GazdaságSzerző: portfolio 2 napja 4 percnyi olvasás
A 64. Közgazdász-vándorgyűlésen Bod Péter Ákos, Szegő Iván Miklós és Molnár László elemezték a magyar foglalkoztatás helyzetét. Bod Péter Ákos szerint a gazdaság tartósan gyenge növekedési pályára ragadt, miközben újabb külső sokkokra – vámháborúkra és technológiai átrendeződésre – kellene felkészülni, és Magyarország túl keveset fordít humán tőkére és oktatásra. Szegő Iván Miklós a "száz új gyár" program mérlegét vizsgálva megállapította, hogy a nagy beruházások többsége külföldi, összeszerelő jellegű és alacsony hozzáadott értékű, miközben szűkös erőforrásokat – energiát, vizet, munkaerőt – használ fel. A GKI vezető kutatója, Molnár László pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a vállalatok tömeges elbocsátás helyett csendes alkalmazkodással – munkaidő-csökkentéssel, béremelések halasztásával – próbálnak túlélni, miközben a bérek tartósan a termelékenység felett nőnek.
Az örökölt költségvetési hiány és a foglalkoztatás kapcsolatáról tartottak szekcióülést a 64. Közgazdász-vándorgyűlésen, Egerben. A beszélgetés résztvevői moderátora
A résztvevők beszéltek a magyar gazdaság külső kitettségéről, az új zöldmezős beruházások mérlegéről, valamint az üzleti és munkaerőpiaci várakozásokról is.
Bod Péter Ákos előadásának egyik legerősebb állítása az volt, hogy a magyar gazdaság az elmúlt években nem egyszerűen lassult, hanem tartósan gyenge növekedési helyzetbe ragadt. A közgazdász professzor elmondása szerint ugyanakkor bár az elmúlt négy év alatt alig volt érdemi GDP-bővülés, a vállalatok mégis megtartották a munkaerőt, mert a későbbi fellendülésben bíztak. Mindez a foglalkoztatási mutatók viszonylagos stabilitása mellett a termelékenység romlásában mutatkozott meg.
A volt jegybankelnök arról is beszélt, hogy Magyarország különösen érzékenyen reagál a világgazdasági sokkokra, mivel erősen nyitott gazdaságként egyszerre függ az európai konjunktúrától, az autóipari ciklusoktól, az energiaáraktól és a nemzetközi kereskedelmi feszültségektől. Bár Európa a 2022-es energiaválság után részben alkalmazkodott (mérsékelte gázfogyasztását és csökkentette orosz kitettségét), Bod Péter Ákos szerint
a magyar gazdaságnak továbbra is azzal kell számolnia, hogy a blokkosodó világgazdaságban a vámháborúk és a technológiai átrendeződés újabb alkalmazkodási kényszert hoznak.
A közgazdász professzor szerint a következő évek kulcskérdése nem pusztán az lesz, hogy sikerül-e a költségvetési hiányt 3 százalék alá vinni, hanem az is, hogy a gazdaságpolitika képes-e kiszabadulni a politikai ciklusok rángatásából. Az MNB korábbi elnöke ugyanis úgy látja, a teljes költségvetési szerkezetet újra kellene gondolni, mert
Magyarország túl keveset fordít humán tőkére, oktatásra és magasabb hozzáadott értékű tevékenységekre, miközben a demográfiai folyamatok miatt már az is komoly kihívás, hogy a munkaerőpiacra belépő új generáció képzettebb legyen, mint az onnan kilépő.
Szegő Iván Miklós előadása az utolsó Orbán-kormány iparfejlesztési politikájáról és a „száz új gyár” program mérlegéről szólt. Az ígéretekkel szemben 2025 januárja és 2026 februárja közötti időszakban mindössze 46 beruházást adtak át, melyek közül 19 volt valóban zöldmezős gyár, míg 27 inkább üzemépítés, bővítés vagy korszerűsítés volt.
Az előadás egyik fontos tanulsága szerint a nagy bejelentések mögött erős koncentráció látszik: a legnagyobb projektek között ott van a BYD, a BMW, a Mercedes kecskeméti bővítése, a CATL debreceni akkumulátorgyára és a Samsung gödi üzeme, miközben magyar beruházás alig kerül fel a listára.
Szegő Iván szerint ráadásul ezek a fejlesztések sok esetben az összeszerelő jellegű, alacsonyabb hozzáadott értékű szegmenst erősítik, miközben éppen azokból az erőforrásokból – energiából, vízből és munkaerőből – igényelnek sokat, amelyekből Magyarországon szűkös a kínálat. Különösen beszédes, hogy a vállalatok egy része már saját energetikai beruházásokba kezdett, ami arra utal, hogy az energiaigényes ipari kapacitások betelepítése nem minden esetben járt együtt a szükséges infrastruktúra előzetes biztosításával.
Szegő Iván előadása végén a vagyonelosztás intézményi közgazdasági hatásaira tért ki, melyet Daron Acemoglu Nobel-díjas közgazdász tanulmánya alapján vizsgált. A Nobel-díjas közgazdász meglátása szerint ugyanis egy gazdaság hosszabb távú hatékonyságát nem pusztán a nagy gyárak száma, hanem az új szereplők belépése, a verseny, a hozzáadott érték és az intézményi környezet minősége határozza meg. Ez alapján egy új gazdasági-politikai rendszer korai, növekedő szakaszában az oligarchia, míg válságidőszakban a demokrácia bizonyul sikeresebbnek, ami egybe is cseng a Fidesz-kormányok gazdasági mérlegével.
Éppen ezért a magyar belpolitikai élet megváltozása és a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal a nemzeti vagyon újraelosztásában és végső soron a piaci hatékonyság növekedésében fontos szerepet játszhat
- zárta előadását Szegő Iván.
Utolsó előadóként Molnár László, a GKI Intézet vezető kutatója szólalt meg. Előadásának kezdeti megállapításának az volt, hogy
miközben a lakossági bizalom a választások óta érezhetően javult, a vállalatok továbbra is óvatosan látják a következő időszakot.
A politikai ciklus Molnár László szerint az üzleti várakozásokban is megjelenik, részben a választási költekezésen keresztül, de a cégek mindennapi döntéseit most sokkal inkább a magas költségszint, a gyenge kereslet és az energiaárak terhe határozza meg. Különösen az ipari energia magas árát emelte ki, amelyben szerinte a lakossági rezsicsökkentés vállalati többletköltségei nagy szerepet játszanak.
A munkaerőpiacon Molnár László szerint inkább stagnálás, nem klasszikus válsághelyzet látszik, mert a vállalatok tömeges felvételt és tömeges elbocsátást sem terveznek, inkább alternatív alkalmazkodási formákkal próbálnak túlélni.
Ide tartozhat a munkaidő csökkentése, a béremelések elhalasztása, a fizetetlen túlóra vagy más költségvágás, a cégek ugyanis egyre nehezebben gazdálkodják ki azt a bérszintet, amely az elmúlt években sok helyen elszakadt a termelékenység növekedésétől.
Mindez azért veszélyes, mert ha a bérek tartósan gyorsabban nőnek, mint a hatékonyság, azt vagy árfolyamgyengülés, vagy áremelés, vagy végső soron reálgazdasági visszaesés képes csak korrigálni majd.
Címlapkép forrása: Portfolio
Napi