Ahogy egyre több család szembesül az idős hozzátartozók gondozásának kihívásaival, úgy kerül fókuszba az idősek otthona, ám az intézmények között nagyok az eltérések. A költségek tekintetében nem csupán a fenntartó, a beugró költség és a szolgáltatás színvonala számít, hanem az is, hol van szabad férőhely, illetve mekkora a várólista.

Árak tekintetében egyértelműen az állami és önkormányzati idősek otthonai a legmegfizethetőbbek. Gyakran nincsen egyösszegű belépési díj vagy hozzájárulás. A térítési díj pedig a törvény szerint a lakó rendszeres havi jövedelmének (nyugdíjának) legfeljebb négyötöde lehet. Nincs fix piaci ár, jövedelemarányos. Éppen ezek miatt gyakran 1–3 éves várólisták is lehetnek.

A magán, egyházi vagy nonprofit intézményekben már van egyszeri belépési hozzájárulás, amelynek az összege félmillió és hárommillió forint között változik. A gondozási díj naponta 6–12 ezer forint, ami havonta 180–360 ezer forintot jelent. Nem jövedelemarányos, az árképzés viszont függ az állapottól, így a tartós betegségektől is. Ezen felül árképző még a szoba típusa is: a többágyas elhelyezés kedvezőbb árú, míg az egyágyas szobák és apartmanok jelentősen drágábbak lehetnek.

A standard magánintézményekben a napi térítési díj 12–18 ezer forint, míg a prémiumszegmensben napi 20–35 ezer forint között mozog, ami havi szinten legalább hatszázezer forint, de van, ahol meghaladja az egymilliót is. A magánintézmények szerződései általában tartalmaznak éves inflációkövető áremelési opciót a havi gondozási díjakat illetően, így érdemes erre is rákérdezni.

Az egyszeri bekerülési költség magasabb, a magánintézmények esetében 3–8 millió forint, a prémiumkategóriások esetében 10–25 millió forint is lehet. Igaz, ezeken a helyeken gyakran bérleti vagy használati jogot vásárol a lakó. A magasabb belépési díj egyrészt a kevesebb állami támogatás miatt van, valamint gyakran garancia arra, hogy az intézmény stabil pénzügyi háttérrel rendelkezik, és képes hosszú távon fenntartani a minőséget.

Mindehhez hozzájön az is, hogy a honlapokon közzétett férőhelyadat nem foglalás és nem felvételi ígéret. Egy szabad férőhely akár a közzététel napján is betelhet, az árak pedig sok esetben nem nyilvánosak, és csak egyedi érdeklődés alapján derülnek ki, különösen a fővárosi és prémiumintézmények esetében.

Mire érdemes figyelni a szerződéskötéskor?

Az ár mellett több tényezőt is figyelembe kell venni. Egyik a visszafizetési garancia a beugróra: Ha a lakó elhalálozik vagy elköltözik a beköltözést követő 1–3 éven belül, a belépési hozzájárulás bizonyos hányada (időarányosan) visszajár-e a hozzátartozóknak.

Felléphetnek rejtett vagy extra költségek, a rendszeres receptköteles gyógyszereket, inkontinencia-eszközöket a havidíj általában nem tartalmazza (+30 000–70 000 Ft/hó).

Speciális étrend, például az illető cukorbeteg, vagy gluténmentes vagy pépesített étkezés esetén számolnak-e fel külön felárat. Ha a lakót kórházba vagy magánorvoshoz kell szállítani, azt fedezi-e az intézmény.

Ami pedig az intézményen belüli egészségügyi felügyeletet, ellátást illeti, az állami fenntartású intézmények mellett szól, hogy a nővérek szakmai elhivatottsága magas, de a leterheltségük miatt kevesebb idő jut az egyéni, odafigyelő gondoskodásra és a mentálhigiénére. Háziorvosi vizitre heti rendszerességgel kerül sor.

A magánfenntartású intézményekben személyre szabottabb ápolás, több terápia és aktívabb közösségi élet a jellemző, ugyanakkor a súlyos stádiumú demencia vagy szomatikus állapot esetén nem minden magánintézmény vállalja a teljes ápolást. Szerencsére léteznek kifejezetten a középsúlyos vagy súlyos demenciával élő idős embereket fogadó nappali intézmények.

Az előbbi ismeretek tükrében nem utolsó szempont, hogy a meghirdetett/kiválasztott férőhely megfelel-e a jelentkező gondozási szükségletének. Hiszen egy önellátó idősek számára kialakított apartman, egy tartós bentlakásos idősek otthona és egy folyamatos szakápolást biztosító ápolási intézet nem ugyanazt a szolgáltatást jelenti.