Varga Mihály jegybankelnök és Kármán András pénzügyminiszter más-más oldalról közelített, mégis ugyanazokra a problémákra mutatott rá a 64. Közgazdász-vándorgyűlésen: a tartós növekedéséhez rendezettebb költségvetésre, alacsonyabb inflációra és erősebb termelékenységre van szükség. A csütörtöki felszólalások így nemcsak a gazdaság előtt álló legfontosabb feladatokat rajzolták körül, hanem azt is, milyen feltételek teljesülése viheti közelebb Magyarországot az euró bevezetéséhez. A közös valuta alacsonyabb finanszírozási költségeket, az árfolyamkockázat eltűnését és mélyebb gazdasági integrációt hozhat, cserébe azonban az ország lemond az önálló monetáris politikáról.

Míg Varga Mihály egyértelművé tette, hogy nem gyors, hanem sikeres csatlakozásra van szüksége, addig Kármán András pénzügyminiszter ugyanezt a gazdaságot a költségvetés felől vizsgálva kemény diagnózist adott. Szerinte az ország növekedési modellje kifulladt, a termelékenység lemaradt a régiós versenytársakétól, miközben a költségvetési hiány tartósan magas szinten ragadt. A kormány ezért egyszerre próbálja visszaszorítani a deficitet és helyreállítani a gazdaságpolitika hitelességét. Kármán üzenetének középpontjában a bizalom állt: az a nehezen megszerezhető láthatatlan tőke, amely olcsóbb állami és vállalati finanszírozáson keresztül végső soron a növekedés egyik feltételévé válhat.

Magyarországnak egyszerre kell javítania a termelékenységét, fegyelmeznie az államháztartást, megőriznie az árstabilitást és visszaépítenie a befektetői bizalmat. Az euró így nem pusztán új pénz lehet a magyarok pénztárcájában, hanem egy hosszabb gazdaságpolitikai átalakulás végállomása. (És egyben ennek a politikai ciklusnak egyik legszigorúbb vizsgája is, mivel a Tisza-kormány hivatalos vállalása szerint 2030-ig megteremtik az euró bevezetésének feltételeit, így ezt kell majd számonkérni.)

A kérdés nem egyszerűen az, hogy Magyarország képes-e bevezetni az eurót, hanem az, milyen gazdaság érkezik majd meg az eurózóna kapujába. Mekkora árat követel a költségvetési konszolidáció, mennyire reális a termelékenységi fordulat, és mit nyerhet vagy veszíthet az ország az önálló monetáris politika feladásával? Az Index Pásztor Szabolccsal, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatójával elemezte Varga Mihály és Kármán András legfontosabb állításait, valamint azt, milyen gazdaságpolitikai pálya rajzolódik ki a két felszólalásból.

Mindenekelőtt két tételmondatot érdemes kiemelni, amelyek tömören összefoglalják a két gazdaságpolitikus álláspontját.

• Ahogy előbb említettük, Varga Mihály szerint Magyarországnak az eurózónához nem gyors, hanem sikeres csatlakozásra van szüksége.
• Kármán András üzenetének lényegét pedig talán az a mondata ragadja meg a legjobban, hogy „egy igazságos országban a legszélesebb vállak viselik a legnagyobb terhet”. Ez jól tükrözi az új pénzügyminiszter szemléletét. Egy igazságosabb, bizalomra építő fiskális politikában gondolkodik, amely a bevételi oldalon nagyobb terhet ró a legerősebb szereplőkre, miközben a kiadásokat visszafogja.

Közös irányba fordult a gazdaságpolitika: a cél az euró

Pásztor Szabolcs szerint a gazdaságpolitika szereplői mára egyértelműen letették a voksukat az euró bevezetése mellett. A késő tavasszal, majd a nyár folyamán először az újonnan megválasztott kormány jelezte határozottan ezt a szándékot, most pedig Varga Mihály jegybankelnök is felsorakozott a közös fizetőeszköz mellett. Mindez azt mutatja, hogy egyértelmű elköteleződés alakult ki az euró iránt. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója különösen fontosnak tartja, hogy ezt a folyamatot átlátható kommunikáció kíséri. 

