– Azt szoktam mondani, a kis embernek kicsi, a nagy embernek nagy gondja van – mondta lapunknak Aurelio. – Én ebben az esetben kisembernek érzem magam. A szünetben az edzőnk azt mondta, ezért kár volt eljönnünk, annyira gyenge volt, amit elöl csatárként műveltünk. Aztán úgy voltam vele, a második félidőben felszántom a pályát, majd túlzás nélkül az egyik legszebb nagypályás gólomat rúgtam pályafutásom során. Végig játszottam a kilencven percet, kivételesen nem engem kaptak le. Nyertünk 2-0-ra, továbbjutottunk, majd siettem haza, mert otthon van egy kispályás csapatom is, ott még kétszer húsz percet játszottunk. Kikaptunk a csontutolsótól, mert a fele csapat előtte játszott velem a kupameccsen is. Nagyon csalódott voltam, én minden meccsen nyerni szeretek, meghalok a pályán. Erre jön egy csapattársam, és azt mondja, hogy „tesó, ezt jobb, ha meg sem mutatom neked.” Aztán mégis megmutatta, hogy a kapusunkat írták be helyettem gólszerzőnek. Az egóm persze rögtön arra gondolt, hogy valami összeesküvés történt ellenem. Tényleg nagyon megviselt, kikészültem, teljesen elkeseredtem. Mindenkire rábízom, hogy szerinte jogos-e a kiborulásom, de aki focizott vagy focizik, az szerintem pontosan érti, hogy miről beszélek. Én nem a Groupama Arénába játszom, ott biztosan jól írták volna be a gólt. Nem vagyok profi labdarúgó, csak a futball szerelmese, úgyhogy nekem ezek a kis dolgok is sokat számítanak.

Az említett posztot azóta már levette egyébként a közösségi oldaláról, mert jelezték neki: a szövetségben dolgoznak a hiba kijavításán.

– Én nem is akarom, hogy ebből bárkinek baja legyen, csak annyit kérek, figyeljünk oda, ha csinálunk valamit – folytatta. – Ha mondjuk Nagy Dánielnek hívnának, akkor még elhiszem, hogy véletlenül félremegy, de Caversaccio Aurelio nemhogy a megyében, de az országban sincs több szerintem. Én úgy vagyok ezzel, ha elhívnak egy tévéműsorba vagy akár csak megkérnek, hogy segítsek esetleg lefordítani valamit, akkor a tudásom legjavát akarom nyújtani. Nem akarok megbántani senkit, tudom, hogy nem álommunka megyei meccset vezetni, tudom, hogyan viselkednek ott a szurkolók, milyen a közeg. De ez engem akkor is nagyon bántott, nem tudtam magamban tartani, egyszerűen rám zúdult ez az igazságtalanság.

Az éjszakát választotta

Aurelio azt is elmesélte nekünk, honnan ered szoros kapcsolata a labdarúgással.

– Tudom, hogy közhely, de nekem a foci több mint sport, ez az életem, rengeteg mindent adott nekem. Mint a legtöbb kilencvenes évekbeli srác, én is focistának készültem. Bognár György öccse, Zoli volt az edzőm, aki azt mondta, nem a tehetségem nagy, hanem a mentalitásom olyan, amit nem lehet egykönnyen a gyerekekbe belenevelni. Nemrég találkoztam vele egy benzinkúton, és az élettársa előtt mondta nekem, hogy simán lehettem volna NB I-es focista, nagyon jól esett. Sajnos azonban tizenéves koromban inkább az éjszakát választottam meg a lányokat. Persze nem bánom, így kellett lennie, de néha azért eszembe jut, mi lehetett volna belőlem, ha komolyabban veszem...