GazdaságSzerző: portfolio 2 napja 6 percnyi olvasás
A magyar gazdaságban egyelőre csak bizalmi javulás tapasztalható, valódi gazdasági fordulat még nem következett be – állapították meg neves közgazdászok a Közgazdász-vándorgyűlés elemzői panelbeszélgetésén. A szakértők szerint az elmúlt évek túlfűtött, fogyasztásvezérelt gazdaságpolitikája súlyos versenyképességi gondokat okozott, a mintegy 40 százalékos reálfelértékelődés pedig komoly kockázatot jelent az exportőröknek. A tartós kilábaláshoz a beruházások újraindítása, a vállalati termelékenység javítása és a költségvetési fegyelem helyreállítása szükséges, miközben az euróbevezetési pálya hitelességi horgonyként szolgálhatna. Az elemzők egyetértettek abban, hogy a hitelesség igazi próbája az őszi középtávú makropálya és a 2027-es költségvetés lesz, amelyben már konkrét bizonyítékokra van szükség az ígéretek helyett.
Halmai Péter akadémikus felvezetőjében emlékeztetett rá, hogy a 2020 előtti túlfűtöttség, az unortodox gazdaságpolitika és az egyensúlyi szempontokat felülíró "fiskális alkoholizmus" súlyos válságsorozathoz, majd a 2022-es inflációs csúcshoz vezetett. A magyar gazdaság mostanra komoly versenyképességi gondokkal küzd, a fordulat eddigi állapotáról és a lehetséges középtávú megoldásokról ezután négy ismert közgazdász beszélgetett.
A beszélgetés résztvevői
A magyar gazdaságban az elmúlt hónapokban inkább egy várakozásokra épülő bizalmi javulás figyelhető meg, ez pedig egyelőre meg sem közelíti a teljes gazdaságpolitikai fordulatot
- véli Oszkó Péter volt pénzügyminiszter. Bár a kockázati felárak csökkentek és az euróbevezetés lebegtetése kijelölt egy pozitív kommunikációs irányt, a gazdasági növekedés még mindig a választási osztogatások fűtötte fogyasztáson alapul. Ez a szerkezet hosszú távon fenntarthatatlan, és a piaci bizalom teljes helyreállításáig a beruházók sem fognak évekre előre kockázatot vállalni Magyarországon.
Oblath Gábor, a Kopint-Tárki tudományos tanácsadója rámutatott, hogy az elmúlt négy évben viharosan gyors, mintegy 40 százalékos reálfelértékelődés ment végbe a kereskedelmi partnerekhez képest. Kedvező fejlemény ugyanakkor, hogy az év első felében érdemben javultak a cserearányok, a bruttó hazai reáljövedelem emelkedése pedig részben megmagyarázza a felpörgő fogyasztást. A szakértő szerint ugyanakkor komoly problémát jelent, hogy az állam továbbra is túl sokat költ magára.
Bár az uniós források visszaszerzése és a korrupció visszaszorítását célzó intézkedések biztatóak,
a szakértők egyetértettek abban, hogy a pénzek hatékony elköltése és a transzparens kormányzati működés megteremtése hatalmas kihívást jelent majd.
Várpalotai Viktor, az MNB ügyvezető igazgatója hozzátette, noha a külső kereslet gyengélkedik és a korábbi húzóágazatok rosszul teljesítenek, a külső egyensúly rendben van, így a gazdaságpolitikának most a befektetők megelőlegezett bizalmára kell építenie.
A magyar gazdaságnak a mélyrepülés után szinte újra meg kell tanulnia járni
– fogalmazott Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője, aki idén 1,5-2, jövőre pedig 3 százalékos GDP-bővülést vár.
A közgazdász szerint a tartós kilábalás egyik legnagyobb fizikai akadálya a munkaerőpiac állapota.
Bár a munkanélküliség alacsony, a rendszerben nincs érdemi tartalék, ráadásul mivel a gazdaság szerkezeti irányai egyelőre tisztázatlanok, nehéz a beruházásokat ösztönözni. A szakértő hangsúlyozta, hogy kis, nyitott gazdaságként nem az élvonalbeli, saját innováció a legfontosabb, hanem a meglévő technológiák gyors átvétele és az új növekedési tényezőként megjelenő számítási kapacitások bővítése.
Miután a gazdaságpolitika a stabilabb árfolyamrezsim mellett tette le a voksát, a vállalatok már nem számíthatnak a forint folyamatos gyengüléséből fakadó automatikus versenyelőnyre, így a túlélés és a növekedés egyetlen útja a hatékonyság és a termelékenység drasztikus javítása maradt.
A fórumon ezután szóba került,
hogyan lehetne középtávon ellenállóbbá tenni a magyar gazdaságot, és ebben milyen szerepe lehet az euróbevezetésnek, az árfolyamnak, a béreknek, a termelékenységnek és a beruházásoknak.
A megszólalók között abban nem volt érdemi vita, hogy a versenyképességet nem lehet tartósan árfolyam-politikával megoldani, miközben a túlzott reálfelértékelődés komoly kockázatot jelenthet az exportőröknek és idővel a külső egyensúlynak is.
Oblath Gábor szerint a beruházások újraindítása nélkül nehéz lesz tartós növekedési pályára állni, ehhez azonban nemcsak pénzre, hanem bizalomra és jobb intézményi minőségre is szükség lenne.
