A nem mindennapi zenei élményről és a szervezés kulisszatitkairól a Győri Filharmonikus Zenekar a szerkesztőségünkhöz e-mailben eljuttatott közleményében számolt be. A társulat vezetője, Fűke Géza igazgató felidézte: a felvetés, hogy egy működő vásárcsarnok adjon otthont egy szimfonikus koncertnek, első hallásra kifejezetten merésznek tűnt, ám a koncepció már a kezdetekkor határozott formát öltött.

A helyszínhez gyorsan kapcsolódtak a piaccal és a gasztronómiával rokonítható zeneművek − ahogy korábban, egy 2019-es uszodai koncertnél a vízzel kapcsolatos darabok −, a műsort pedig Bősze Ádám zenetörténész fűzte egybe szellemes felvezetéseivel.

Hidraulikus emelők és szigorú biztonsági előírások

A szerkesztőségünknek küldött tájékoztatás szerint a társulaton belül kezdetben vegyes fogadtatása volt a tervnek. Többen kétségbe vonták a megvalósíthatóságot, kérdezve: „Ez most komoly? Egyáltalán elférünk? Meg lehet-e mozdítani az árusok pultjait?” A technikai megvalósítás végül Vidos Tibor műszaki szakértő és a Vásárcsarnokot működtető Győr-Szol Zrt. piaci csoportvezetője, Németh Kornélia segítségével vált lehetségessé.

Az árusító fémpultokat a létesítmény átadása óta nem mozgatták, ráadásul mindegyik külön földeléssel rendelkezett. A szakembereknek hidraulikus emelőkkel kellett arrébb tolniuk és elforgatniuk a berendezést úgy, hogy a színpad elrendezése akusztikailag is megfelelő legyen, miközben a katasztrófavédelmi előírásoknak eleget téve a menekülési útvonalak is szabadon maradtak.

A logisztikai kihívások nagyságát jelzi, hogy az építés alsó hangon 10-12 órát vett igénybe, míg a bontás további 6 órát igényelt a helyszínen.

Pezsgő helyett fröccs és meleg pecsenye

A koncert szervezői ügyeltek arra, hogy a kísérőprogramok is hűek maradjanak a vásárcsarnoki hangulathoz. A megszokott komolyzenei szünetek elegáns kínálatát − mint a pezsgőt vagy a sonkatekercset − autentikus piaci gasztronómiára cserélték: termelői szörpökkel, szódából készült fröccsel, hurkával, kolbásszal, friss kiflicskékkel és savanyúsággal várták az érkezőket, emellett a csarnok meglévő pékségei és pecsenyesütői is nyitva tartottak.

A szokatlan akusztikájú térben Hamar Zsolt karmester vezényletével szólaltak meg a művek. Az örökzöldnek számító My Fair Lady betétdalaiban például olyan szólamok is hallhatóvá váltak, amelyek korábban rejtve maradtak a megszokott koncerttermi környezetben.

Új közönséget nyertek nyitott szemlélettel

Fűke Géza igazgató rámutatott: a fiskális szemlélet mellett a brandépítés és az új közönségrétegek megszólítása volt a fő céljuk. A nézőtéren láthatóan sok volt az olyan új arc − fiatalok, kisgyerekes családok és idősek −, akik a megszokott koncerttermekbe ritkábban jutnak el, így a jegyárakat is az ő igényeikhez igazították.

A koncert végén a közönség vastapsos ráadással jutalmazta a teljesítményt. Bár sokan kérdezték, miért nem rendeznek hasonló eseményt hetente, a vezetés szerint az ilyen jellegű kilépés a komfortzónából időről időre elengedhetetlen a komolyzene népszerűsítéséhez.

Az igazgató a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben így értékelte a tapasztalatokat: „Mindenképp, hisz ez küldetésünk, ez hivatásunk lényege, néha ki kell lépni abból a térből, amelyet mindenki megszokott. Koncertünk lendületes fináléja, a vastapsos ráadás méltó lezárása volt a szeptember 7-i értékes estének, amely bebizonyította, a klasszikus zene értékét nem az határozza meg, hol szólal meg, hanem az, milyen közel tud kerülni az emberekhez.”