A kormány eltörölné az önazonossági törvényt, amellyel élve többek közt Budapest XVI. kerülete olyan helyi rendeletet fogadott el, ami korlátozhatja bizonyos személyek beköltözését, illetve a munkásszállók működését. Kovács Péter polgármester szerint a kormány nyíltan a helyiek ellen megy, a kerületben élők teljesen megosztottak.

• A kormány eltörölné az önazonossági törvényt, amely lehetővé teszi a beköltözés és munkásszállók korlátozását
• Kovács Péter polgármester szerint a döntés a helyiek ellen irányul, a kerület véleménye megosztott
• Főként belföldi, ingázó munkavállalók miatt vannak panaszok, nem a külföldiek miatt

Kovács Péter, a XVI. kerület fideszes polgármestere a Blikknek elmondta, hogy a helyi szigorítás megalkotását két rendkívül égető probléma tette elkerülhetetlenné: az illegális munkásszállók gombamód szaporodása és az úgynevezett „kisgarmadák” – vagyis a túlterhelt, tömegszállásként használt családi házak és lakások.

- A XVI. kerület területén már korábban is tilos volt munkásszállót létesíteni, ennek ellenére többen mégis megtették – nyilatkozta a polgármester. Mint elmondta, a gondot nem maguk a munkások jelentik önmagukban, hanem az együttélési normák be nem tartása és a feszültség. A lakóingatlanok túlterheltsége miatt az utcákon káosz van a parkoló autók miatt, a közterületeken pedig rendszeressé vált a szomszédokat zavaró magatartás.

A polgármester arra a kérdésre, hogy kik okozzák a problémát, meglepő választ adott: a külföldi munkavállalókkal (például fülöp-szigeteki vagy indiai dolgozókkal) kifejezetten kevés a gond, ők csendben, rendben élnek. A lakossági panaszok és az együttélési nézeteltérések döntő többsége a belföldi, ingázó munkavállalókhoz kapcsolódik.

Kovács Péter szerint a központi kormányzat az önkormányzatokat sok szempontból ellenségnek vagy ellehetetlenítendő intézménynek tekinti, a helyi közösség védelme érdekében hozzák meg a szükséges védelmi intézkedéseket.

Az utca emberét kérdezve kiderült, hogy a kerületben élők véleménye meglehetősen megosztott a kérdésben.

Többen támogatják a szigorítást a helyi nyugalom megőrzése érdekében. Egy idős hölgy határozottan úgy fogalmazott: „Ide nem kérünk senkit, ez egy olyan terület, ahol már őslakosok vannak.” Egy másik lakos szerint elkerülhetetlen a szelektivitás, mivel „vannak, akikkel nem lehet együtt élni”. Egy egészségügyben dolgozó helyi nő szintén a szabályozás mellett érvelt, hangsúlyozva, hogy a munkája során tapasztaltak alapján szükség van arra, hogy kiszűrjék a közösségi együttélésre alkalmatlan személyeket.

Ugyanakkor szép számmal akadtak olyanok is, akik elutasítják vagy kétkedve fogadják a beköltözés korlátozását. Egy megkérdezett férfi kifejtette, hogy egy ilyen rendelkezés szerinte alapvető emberi jogokat sérthet. Egy másik lakos kiemelte: „Én nem szelektálok, minden embernek joga van valahol élni.” Vannak a kerületben, akik az ingatlanaik értékvesztése és a megnőtt adminisztráció miatt aggódnak. Többen rámutattak arra is, hogy a határok meghúzása rendkívül nehéz és szubjektív feladat, így a törvény gyakorlati alkalmazása komoly aggályokat vethet fel.