Oszkó Péter szintén a bizalmi fordulat jelentőségét hangsúlyozta, és arról beszélt, hogy
a következő másfél évben az állami kiadások visszafogása, és a csökkenő hitelfelvételi költségek miatt lenne tér és tartalék a nehezebb kormányzati döntések meghozatalára, mielőtt a politika ismét választási üzemmódba kapcsol.
Várpalotai Viktor a növekedési korlátok között a kereslet hiányát, a kkv-k alacsony termelékenységét és a túlzottan elaprózott vállalati szerkezetet emelte ki. Szerinte a magyar gazdaságban sok munkaerő nem elég hatékonyan van lekötve, ezért önmagában az is érdemi tartalékot jelentene, ha a vállalati méretszerkezet a termelékenyebb kis- és középvállalatok irányába mozdulna el. Ehhez ugyanakkor az oktatás, az egészségi állapot és az innovációk piacra vitele is kulcskérdés lesz.
Virovácz Péter szerint a magyar gazdaság ellenálló képességét elsősorban a diverzifikáció erősítheti, vagyis nem egyetlen nagy ipari tétre vagy néhány kiemelt projektre kellene feltenni a növekedést. Úgy látja, a kkv-szektorban még van kiaknázható lehetőség, de nem az az egyszerű történet működik, hogy majd minden kis cég exportőr lesz, hanem azoknak a vállalatoknak kellene teret adni, amelyek már most képesek régiós vagy globális jelenlétet építeni.
A záró blokkban a magyar gazdaság tartós egyensúlyi problémái kerültek elő, mindenekelőtt az, hogy meddig tartható fenn egyszerre a külső és a költségvetési egyensúly.
Oszkó Péter szerint a külső egyensúlyi pozíció még kedvező, de fogyóban van, ezért különösen kockázatos lenne újra fogyasztásvezérelt növekedési modellt építeni. Az egykori pénzügyminiszter úgy látja, a fiskális egyensúly javításánál előbb azokat a tartalékokat kellene megmozgatni, amelyek a kamatkiadásokban, a kormányzati működésben, az alkotmányos és korrupciós költségekben vannak,
ezek okos kihasználása esetén pedig talán nem is lesz szükség klasszikus értelemben vett erős megszorításokra.
Virovácz Péter ezután arra figyelmeztetett, hogy ha a magyar gazdaságot belső forrásokból próbálják túlpörgetni, az gyorsan ronthatja a külső egyensúlyt, részben az energiaimport, részben a beruházások magas importigénye miatt.
Szerinte egyensúlyvesztés nélkül legfeljebb 3 százalék körüli növekedési potenciállal lehet számolni, ennél gyorsabb tempónál már vagy a külső, vagy a belső egyensúly sérülhet.
Az euróbevezetési pálya ugyanakkor hitelességi horgony lehetne, és az alacsonyabb finanszírozási költségeken keresztül önmagában is érdemben javíthatná a költségvetési pozíciót.
Várpalotai Viktor szerint a költségvetésben és a vállalati szektorban is van tennivaló, miközben az energiaszámla csökkentése tartós versenyképességi kérdés marad. Az idei hiányban több egyszeri tétel is megjelent, amelyek kifutása javíthatja az egyenleget, és a költségvetésben képzett nagyobb tartalékok mérséklése is adhat mozgásteret, de így is aktív lépésekre lesz szükség a deficit 3 százalékra mérsékléséhez.
Oblath Gábor mindehhez azt tette hozzá, hogy a külső egyensúlyhiány mindig belső egyensúlyhiányt is jelez, ezért ha a beruházások a mostani megtakarítási hullám után beindulnak, a költségvetésnek gyors és előrehozott konszolidációval kellene ellensúlyoznia a külső pozíció romlását.
A költségvetés előtt álló kiigazítási igény kapcsán Oszkó Péter arról beszélt, hogy
érdemi hiánycsökkentésre jellemzően a kormányzati ciklus első két évében van lehetőség, és a korábbi, mindenkinek járó támogatások helyett célzottabb intézkedésekre lenne szükség.
Várpalotai Viktor szerint a 3 százalékos hiánycél elérése nagy feladat, még akkor is, ha az euróbevezetésbe vetett piaci bizalom, az egyszeri tételek kifutása és egyes tartalékok felhasználása segíthet.
Virovácz Péter az előtte szóló jegybanki ügyvezető igazgatóval egyetértve felvázolta, hogy a pálya papíron működhet, de a Tisza-kormány új ígéretei és a nem EU-konform költségvetési tételek újabb, akár több százalékpontos kiigazítási igényt is teremthetnek.
Az elemzők szerint a hitelesség próbája az őszi középtávú makropálya és a 2027-es költségvetés lesz.
Várpalotai Viktor szerint most már bizonyíték kell, nem újabb ígéret, Virovácz Péter pedig összehangolt gazdaságpolitikai stratégiát, ütemezett intézkedéseket és közös irányt várna a döntéshozóktól.
Oszkó Péter szerint a kormány alighanem továbbra is táplálni próbálja majd az euróbevezetésbe vetett hitet, de növekedés nélkül nem lehet felkészülni a csatlakozásra, Oblath Gábor pedig azt emelte ki, hogy
az euróhoz vezető alacsony nominális pályát jövedelempolitikai koordinációval és újraélesztett érdekegyeztetéssel lehetne hitelesen támogatni.
Címlapkép forrása: Portfolio
Napi