hogy megtakarításaikat egyszerűen készpénzben vagy bankbetétben tartanák. Vegyük Svédország példáját: 50 évvel ezelőtt megreformálták a nyugdíj- és adórendszerüket, és pénzügyileg edukálták a lakosságot. Ma a svéd háztartások jövedelemarányosan sokkal magasabb befektetett pénzügyi vagyonnal rendelkeznek, mint sok más európai ország háztartásai. Ugyanerre a kulturális döntésre és szakpolitikai összehangolásra van szükség az egész kontinensen.

Végül egy személyesebb kérdés: ha visszatekint a vezérigazgatóként eltöltött hat évére, milyen tanulságokat hozott az Ön számára a 2020 óta eltelt időszak?

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan megőszülök. Komolyra fordítva: a legfontosabb tanulság az, hogy egy hatalmas szervezet vezérigazgatójaként nagyon hosszú időn át újra és újra el kell ismételni az alapüzeneteket, mielőtt valóban irányba lehet fordítani egy ekkora hajót. Ami pedig Magyarországot illeti: azt tapasztaltam, hogy a magyarországi csapatunk fantasztikus munkát végez. Mély szakértelem, erős lendület és valódi „meg tudjuk csinálni” hozzáállás jellemzi az itteni kollégákat.

Fotók: Kaiser Ákos / Portfolio

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.