KultúraSzerző: magyarnemzet 2 napja 2 percnyi olvasás
34 éve jelent meg a zenekar Sweet Oblivion albuma, a grunge-éra méltatlanul alulértékelt mesterműve.
A seattle-i rockmocsár, amelyből az 1990-es évek elején a grunge világhódító hulláma kiindult, nemcsak arénákat megtöltő szupersztárokat szült, hanem tragikus sorsú zseniket is. Miközben a Nirvana, a Pearl Jam vagy a Soundgarden nevét falakra firkálták a fiatalok Tokiótól Budapestig, az úttörők egyike csendben elvérzett a tengeen túli siker kapujában.
A Screaming Trees hatodik stúdióalbuma, a Sweet Oblivion 1992. szeptember 8-án jelent meg, és több százezer példányban kelt el, s bár a műfaj egyik fontos zenei eposza, a magyar nagyközönség számára mindmáig méltatlanul háttérbe szorult. Az album a pszichedelikus garage rock és a karcos, sivatagi blues olyan tökéletes elegye, amelyhez foghatót a Csendes-óceán északnyugati partvidékén aligha produkáltak. A lemez húzóalapelemét képező Nearly Lost You (Majdnem elveszítettelek) nemcsak a zenekar legnagyobb slágere lett, de Cameron Crowe ikonikus Singles (Férfiak és nők) című filmjének betétdalaként a korszak meghatározó generációs himnuszává vált.
Gary Lee Conner füstölő, szinte hipnotikus gitárjátékára és Mark Lanegan semmivel össze nem téveszthető, dohányfüsttel és whiskeyvel átitatott, reszelős baritonjára építve a lemez egyszerre volt dühös, elégikus és felemelő. A kérdés adja magát: ha a dalok minősége vetekedett a Ten vagy az In Utero szintjével, miért nem futott be a Screaming Trees az Atlanti-óceán ezen oldalán?
Európa meghódítása a kilencvenes évek elején még elengedhetetlenül megkövetelte a fegyelmezett, megfeszített turnézást. A Screaming Trees számára azonban a belső kohézió hiánya és a folyamatos önpusztítás jelentette a legnagyobb akadályt. A Conner testvérek és Mark Lanegan közötti feszültség gyakran fizikai erőszakig fajult a színpad mögött, amit csak tetézett a súlyos drog- és alkoholfüggőség.
Amikor a zenekarnak az európai fesztiválokon és klubokban kellett volna bizonyítania (Angliában a híres Reading Fesztiválon is felléptek), a koncertjeiket kiszámíthatatlanság és káosz jellemezte – megesett, hogy Lanegan félbeszakította a fellépéseket, vagy a tagok egyszerűen nem voltak munkaképes állapotban.
Míg más amerikai csapatok tudatos médiastratégiával és folyamatos jelenléttel építették a zenei bázisukat, a Screaming Trees mire Európába ért volna, mentálisan és fizikailag is összeomlott.
A Sweet Oblivion lendületét nem tudták kihasználni: a következő albumukra (Dust) négy évet kellett várni, ami abban a felgyorsult zenei érában kereskedelmi öngyilkossággal ért fel.
Lanegan elindította szólókarrierjét is – 12 saját albumot adott ki pályafutása során –, a debütáló The Winding Sheeten Kurt Cobain és Krist Novoselic is szerepelt a Nirvanából. A Queens Of The Stone Age öt albumán is ott van a kézjegye, bár a zenekarnak csak 2001 és 2005 volt a tagja.
Érdekesség, hogy a Nirvana a legendává vált 1993-as MTV Unplugged In New York koncertjének záróaktusaként a zenekar kedvencének nevezve tisztelgett Mark Lanegan előtt a Where Did You Sleep Last Night című dalának eljátszásával. De ez sem adott lendületet Európáig.
Magyarországon a Screaming Trees soha nem vált tömegjelenséggé,
a zenei rádiók nem játsszák a slágereiket, pedig talán nem rendülnének bele az adók, ha a sok rongyosra játszott, zenei unalomkoktél helyett teret adnának végre más együtteseknek is, akik amúgy is jócskán ütik a mércét.
A hazai zenei közbeszédben és a kilencvenes évek underground rádióiban a grunge-láz elsősorban a Nagy Négyesre (Nirvana, Pearl Jam, Soundgarden, Alice in Chains) korlátozódott. A Screaming Trees önálló koncertet soha nem adott nálunk, így a hazai közönség élőben nem tapasztalhatta meg a bennük rejlő nyers erőt.
Mark Lanegan 2022-ben bekövetkezett tragikus halála viszont a magyar zenei szaksajtóban is komoly visszhangot váltott ki, rávilágítva arra, hogy a Screaming Trees frontembere a rocktörténet egyik legkarizmatikusabb hangja volt, akit a nagy grunge-generáció Tom Waitseként is emlegettek.
Napi