Éppen ezért van szükség nyílt társadalmi párbeszédre, amelyben az előnyök mellett a lehetséges hátrányok is terítékre kerülnek. Egy ilyen diskurzus a piacok és a gazdasági döntéshozók számára is fontos üzenet: azt jelzi, hogy Magyarország előtt immár egy komolyan mérlegelt gazdaságpolitikai forgatókönyv áll. Az euró ráadásul már jóval a tényleges bevezetése előtt képes alakítani a gazdaságpolitikát. Az odavezető úton ugyanis le kell szorítani az inflációt, konszolidálni kell a költségvetést, és fenntartható pályára kell állítani az államadósságot.

A következő évek egyik fontos gazdaságpolitikai vitája éppen arról szólhat, mikor érdemes Magyarországnak bevezetnie az eurót, milyen kedvezőtlen hatásokkal járhat a csatlakozás, és milyen előnyöket hozhat az országnak. Pásztor Szabolcs szerint tehát az euró bevezetésének kérdésében egyértelmű összhang mutatkozik a fiskális és a monetáris politika között. Ezt erősítik Varga Mihály szavai is, aki világossá tette: ha Magyarország elindul az euró felé vezető úton, a folyamat nem állhat meg félúton.

A részletekről természetesen kialakulhatnak szakmai viták, és egyes kérdésekben eltérhetnek az álláspontok, a végső cél azonban mind a költségvetési, mind a monetáris politika oldaláról egyértelműnek látszik. Kármán András beszédét ugyanakkor érdemes szélesebb összefüggésben vizsgálni. A pénzügyminiszter egyszerre adott számot az elmúlt időszakról, értékelte a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét, és beszélt arról is, milyen pályán haladhat tovább a kormány.

Kármán András nem receptet, hanem diagnózist adott

Pásztor Szabolcs szerint Kármán András nem kész receptekkel érkezett, hanem diagnózist adott a gazdaság állapotáról és a kormány előtt álló pályáról. Erre különösen szükség volt a 7,5 százalékra emelkedő költségvetési hiány mellett. A pénzügyminiszter azonban nem állt meg a deficitnél: a bizalom helyreállítását is központi kérdéssé tette, és azt is világossá tette, hogy a kiigazítás során arról is dönteni kell, kik viseljék annak legnagyobb terheit. Pásztor Szabolcs szerint

Ez egyúttal távolodást jelenthet attól a szemlélettől, amely szerint mindenki azonos arányban járul hozzá a közterhekhez. Pásztor Szabolcs értelmezésében Kármán András szavai arra utalnak, hogy ez a jövőben változhat: a „szélesebb vállakra” nagyobb teher kerülhet. Ha ez az elv a konkrét gazdaságpolitikai döntésekben is megjelenik, akkor a következő időszak nem pusztán kiigazítást, hanem egy másfajta gazdaságfilozófia kezdetét is jelentheti Magyarországon.

A 2030-ra kijelölt európálya ugyanakkor rendkívül feszes menetrendet jelent. Pásztor Szabolcs szerint a céldátum elérhető lehet, de ehhez jelentős kiigazításra lesz szükség. A kormány 7,5 százalékos költségvetési hiánnyal számol, innen kellene néhány év alatt eljutni az euró bevezetéséhez szükséges költségvetési feltételek teljesítéséig, ami érdemi beavatkozás nélkül aligha képzelhető el. Az idő ráadásul szűkös. A 2027 és 2030 közötti négy év gazdaságpolitikai léptékben is rövid időszak.

