GazdaságSzerző: hold 2 napja 5 percnyi olvasás
A Premier League ma pénzügyileg külön világ: klubjai többet költenek, mint Európa többi topligája együtt, és még a középmezőny is olyan bevételekkel dolgozik, amelyekről máshol…
A Premier League ma pénzügyileg külön világ: klubjai többet költenek, mint Európa többi topligája együtt, és még a középmezőny is olyan bevételekkel dolgozik, amelyekről máshol csak álmodnak. Csakhogy ami Angliát minden korábbinál erősebb bajnoksággá tette, az az élklubjait egyre nehezebb helyzetbe hozhatja Európában. Több meccs, keményebb hazai verseny és kevésbé koncentrált bevételek mellett felmerül a kérdés: nem éppen a Premier League sikere ássa alá saját szuperklubjainak BL-esélyeit?
Ez a nyár végleg bebizonyította, hogy a futball működési elvei változtatásért kiáltanak. Amíg a spanyol, német, olasz ligák örülnek, ha 1 milliárd euró körüli költéseket tudnak produkálni ilyenkor, addig Angliában évről évre halmozzák a friss csúcsokat. Tavaly a teljes szezonban 4 milliárd eurót költöttek az angolok klubok, most pedig már csak a nyári átigazolási időszakban sikerült ennyi pénzt eltapsolni. Így várhatóan a 2026-27-es szezon teljes átigazolási költése 4,5 milliárd euró körül alakul. Ez azonban egy elképesztő ligát épít fel Angliában, de az élklubok számára nem üdvözítő a helyzet. Az alábbi írásomban egy olyan utópisztikus, de annál realisztikusabb képet vázolnék a klubfutballról, amely javíthatná a jelenleg ismert állapotokat.
Arról már korábban írtam, hogy az NFL-ben vagy NBA-ben alkalmazott módszerek miért nem működnének az európai futballban, de akadhatnának olyan megoldások, amelyek megpróbálhatnák a szerteágazó alapokat némileg kiegyenlíteni. Itt van például az a helyzet, amely minden évben eltérést jelent a mérkőzésszámok között. A hét nagy ligát vizsgálva négyben (német, francia, portugál, holland) csupán 18, míg az angol, olasz, spanyol bajnokságban 20 csapat van. Vagyis minden szezon úgy indul, hogy utóbbi három ligában néggyel több mérkőzést vívnak az együttesek. Ezek mellett az öt nagy ligából csupán Angliában van Ligakupa, amely a döntős szereplők számára legalább hat találkozót jelent.
Sokkoló szám, hogy az elmúlt 10 szezonban a Bayern München 513, a Manchester City 595 meccset vívott összesen. Azaz szezononként átlagosan 8,2 mérkőzéssel többet játszott az angol egylet a bajorokhoz képest. Ezek egységesítése jobb helyzetbe hozhatná az angolokat, akik így is messze a legerősebb ligában küzdenének tovább.
Anglia totálisan elszállt a televíziós pénzekkel és egyéb központi kereskedelmi bevételek kiosztásával. A 2025-26-os szezont követően 3,6 milliárd eurónyi pénz került szétszórásra a 20 élvonalbeli klub számára. A tényleges ilyen típusú éves bevétel viszont ennél is nagyobbak, 4,5 milliárd eurót jelentenek. Azonban ezt különböző célokra a liga használja fel.
Spanyolországban hiába beszélhetünk ehhez képest csupán évi 1,3 milliárd euró körüli összegről, mégis a spanyol bajnok 160 millió eurónyi pénzzel gazdagodik évente. Ezzel szemben az angol liga legjobbja 200 millió euróval, Anglia legutolsója nagyjából 140 millió euróval bővül ebben a tekintetben. Vagyis az angolok igazságos televíziós és kereskedelmi pénzelosztásában rejlik az egyenlőség titka, amelyet igazából mások ugyancsak alkalmazhatnának, ha akarnának. A Real Madrid nem attól lenne kevesebb, ha csak éppen 100 millió eurót kapna 160 millió euró helyett, hiszen bevétele ilyen értelemben számos más forrásból érkezik. Viszont mások kaphatnának 40 millió euró helyett 50-60 millió eurónyi forrást. Ezek évről évre egyre nagyobb többletet jelentenének, és javíthatnák a bajnokságok lassú kiegyenlítődését Németország vagy Spanyolországban.
A jobban muzsikáló közép – és alsóházi csapatok nagyobb kihívást okoznának az elit szereplői számára, amivel Anglia már régóta küzd, és a helyzet csak romlik ezen a téren.
A Real Madrid és az FC Barcelona a stadionprojektek, a kereskedelmi bevételek és a mezszponzorok kapcsán egyre csak növeli bevételeit. A Real Madrid 1,2 milliárd eurót, az FC Barcelona 1,1 milliárd eurót kalapozott össze a legutóbbi évadban. Az angol elitnél ezt jelenleg maximum 850-900 millió euróra tehetjük. Évi 300 millió euró eltérés jelentését nem kell magyarázni. A Bayern München 900 millió eurónyi, a PSG 1 milliárd eurónyi becsorgó pénzzel zárhatta a legutóbbi szezont. A teljes európai elit pénzbevételeit vizsgálva viszont a top 30 fele Angliából kerül ki.
