EgyébSzerző: index 2 napja 7 percnyi olvasás
Egyes programoknál dokumentálható a folytonosság.
A kormány szeptember 5-én bejelentést tett. Idézet következik Kapitány István gazdasági miniszter közösségi oldaláról: „800 magyar vállalkozás, egyenként 10 millió forint támogatás. Elindul az »5+5« a Ganz Ábrahám program keretében!”. Ezzel azonban az új kormány a januárban meghirdetett, márciusban elindított Kisfaludy-csomag (hivatalos nevén: Kisfaludy Program, még hivatalosabban: Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Program) támogatói döntéseit ismertette: 5 millió forint kedvezményes hitel mellé 5 millió forint vissza nem térítendő támogatás jár.
A konstrukció tényleg valódi segítség lehet közel 800 vendéglátó vállalkozásnak, de önálló gazdaságpolitikai innovációként nem értelmezhető. A helyes minősítés: egy korábbi program felülvizsgálata és végrehajtása, új ernyőnév alatt. Az 5+5 konstrukció tehát nem új program.
A Ganz Ábrahám Gazdaságfejlesztési Program keretében gyorsított felülvizsgálat után 4 milliárd forint kedvezményes hitel és 4 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás folyósításáról döntöttek.
A bejelentés azonban nem új pályázat indulását jelenti. A korábbi kormány már január 31-én, a vendéglátást segítő 100 milliárd forintos akcióterv részeként ismertette az 5+5 konstrukciót. Az éttermek március 23-tól, a cukrászdák április 8-tól igényelhették; a nagy érdeklődés miatt a befogadást később felfüggesztették. A támogatás pozitív hiteldöntéshez és aláírt hitelszerződéshez kötött, beruházási és forgóeszközcélra egyaránt felhasználható.
Ebből következik, hogy szeptemberben nem új forrásnyitás történt, hanem korábbi kérelmek elbírálása.
A Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Program 2017-ben indult, 2030-ig tartó ernyőprogramként, eredetileg 300 milliárd forintos fejlesztési céllal. A konstrukciók szállodák, panziók, magánszálláshelyek, strandok és turisztikai attrakciók fejlesztését támogatták. A program indulásakor mintegy 2000 vidéki szálláshely, 30 ezer szoba megújítását és 5000 új munkahelyet vetítettek előre.
A nagy tömegű, 2020-as magán- és egyéb szálláshely-fejlesztésben közel 14 ezer pályázó mintegy 45 milliárd forintot kaphatott 45 ezer szoba felújítására. A strandfejlesztési program több ütemben futott; a IV. ütem kerete önmagában 3 milliárd forint volt. A szálloda- és panzióprogramoknál nagyobb, összetett beruházások, az 5+5-nél viszont kis összegű, szabványosított vállalkozási finanszírozás áll a középpontban.
A különbség tehát főként a méretben, a célcsoportban és a finanszírozási arányban van. Az intézményi logika viszont azonos: turisztikai kedvezményezett, a Kisfaludy pályázati felület, a finanszírozás és az állami támogatás. Ráadásul már januárban megjelent a 2=3 akció, amely 2 millió forint hitelhez legfeljebb 1 millió forint támogatást adott. Az 5+5 ennek nagyobb összegű, ágazatilag leszűkített rokona.
A programot teljesen üres lufinak nevezni túlzás lenne. A 4+4 milliárd forintos döntés, ha a szerződéskötés és kifizetés megtörténik, kézzelfogható forrást jelenthet a vendéglátóhelyeknek. A konstrukció célzott, a támogatási összeg vállalkozásonként érdemi, a hiteldöntés pedig bizonyos pénzügyi szűrőt is jelent.
A kommunikáció újdonságtartalma ugyanakkor csekély. A szeptemberi bejelentés nem új keretet, nem új felhívást és nem új kedvezményezetti kört hozott, hanem egy januári intézkedés első döntési eredményeit. Ezért szakmailag indokoltabb a program újracsomagolásáról beszélni, nem pedig új támogatáspolitikai termékről.
Az eredményesség megítéléséhez ráadásul több kell a támogatói döntésnél.
Nyilvánosan követhetővé kellene tenni a szerződött, kifizetett és szabályosan lezárt projekteket, továbbá a többletárbevételt, a termelékenységi hatást és a megőrzött munkahelyeket. A Kisfaludy-program hivatalos oldala ma is külön kezeli a megvalósítás alatt álló, a folyamatban lévő és a már fenntartási időszakba jutott projekteket. Ez önmagában jelzi, hogy a teljes program mérlege még nem zárható le.