Pásztor Szabolcs ezért arra számít, hogy a magyar gazdaságpolitikának a költségvetés mindkét oldalát alaposan át kell gondolnia: nemcsak azt, mire és mennyit költ az állam, hanem azt is, honnan és mennyi bevétel érkezik. A változtatásokat külső kényszer is sürgeti, Magyarországgal szemben ugyanis túlzottdeficit-eljárás van folyamatban.

Ennek rövid távon ára lesz. A kiigazítás egyik oldalon adóemeléseket vagy új bevételi forrásokat, a másikon az állami szerepvállalás és a kiadások csökkentését jelentheti. Pásztor Szabolcs szerint áldozatok nélkül nehezen képzelhető el, hogy Magyarország 2030-ra valóban eljusson az euró bevezetésének küszöbéig. Kármán András ugyanakkor egyelőre egyértelműen a kiadási oldal visszafogását helyezte előtérbe, nem pedig a bevételek növelését. Pásztor Szabolcs szerint ennek az lehet az oka, hogy első lépésként valóban az állami kiadásokat veszik majd górcső alá, és megvizsgálják, hol lehet átalakítani a rendszert, illetve lefaragni a költségeket.

Nem elég rendbe tenni a költségvetést, mélyebb fordulat kell az euróhoz

Ebben bizonyos értelemben tovább élhet a korábbi, orbáni gazdaságpolitika egyik fontos szempontja is, ne az átlagos háztartásokra háruljon azonnal a kiigazítás többletterhe. Pásztor szerint ezzel magyarázható az is, hogy nincs szó a különadók teljes kivezetéséről, és az árszabályozó intézkedések teljes felszámolása sem került napirendre. Utóbbiak közé sorolhatók például a drogériákat vagy a kiskereskedelmi árakat érintő beavatkozások. A sorrend tehát meghatározó lehet:

• először azt mérhetik fel, mennyit lehet megtakarítani a kiadási oldalon,
• és csak ezután derülhet ki, mekkora pluszbevételre lesz még szüksége az államnak. A kutatási igazgató ugyanakkor arra számít, hogy végül a bevételi oldalhoz is hozzá kell majd nyúlni.

A kérdés inkább az, milyen mértékben, milyen eszközökkel és milyen időtávon történik ez meg. Konkrét intézkedéseket nehéz előre jelezni, de felülvizsgálhatják az adókedvezményeket, miközben egy többkulcsos adórendszer lehetősége is a levegőben lóg, és Pásztor szerint a csütörtöki felszólalásban is elhangzott olyan üzenet, amely ebbe az irányba mutatott. Emellett a vagyonadó bevezetése is bekerült a gazdaságpolitikai gondolkodás látókörébe. 

Az euró bevezetése önmagában nem gyógyítja meg a gazdaság szerkezeti problémáit, ahogy a költségvetés rendbetétele sem merülhet ki néhány évnyi számszerű kiigazításban. A közös valutához vezető út ennél mélyebb gazdaságpolitikai fordulatot követelhet. Ezt jól mutatja, hogy Varga Mihály és Kármán András egyaránt súlyos problémák között emelte ki a magyar termelékenység elmúlt időszakban tapasztalt visszaesését. Vagyis nem elég rendbe tenni az államháztartás számait: a gazdaság teljesítőképességén is érdemben javítani kell.

A cél közös, de az euróhoz vezető út még tele van kérdőjelekkel

Az euró bevezetése önmagában nem gyógyítja meg a szerkezeti problémákat, ahogy a költségvetés rendbetétele sem merülhet ki néhány évnyi kiigazításban. A közös valutához vezető út ennél mélyebb gazdaságpolitikai fordulatot követelhet. Vagyis nem elég rendbe tenni az államháztartás számait: a gazdaság teljesítőképességén is érdemben javítani kell. Pásztor szerint éppen az euróbevezetés megvalósításának során jelenhetnek meg az első komolyabb feszültségek a fiskális és a monetáris politika között.

