Könyvek szólnak róla, filmeket készítenek arról, miként is lehet értelmezni, tanulmányokat írnak és képzéseket szerveznek, hogy megtalálják az esszenciáját, de a nap végén az ember boldogsága kizárólag saját magán múlik. Nagyon fontos, hogy tegyünk érte, hisz a külvilág csak egy bizonyos ideig tudja biztosítani számunkra. A skandináv életfilozófia ennek igyekszik megragadni a lényegét, és egy öngerjeszt  ő folyamatot elindítani, ami aztán általános elnevezés szerint boldogsággá növi ki magát. Ez maga a hygge, amit a dánok a tudatosan megteremtett otthonosság, biztonság és összetartozás érzéseként definiálnak, amely jelentősen hozzájárul a mentális egészséghez azáltal, hogy megnyugtatja az idegrendszert és ösztönzi a mindennapi tudatosságot. Ez az életérzés megmutatkozik abban is, hogyan gondolkodnak magukról, de otthonuk minden szegletében is megjelenik.

Gyógyír a járványszerű magányra

A hygge alapvetően a csapatos elzárkózás elméleteként híresült el még az 1800-as években, mivel így szerették volna elkerülni a telek alkalmával, hogy valaki súlyos depresszióba essen a sötétségtől, a magánytól, illetve a zord időjárás okozta kinti veszélyektől, legyen az természeti vagy vadállatok általi. Mára egészen új értelmet nyert mindez, de továbbra is nagy jelentősége van a közösségnek és a másokkal együtt töltött időnek. Olyan szempontból érezhetjük kirekesztőnek, hogy nem éppen az új emberek megismerését szorgalmazza, hanem inkább azt, hogy a családunkkal, a legközelebbi barátainkkal – magyarán a legintimebb belső körünkkel – töltsünk el több időt, minél minőségibb formában. A hygge szerint ez egyfajta mentális menedékként is szolgál, amire valljuk be, mindannyiunknak szüksége van, skandináv vagy mediterrán emberről legyen szó.

Már csak azért is előnyösebb a hozzánk legközelebb lévőkkel körülvenni magunkat a hygge gyakorlása közben, mert az életmód pont azt szorgalmazza, hogy olyan helyzetet teremtsünk, amiben minden résztvevő jól érzi magát. Így jön létre ugyanis az a kellemes, meleg atmoszféra, ami tulajdonképpen a hygge sarokkövének is nevezhető. Mindez pedig legkönnyebben azok társaságában érhető el, akikkel egyébként is szívesen töltünk időt. A magyarok számára ez már önmagában elegendő ok arra, hogy el akarják sajátítani ezt az életmódot, hisz hazánkban rekordszámú az egyedülálló, magányos emberek száma. 

Mint azt korábban megírtuk, még 2023-ban jelent meg egy jelentés az Egészségügyi Minisztérium honlapján, amelynek előszavában az amerikai tiszti főorvos kijelentette:

a kapcsolatnélküliség mintegy járványként mindenkire egyaránt hat.

Pethesné Dávid Beáta szociológus elmondása szerint a világ néhány pontján már a pandémia előtt is súlyos népegészségügyi problémának számított a magányos emberek aránya, idehaza viszont azóta indult növekedésnek, főként a fiatalabb generáció körében. A szakember hangsúlyozta, a barátságaink talán a legfontosabb emberi kapcsolataink. Mint mondta, az embertársainkkal való együttélés szabályait, módját mindnyájunknak meg kell tanulni. Mint például az alkalmazkodást, a nagyvonalúságot vagy az empátiát.

Gyertyafény, semmittevés, alulstimuláltság

Na de vissza a skandináv életérzéshez. Miként is érhető el a tökéletes hygge alaphangulat? Az első és legfontosabb lépés, hogy nyugodt környezetet teremtsünk magunk körül. Másképp nem igazán lehet megtalálni azt, ami a zsigeri lényege ennek az életfilozófiának.

