Kármán András pénzügyminiszter a 64. Közgazdász Vándorgyűlésen közölte, hogy kész recept helyett elsősorban diagnózist és jövőképet kíván felvázolni, ráadásul a helyzetértékelése kevés jó hírt tartalmaz. Úgy vélte, a hiteles gazdaságpolitika alapja az őszinteség a piaci szereplőkkel, a szakmával és az állampolgárokkal szemben. Értékelése szerint a magyar gazdaság problémái két fő területre vezethetők vissza: a növekedésre és a költségvetés helyzetére.

A magyar gazdaság növekedése kifulladt – a pénzügyminiszter szerint eleve rossz volt a modell

Kármán András az első nagy problémának a magyar növekedési modell kifulladását nevezte. Felidézte, hogy Magyarország a rendszerváltás után még a régió éllovasának számított, mára azonban a térség sereghajtói közé került. Az uniós csatlakozás idején az egy főre jutó magyar fejlettség az EU-átlag 62 százalékán állt, ami szinte valamennyi szomszédos ország mutatójánál magasabb volt. Lengyelország akkor 52, Litvánia 50 százalékon állt. Azóta Lengyelország 81, Litvánia 87 százalékra zárkózott fel, Magyarország pedig 76 százalékon áll. Hozzátette, hogy a régió több olyan országa is megelőzte Magyarországot, amely két évtizeddel korábban jóval alacsonyabb fejlettségi szintről indult.

A pénzügyminiszter szerint Magyarországon ugyan volt gazdasági növekedés, annak üteme elmaradt a versenytársakétól, az azt hajtó modell pedig kifulladt. Az előző rendszer gazdaságpolitikája egyre több külföldi tőkére, újabb összeszerelő üzemekre és a foglalkoztatás folyamatos bővítésére épült. Ez az extenzív modell egy ideig működött: beruházásokat vonzott az országba, csökkentette a munkanélküliséget és javította a növekedési mutatókat.

Kármán András szerint ennek a modellnek azonban világos korlátai vannak. Egy idő után elfogy a gazdaságba bevonható munkaerő, és telítődik az olcsó munkára épülő tőkevonzás lehetősége. Magyarország nem lépett időben magasabb szintre, ezért beleütközött ebbe a korlátba.

Ennek egyik legerősebb bizonyítékaként az előző kormányzati ciklus gazdasági teljesítményét említette. Közlése szerint négy év alatt összesen kevesebb mint 1 százalékkal nőtt a magyar GDP. Kiemelte, hogy ez a teljes négyéves időszak növekedése volt, és ugyanezen idő alatt Magyarország versenytársai ennél jelentősen gyorsabban bővültek.

A pénzügyminiszter szerint abból, hogy a gazdaság több tőke és több munkaerő bevonásával már nem képes a korábbi módon növekedni, egyenesen következik a termelékenység szerepének felértékelődése. Magyarország azonban éppen ezen a területen maradt le a régió sikeres országaitól. Az elmúlt 16 év magyar termelékenységnövekedése a térség egyik leggyengébb teljesítménye volt.

Kármán András külön problémaként beszélt a bérek és a termelékenység elszakadásáról is. Elmondása szerint Magyarországon évek óta tartósan gyorsabban emelkednek a bérek, mint a termelékenység. 2010 óta a vállalatok reálbérköltségei 40 százalékkal növekedtek, a termelékenység viszont mindössze 19 százalékkal javult.

A különbség sokáig nem okozott komolyabb feszültséget, mert a gazdaságpolitika több eszközzel ellensúlyozta. A munkáltatói járulékokat 27 százalékról 13 százalékra csökkentették, emellett a forint fokozatos leértékelődése is segítette a vállalatok költség-versenyképességének fenntartását.

A pénzügyminiszter szerint ez a mozgástér 2022-re lényegében elfogyott. A feszes munkaerőpiac és a jelentős minimálbér-emelések azóta is folyamatosan felfelé hajtják a béreket, a munkáltatói járulékok további érdemi csökkentésére viszont már alig maradt lehetőség.

Cikkünk frissül.