Nagynevű színészektől olykor azért nehéz visszaemlékezéseket olvasni, mert ami őket inspirálja, éppen az távolíthatja el a befogadót. A színészek szeretnének emléket állítani olyan pályatársaknak, színészóriásoknak, mint Gobbi Hilda, Dajka Margit vagy Darvas Iván, de éppen a színház szomorú műfaji sajátosságaiból adódóan a mai olvasók már nem emlékeznek rájuk, és talán már a filmjeiket sem látták, így az a lelkesedés, ami a visszaemlékezőt hajtja, nem tud átragadni a fiatalabb – értsd: hatvan év alatti – olvasókra.

Mit „tud” ehhez képest Pásztor Erzsi könyve? Nem állít emléket Gobbi Hildánk, Dajka Margitnak vagy Darvas Ivánnak, nem hajtja az a vágy, hogy fent maradjon a nevük? De bizony, fontos aspektusa ez is a könyvnek. Egy jelentős színésznő, aki életének 90 éve alatt sok mindent látott és tapasztalt, nem is állhatna neki az emlékezésnek ennél kisebb ambícióval.

Oral history a magyar társadalomról

Ez a könyv azonban mást is tud, és a szerzők, Lakner Zoltán és Reznák Gábor le sem tagadhatná, hogy esetükben egy politikai elemző, illetve egy kommunikációs tanácsadó, újságíró állt neki összerakni egy színésznő rendszereken és történelmi viharokon átívelő életét. Ez a könyv ugyanis 

• egyfelől a XX. századi társadalmi mobilitás története,
• másfelől a hazai kulturális élet évtizedes változásainak lenyomata,
• harmadrészt egyéni túléléstörténet a rendszerváltások és kulturális kurzusváltások periódusában,
• negyedszerre pedig – és egyáltalán nem utolsósorban – egy változatos színészi pálya útirajza, amely számot vet a mellőzöttség mélypontjaival, de a kiugró művészi és közönségsikerekkel is.

A szerzők hónapokig hallgatták Pásztor Erzsit, aki szemtanúként beszél az elmúlt évtizedek színházi, kulturális világából, vagyis ez a könyv egyfajta oral history az elmúlt kilenc évtized magyar társadalmáról. Neves színészek történeteit olvashatjuk arról, hogy milyen kiszolgáltatottak voltak a művészek, és egyben milyen kiváltságokat élvezhettek a szocializmusban, és hogy mindez hogyan változott az évtizedek során. 

Humor és bölcsesség

A munka úgy kezdődött, hogy Lakner Zoltán és Reznák Gábor egy szép napon felkereste Pásztor Erzsit azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha elmesélné mindazt, ami az elmúlt kilenc évtizedben történt vele. A színésznő nem volt biztos benne, hogy mindezt el tudja mondani, és abban sem, hogy ez érdekli egyáltalán az embereket. Aztán csak belekezdtek, és a több hónapnyi, sok-sok órányi beszélgetés eredményeként született meg az életrajzi kötet.

Hála legyen ezért a két szerzőnek, hiszen ki tudja, meddig mesélhetnek még nekünk az olyan nagy művészek, akikre emberként is felnézhetünk:

ez párosul olyan humorral és bölcsességgel, ami csak a sokat megélt emberek sajátja. Fergeteges, ahogy például beavat a színésznők közti szurkálódásba, rivalizálásba, és amennyire kell, a magánéletébe is bepillantást enged.

Nem mézes-mázas könyv  

Több mint százhúsz színpadi szerep, hetvennél is több filmszerep, olyan felejthetetlen alakítások, mint Kajtárné a Veri az ördög a feleségét című filmben, Traján Anna az Angi Verában, Janka néni a Szomszédokból vagy Mrs. Lipton szinkronhangja a Csengetett, Mylord?-ból. Pásztor Erzsi történeteiből egy olyan színházi, filmes és televíziós világ rajzolódik ki, ami ma már elképzelhetetlen, miközben nem rejti véka alá, mit gondol a mai világunkról.

A hatvan órányi rögzített interjúból egy fotókkal gazdagon illusztrált kötet született Pásztor Erzsi élete – ahogy ő meséli alcímmel.

Nem egy mézes-mázas könyvet szeretne, ezt már az elején világossá tette. A másik kikötése az volt, hogy ez a könyv olyan legyen, amit az emberek este, lefekvés előtt kézbe vesznek, és tényleg elolvasnak. Ne keményfedeles, súlyos, díszes album, amit megkapnak ajándékba, aztán feltesznek a polcra

– idézte fel a közös munka kezdetét a könyvbemutatón Lakner Zoltán. Ezt a vállalást teljesítették is. A könyv tizenegy fejezete végigvezeti az olvasót Pásztor Erzsi életén, és miközben képet ad a hosszú XX. század második felének Magyarországáról, benne a második világháborús gyermekkorral, az ötvenes évek főiskolai tapasztalataival, vagy épp azzal, hogyan élte meg a rendszerváltást a színházi szakma, emléket állít felejthetetlen mestereknek és pályatársaknak. Felidéz szép és fájdalmas emlékeket egyaránt, óriási sikereket és nagy veszteségeket is – mindezt egy hatalmas igazságérzettel megáldott, érzékeny művész szemszögéből.

Lakner Zoltán–Reznák Gábor: „ Mégiscsak színésznő vagyok”
Pásztor Erzsi élete – ahogy ő meséli
Napvilág Kiadó, 2026
285 oldal

(Borítókép: Index)