A fények kiemelkedő hangsúlyt kapnak ebben az életfelfogásban, a minőség pedig ez esetben is előnyt élvez a mennyiséggel szemben. Meleg fényekre van szükség, amelyek egy erősebb gyertyafényre emlékeztetnek – a skandinávok a térben különböző pontokon elhelyezett, kisebb lámpafényre esküsznek. Az még hangulatosabb, ha gyertyákkal rakjuk tele otthonunkat – amennyiben biztonságosnak érezzük. Ahogy az életfilozófia egyik expertje, Meik Wiking (hogy máshogy hívnának egy skandináv embert, nemde?) fogalmaz: „Minél halványabb a fény, annál hyggébb a hangulat”. Az a tapasztalatuk, hogy a megfelelő fényforrás rendkívül erőteljesen képes befolyásolni a hangulatot, ezért mivel túl sok természetes világítás nem jut nekik, igyekeznek komolyan venni a megfelelő beltéri fényezést.

Az agyunk kellő pihenése sem egészen biztosított napjainkban, hisz az állandó képernyőbámulástól a stimulálása állandó, mi több, az igencsak kártékony kékfényből is bőven kijut.

hosszú távon elengedhetetlennek is mondható, hogy legyen az agyunknak üres járata. Wiking úgy fogalmaz erről, hogy ez az egészségügyi semmittevés, aminek pontosan az a célja, hogy ne foglalkozzunk ebben az énidőben semmivel. A pszichológia is alátámasztja ezt, egy szakember szerint, ha kognitív szinten nem kap pihenőt – tekintettel az információ-túlterhelésre és a hiperkonnektivitásra, amelyben élünk –, az agyunk kimerül, akárcsak amikor a szokásosnál többet edzünk, és az izmaink megfeszülnek. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, hogy pizsamában maradunk, bekuckózunk, meleg italokat iszogatunk és elsősorban örömöt okozó ételeket eszünk.

Mit tanulhat el a magyar?

Találóbb kérdés lenne, hogy mit nem, ha teljesen őszinték akarunk lenni. A magyar ember egyik legnagyobb hiányossága talán, hogy nem tud jól pihenni. Túlhajszoljuk magunkat vagy épp nem akarunk csinálni semmit – a társadalmunkat nem jellemzi az egészséges munka-magánélet egyensúly. Fejvesztve rohanunk, mindenkinek meg akarunk felelni, aztán csodálkozunk, hogy ennyire stresszesek a hétköznapok. Előbb nyúlunk nyugtató hatású gyógyszerekhez vagy gyógynövényekhez, minthogy átalakítsuk az életmódunkat. Pedig ez utóbbival tehetjük a leghatékonyabb jót a fizikai és mentális egészségünkért.

A skandináv hygge egy olyan életfilozófia, amelynek a mentális pihenéssel kapcsolatos részét kellene elsősorban eltanulnunk északi barátainktól. A hasznos semmittevés intézménye ugyanis nem feltétlen terjedt még el társadalmunkban.

Az sem válik előnyünkre, hogy sokan, ha tehetik, mindenhova autóval mennek, így vajmi keveset gyalogolnak. A skandinávok – különös tekintettel a dánokra – előszeretettel választják a kerékpárt közlekedési eszköznek, ez pedig az útépítéseikben is megmutatkozik. Aki már járt Koppenhágában, pontosan tudja, hogy arányaiban nagyobbak a kerékpársávok mint az autóké, és lényegesen kevesebb személygépjárműt is látni csúcsidőben, mint idehaza. Amikor tehát nagy forgalomról beszélnek északon, a kerékpár közlekedésre gondolnak – a járdáról való lelépéskor is inkább miattuk érdemes körülnézni, nem az autósok miatt. Így tehát jóval környezettudatosabb döntés lenne, ha átszoknánk a kétkerekűre, ráadásul még a mentális egészségünkért is teszünk munkába hajtás közben.

Amit pedig talán a világ minden egyes társadalmának jót tenne, ha a hygge azon álláspontját átvenné, miszerint ez az egyenrangúak találkozása. Még akkor is, ha valójában hatalmi egyensúlyhiány áll fenn, vagyis emberként kezelni a másikat olyankor is, ha épp egy feszült, stresszes helyzetben vagyunk. Magyarán, tanuljunk meg lenyugodni, skandináv módra.

(Borítókép: Kerékpárosok 2024. január 31-én Koppenhágában. Fotó: Christian Vierig / Getty Images)