A Matolcsy vezette jegybank korábban azt képviselte, hogy Magyarországnak előbb el kell érnie egy megfelelő fejlettségi szintet ahhoz, hogy az euró bevezetése sikeres és fenntartható legyen, valamint valóban javítsa az ország versenyképességét. Ennek létjogosultságát tanulmányokkal, adatokkal is alá lehet támasztani. Csakhogy a fejlettségi felzárkózás, a költségvetés gyors rendbetétele bizonyos pontokon egymással ütközhet. Ha ugyanis a fiskális konszolidáció forráselvonással, adóemelésekkel és az állam gazdasági szerepének visszavágásával jár, az rövid távon fékezheti azt a felzárkózást, amelyre a sikeres eurócsatlakozáshoz szintén szükség lenne. Pásztor szerint ezért nem feltétlenül a végső célban, hanem az odavezető útban és mindenekelőtt annak sebességében alakulhat ki nézetkülönbség. 

Pásztor Szabolcs ezért úgy látja, hogy miközben a cél egyre világosabb, az ütemezés korántsem tekinthető még eldöntött kérdésnek. A képet tovább árnyalja, hogy az új kormány olyan intézkedéseket is hozott, amelyek növelik a költségvetés kiadásait. Ezek nehezen egyeztethetők össze azzal a törekvéssel, hogy az államadósság GDP-arányos szintje csökkenjen, így sajátos kettősség rajzolódik ki: miközben a monetáris politika türelmes és következetes megközelítéssel indult el az euróhoz vezető úton, a fiskális oldal jóval összetettebb feladattal néz szembe, a korábbi kormánytól örökölt kiadások mellett az új vállalásokat is finanszíroznia kell, miközben a korábbi ígéretek jelentős részét is fenn kívánja tartani.

A költségvetési kiadások így nem csökkennek azonnal és látványosan. Az euróhoz vezető út nehézségét azonban nemcsak a gazdaság állapota határozza meg. Pásztor Szabolcs Varga Mihály beszédéből egy másik fontos üzenetet is kiolvasott:

A jegybankelnök szavai szerinte óvatosságra, kellő körültekintésre és mélyebb elemzésekre intenek, különösen azért, mert Európa jelenleg nem tartozik a globális gazdasági verseny egyértelmű nyertesei közé. Ez azért sem mellékes, mert egy monetáris unióhoz való csatlakozás nemcsak előnyökkel, hanem alkalmazkodási kényszerrel is jár.

Egy közös fizetőeszköz mögött álló nagyobb gazdasági térség önmagában nagyobb stabilitást adhat, Magyarország azonban ezzel egy időben szűkebb monetáris mozgástérrel rendelkezne. Ha pedig a szorosabb integráció egy olyan közösséghez köti az országot, amely maga sem felfelé ívelő pályán halad, annak hosszabb távú következményeit különösen körültekintően kell mérlegelni. Pásztor Szabolcs szerint volt már a világgazdaságnak kedvezőbb időszaka az eurózóna bővítésére, és a következő évek sem ígérkeznek ebből a szempontból különösen könnyűnek.

Ettől még már maga a hiteles elköteleződés is kézzelfogható előnyökkel járhat. Éppen ezért pont Varga Mihály egyik legfontosabb mondata adja meg az egész vita kulcsát: Magyarországnak nem gyors, hanem sikeres eurócsatlakozásra van szüksége. A 2030-as dátum kijelölheti az irányt és fegyelmezheti a gazdaságpolitikát, de önmagában nem lehet fontosabb annál, hogy az ország milyen állapotban érkezik meg az eurózóna kapujába. A valódi kérdés így nem pusztán az, mikor lesz euró, hanem az, hogy addigra sikerül-e olyan gazdaságot teremteni, amely valóban készen áll rá.

(Borítókép: Egy nő euróval fizet a bevásárlásáért egy piacon a németországi Drezdában, Szászországban, 2026. május 15-én. Fotó: Sebastian Kahnert / dpa / picture alliance / Getty Images)