Tehát Anglia nem csupán mérkőzésszámban és hatalmas belső küzdelemben kényszerül részt venni, hanem mindezek mellett az elit legjobbjaihoz képest már bevételek tekintetében szintén egyre rosszabb a helyzetük. Anglia megtehetné tehát, hogy más ligákkal ellentétben éppen az elit számára súlyozza el némileg a közvetítési és egyéb reklámbevételeket, hogy jobban képesek legyenek felvenni a versenyt a négy nagy riválissal.
Az óriási angol pénzek ráadásul folyamatosan verik fel a világpiac költési árait, amely aligha gyakorol jó hatást az összes többi liga működésére. Az átigazolási díjak mellett a fizetések hasonlóan kiemelkedőek a szigetországban.
Közel 10 éve írtam, hogy Anglia aligha fog sok Bajnokok Ligáját nyerni a következő években, és ugyan csak félig lett igazam, de az elmúlt 14 sorozatból mindössze háromszor futott be angol együttes. Ahhoz, hogy a jóslatom ne váljon igazán valósággá, kellett, hogy Pep Guardiola és Jürgen Klopp iszonyatosan erős klubokat faragjon. Az ő zsenialitásuk, és néhány elképesztően kiemelkedő futballista (Rodri, Kevin De Bruyne, Erling Haaland, Mohamed Salah, Virgil van Dijk) szükséges volt, hogy 2018 és 2023 között csak egy esztendőben ne legyen ott a Manchester City vagy a Liverpool a BL finálékban. Ez az állapot azonban véget ért: az elmúlt három szezonban döntős hat szereplőjéből csupán egy volt angol.
A Szuperliga váratlan ötlete elhalt néhány éve, hiszen nem volt megfelelően előkészítve. Ugyanakkor, ha az európai elit bővülését szeretnénk látni, akkor továbbra se lenne más megoldás. Egy zárt vagy valamilyen formában minimálisan nyitott, kieséses rendszerű liga azt jelenthetné, hogy idővel 8-10 együttesre bővülhetne a jó indulattal 5-6 fős szupercsapat brigád. Ez főleg Olaszország (AC Milan, Internazionale, Juventus) minőségi belépését és az aktuális angol szereplők lehetőségeinek állandóságát jelentené. Hiszen az alap kiindulópont onnan kezdődik, hogy Angliában senki nem mehet biztosra még a Bajnokok Ligájában való szereplés kapcsán sem. Ezzel szemben a PSG a 2012-13-as, a Bayern München az 2008-09-es, a Real Madrid az 1997-98-as szezon óta nem hagyott ki csoportkört. A Bajnokok Ligájában való szereplés pedig extra pénzt, nagyobb vonzerőt és állandóságot jelent.
Az olasz süllyedés nagy alapja ez, de számos angolt is visszavet a Bajnokok Ligájából való gyakori kimaradás.
A Szuperliga ezt tudná biztosítani olyan angol és olasz együttesek számára, amely akkor is mehetne az elitbe versenyezni, ha otthon véletlenül csak a hatodik helyen végez. Az UEFA azonban betömi mindenki száját pénzzel, hiszen összesen 19 európai, dél- és közép-amerikai, valamint mexikói és kanadai területre kiterjedő közvetítési szerződések által éves 6 milliárd dollárt kasszíroz majd 2027 és 2031 között. Ezen megállapodások nem érintik a jelentős európai piacokat (Egyesült Királyságot, Olaszországot, Franciaországot, Németországot és Spanyolországot). Az Egyesült Államokban a Paramount fizet közel 250 millió dollárt a Bajnokok Ligája közvetítési jogaiért 2030-ig.
Ráadásul UEFA számos további nagy értékű, hosszú távú partnerséget kötött. Az AB InBev hatéves szerződést írt alá az UEFA-versenyek hivatalos sörszponzoraként, míg a Pepsi 2027 és 2033 között a hivatalos üdítőital lesz. A Nike várhatóan lecseréli 25 év után az Adidast és az UEFA tornák hivatalos mérkőzéslabdák szállítója. Ez utóbbi sem kicsi pénzt fog jelenteni. Az említett megállapodások nagyjából 40%-os növekedését jelentenek a következő kereskedelmi ciklusban az előzőhöz képest. Ezzel az UEFA klubsorozatai a jövő évtől kezdődően évente több mint 1 milliárd eurónyi szponzori bevételt fognak termelni, ami elképzelhetetlennek tűnt egy évtizeddel ezelőtt.
Ezzel várhatóan a saját önös érdekek miatt senki nem fog mozdulni a következő években sem. A tendenciák világosak, de ahogyan a világ végignézte az olasz klubfutball süllyedését (16 éve nem nyert olasz Bajnokok Ligáját), úgy láthatóan vígan szemléli a jelenlegi állapotokat is. Angliának klasszikus értelemben nincs oka panaszkodni, csak éppen egyre kisebb eséllyel lehet majd BL-győzteseket köszönteni az országból a jövőben. Az Európa-liga és a Konferencia Liga uralása pedig aligha elégíti ki a vágyakat. És ezek alapján miért ne akarnának a Premier League legjobbjai oda menni, ahol jobb esély van elhódítani a legendás kétfülű trófeát, hasonló fizetés és kevesebb terhelés mellett.
Sziklai Attila többi írását itt böngészheted a HOLDBLOG-on.
A borítóképen csalódott angol drukkerek a PSG-Arsenal Bajnokok Ligája döntő után. Forrás: Getty
Napi