GazdaságSzerző: economx 2 napja 2 percnyi olvasás
Annyi visszaélés történt, hogy muszáj lesz megreformálni a tao-rendszert.
Az Állami Számvevőszék friss elemzése egy bő évtizede működő sportfinanszírozási rendszer újragondolását vetíti előre. A sport-tao-rendszer azzal a deklarált céllal indult el, hogy a társaságiadó-kedvezményeken keresztül több forrást biztosítson a magyar sport, mindenekelőtt az utánpótlás számára. Az elmúlt tizenhat évben azonban a rendszer jelentősen kibővült:
az állam összesen mintegy 1700 milliárd forintnyi társaságiadó-bevételről mondott le, jelenleg pedig évente hozzávetőleg 125 milliárd forint jut el ezen a csatornán keresztül a sportegyesületekhez.
A konstrukció lényege, hogy a vállalatok társaságiadójuk egy részét nem közvetlenül a költségvetésbe fizetik be, hanem sportegyesületeknek ajánlják fel. A támogatásért cserébe adókedvezményt vehetnek igénybe. A rendszer így egy, az állami költségvetésen kívül működő közvetett pénzelosztási mechanizmust hozott létre, amelyben a vállalatoknak is szerepük van annak eldöntésében, hogy mely sportszervezetekhez kerüljenek az adóforrások.
Az ÁSZ most éppen ezt a működési logikát kérdőjelezi meg. Elemzése szerint a tao-támogatás közpénznek minősül, függetlenül attól, hogy azt a vállalatok közvetlenül a sportszervezetekhez juttatják.
Az ÁSZ jelentése ezért emlékezett a Kúria 2017-ben hozott – azóta többször megerősített – ítéletére, ami szerint a társasági adó közpénz, így az az adó is közpénz, amit cégek nem az államnak, hanem a sportegyesületeknek fizetnek meg.
Ez azért lényeges megállapítás, mert a sport-tao közpénzjellegét korábban politikai vita is övezte. Az ÁSZ ugyanakkor arra is rámutat, hogy problémás lehet, ha az állam a sportpolitikai döntések egy részét közvetve gazdasági társaságokra bízza. Ebben a rendszerben ugyanis finoman szólva sem sportpolitikai vagy eredményességi szempontok határozzák meg, hogy mely sportágakhoz és egyesületekhez kerül a támogatás.
A számvevőszék szerint ráadásul nemcsak az elosztás módja jelent problémát, hanem a támogatások felhasználása is.
Az ellenőrzési tapasztalatok alapján jelentős korrupciós és visszaélési kockázatokat azonosítottak.
Az ÁSZ arra is felhívta a figyelmet, hogy a tao-támogatásból megvalósuló beruházások esetében bizonyos esetekben lehetőség volt a közbeszerzési eljárások mellőzésére. Ez a számvevőszék értelmezése szerint sértheti a tisztességes versenyt, és azt eredményezheti, hogy a helyi vállalkozások sem tudnak megfelelően bekapcsolódni ezekbe a beruházásokba.
A jelentés következtetése ezért túlmutat egy egyszerű technikai módosításon. Az ÁSZ szerint érdemes megfontolni, hogy az évente mintegy 125 milliárd forintos sportcélú támogatás elosztásáról kizárólag a sportpolitikáért felelős döntéshozók rendelkezzenek. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a jelenlegi közvetett tao-rendszer helyett a sportfinanszírozás ismét közvetlenebb állami kontroll alá kerülne. A támogatások összege nem feltétlenül csökkenne, hanem a pénz útja változna meg: a vállalatok közvetlen felajánlásai helyett a források a költségvetésen keresztül jutnának el a sportba.
Különösen érdekes, hogy az ÁSZ által felvetett irány lényegében egybeesik a Tisza 2026-os választási programjában megfogalmazott elképzeléssel. A párt ugyanis azt ígérte, hogy nem csökkenti a sport-tao révén a sportba kerülő támogatások összegét, hanem a rendszert úgy alakítja át, hogy a pénzek teljes egészében a sportot szolgálják, de a költségvetésen keresztül kerüljenek elosztásra. Így az ÁSZ javaslata és a Tisza programja egyaránt a jelenlegi konstrukció megszüntetését, illetve egy közvetlenebb, államilag ellenőrzött finanszírozási modell kialakítását vetíti előre.
Napi