GazdaságSzerző: vg 2 napja 3 percnyi olvasás
A mezőgazdaság számára a legnagyobb veszélyt a nitrogénműtrágyák további drágulása jelenti.
A világpiac látszólag már alkalmazkodott a Hormuzi-szoros februári lezárásához, ám ez nem feltétlenül jelent valódi stabilizálódást. A FruitVeB friss összefoglalója szerint az ellátást egyelőre a válság előtt útnak indított szállítmányok, a stratégiai készletek felszabadítása, a korábban megkötött szerződések és a diplomáciai rendezésbe vetett bizalom tartja fenn. Ezek a pufferek azonban fokozatosan kimerülnek. Amikor az új beszerzéseket már a megemelkedett energia-, biztosítási és fuvarköltségek mellett kell megkötni, a drágulás egyszerre több ágazatban jelenhet meg. A műtrágyaárakon keresztül pedig közvetlenül lesznek érzékelhetően a mezőgazdaságban is.
A FruitVeB által szemlézett bolgár Agrozona cikke az Origencia Research eredeti elemzésére hivatkozva arra figyelmeztet: nem kizárólag az számít, hogy mikor nyitják meg újra a Hormuzi-szorost, hanem az is, mennyi idő alatt állítható helyre a kitermelés, a hajóforgalom, a biztosítási piac és a teljes ellátási lánc. Az energiaválság gazdasági utóhatásai ezért jóval tovább tarthatnak magánál a fizikai blokádnál.
A mezőgazdaság számára a legnagyobb veszélyt a nitrogénműtrágyák további drágulása jelenti. Az ammóniagyártásban a földgáz egyszerre nyersanyag és energiaforrás, és a világ számos üzemében a változó költségek több mint 70 százalékát adja. A közel-keleti termelés és export kiesése ezért nemcsak regionális, hanem világpiaci problémát okoz.
A Világgazdaság korábban rámutatott arra, hogy a világ tengeri karbamid-kereskedelmének mintegy 35 százaléka, a műtrágyagyártáshoz nélkülözhetetlen kén exportjának pedig 45 százaléka halad át a szoroson. A kiesést nem lehet gyorsan más forrásból pótolni, miközben műtrágya nélkül a terméshozamok akár a felükre is visszaeshetnek.
A probléma már az európai árakon is látszik. Az uniós nitrogénműtrágya-árak 2026 áprilisában 71 százalékkal haladták meg a 2024-es átlagot. Európa különösen sérülékeny, mivel nitrogénműtrágya-felhasználásának mintegy 30 százalékát importból fedezi.
Magyarországon mindez az őszi alaptrágyázás és a következő tavaszi szezon költségeiben jelenhet meg. A gazdák egy része kevesebb műtrágyát használhat, ami különösen az aszály által már eleve legyengített termőterületeken csökkentheti tovább a hozamokat. A hatás így két lépcsőben jelentkezik: először romlik a gazdaságok jövedelmezősége, majd a kisebb termés és a magasabb önköltség az élelmiszerárakba is beépülhet.
Az üzemanyag a másik meghatározó költségtényező:
energiaigénye is jelentős. Emiatt az olajár változása nemcsak a traktorok tankolásánál, hanem a teljes agrár-élelmiszeripari láncban érezteti hatását.
A napokban újra áttörte a hordónkénti száz dolláros határt a Brent típusú kőolaj ára. A jegyzés szeptember 9-én 101,21 dolláron zárt, miután egyetlen nap alatt 3,4 százalékkal emelkedett. Az olaj az elmúlt egy hónapban mintegy 25 százalékkal drágult, miközben a közel-keleti szállítási útvonalak biztonsága is romlott. A Hormuzi-szoroson áthaladó mennyiség a korábbi napi 8–9 millió hordóról kétmillió hordó alá esett. A magyarországi dízel üzemanyag ára pedig már meghaladta a literenkénti 700 forintot.
A legnagyobb veszély így nem pusztán a százdolláros olaj, hanem az, hogy a drága dízel, a szárítás és a fuvarozás egyszerre növeli meg a kiadásokat. Mindez egy olyan évben történik, amikor az alacsony termés és a gyenge felvásárlási árak miatt sok gazdaságnak már eleve kevés terményen kellene kitermelnie a növekvő költséget.
A Hormuzi-szoros újbóli megnyitása önmagában viszont nem törli el a már felhalmozódott veszteségeket. A készleteket újra kell tölteni, a kitermelést fel kell futtatni, a hajók menetrendjét át kell szervezni, a biztosítási feláraknak pedig idő kell a csökkenéshez.
A kerülő útvonalak sem jelentenek teljes megoldást. A VG korábban bemutatta, hogy egyes közel-keleti műtrágyagyártók szárazföldön próbálják kijuttatni termékeiket a térségből, ez azonban lényegesen drágább, és korlátozott mennyiséget képes elvezetni. A magasabb logisztikai költséget végül a gazdálkodók, majd részben a fogyasztók fizetik meg.
A hormuzi válság ezért nem egyszeri olajársokk, hanem több szezonon át húzódó agrárgazdasági kockázat.
Magyarország számára a veszélyt a dráguló műtrágya és gázolaj, a növekvő fuvarozási költség, valamint az jelenti, hogy az aszály miatt meggyengült gazdaságoknak kellene finanszírozniuk az újabb inputár-emelkedést. A fogyasztók pedig akkor találkozhatnak a teljes számlával, amikor a jelenlegi készletek és szerződések kifutása után az új költségszint már megjelenik a 2026–2027-es termésben és az élelmiszerárakban.
Napi