A korábbi rendszer kockázatait két adat jól mutatja. Független adatgyűjtés szerint 2018 és 2021 között a nagy Kisfaludy-támogatások mintegy kétharmada az igénylők körülbelül fél százalékánál koncentrálódott. 2023-ban pedig 56 milliárd forintnyi, korábban megítélt turisztikai támogatást vontak vissza. Ezek nem teszik eredménytelenné az egész programot, de világosan mutatják, hogy a megítélt támogatás nem azonos a megvalósult és hasznosuló beruházással.
Nem állítható, hogy az elmúlt négy hónap egyetlen érdemi gazdaságpolitikai bejelentése az 5+5 lett volna. A Gazdasági és Energetikai Minisztérium júniusban mintegy 500 milliárd forintos, uniós forrásra épülő energetikai pályázati csomagot jelentett be hálózatfejlesztésre és okosmérők telepítésére. Ez nagyságrendjében és céljában is lényegesen jelentősebb az 5+5-nél, bár a források tényleges hozzáférhetősége és a projektek végrehajtása ott is külön vizsgálandó.
Az viszont védhető kritika, hogy a turisztikai támogatáspolitikában egyelőre inkább folyamatban lévő konstrukciók átvilágítása, kezelőváltása és újrakeretezése látszik, mint új fejlesztési modell. A Kisfaludy2030 által kezelt felhívások 2026. március 1-jével a Magyar Turisztikai Ügynökséghez kerültek; az 5+5 döntés pedig már a Ganz Ábrahám program ernyője alatt jelent meg.
A tárca kommunikációját figyelve ugyanakkor feltűnő az aránytalanság a bejelentések hangereje és tartalma között.
A minisztériumi közlemények rendre nagyszabású célokat fogalmaznak meg – versenyképességi fordulat, új iparpolitika, a kkv-szektor megerősítése –, ám ezekhez ritkán társul számonkérhető konkrétum: ütemterv, forrástérkép, felelős, határidő vagy mérhető célérték. Az államtitkári kar működése is inkább reprezentatív, mint kezdeményező: konferenciamegnyitók, beszélgetések, koccintások sora dokumentálható, de önálló, új és az államtitkárokhoz köthető szakpolitikai javaslat vagy eredeti program alig. Ez nem személyi kérdés, hanem működési minta: a tárca eddig a meglévő eszközök újracsomagolásában és kommunikálásában volt erős, nem új gazdaságpolitikai tartalom előállításában.
A Demján Sándor Program és a Ganz Ábrahám Gazdaságfejlesztési Program névadási logikája feltűnően hasonló. Mindkettő egy-egy közismert magyar iparos nevét használja hívószóként, amely egyszerre ad történeti tekintélyt és könnyen kommunikálható ernyőt különböző támogatási eszközöknek. Önmagában ez nem probléma, de az 5+5 esetében a névcsere nem járt együtt bizonyíthatóan új finanszírozási modellel: a kedvezményezetti kör, a Kisfaludy intézményi háttér és a hitelhez kapcsolt támogatás is kialakult már korábban.
A Demján weblap program története ugyanezt mutatja. A „Minden vállalkozásnak legyen saját honlapja” konstrukciót szakmai és politikai kritika érte, majd a finanszírozást átmenetileg rendezetlennek találták. A nyilvános adatok ugyanakkor azt mutatták, hogy az első ütemben 39 minősített szolgáltató vett részt, közel kétharmaduk magyar kkv volt, és nyílt pályázati eljárásban, szakmai referenciák alapján választották ki őket. A fellelt dokumentumok nem támasztanak alá olyan általános állítást, hogy a szolgáltatói kört NER-es cégek alkották volna, és nyilvánosan közzétett, programszintű szabálytalansági megállapítást sem tettek. A kormány az első ütem teljesítésére és a már megvalósult projektek elszámolására szeptember 30-ig adott lehetőséget, legfeljebb 7,3 milliárd forint finanszírozásával.
Fontos pontosítás: ez nem azt jelenti, hogy új kérelmeket fogadtak be szeptember közepén, hanem azt, hogy megtörtént a futó első ütem lezárása és elszámolása.
Hasonló folyamat zajlott a Demján Sándor Tőkeprogram esetében. Az átvilágítás idején 172 vállalkozás közel 46 milliárd forint már megítélt forráshoz nem jutott hozzá. Augusztusban azonban az MFB jóváhagyta a továbbműködéshez szükséges kezelési szabályzatot, vállalta a megfelelő vállalkozások finanszírozását, és négy hónappal meghosszabbította a befektetési időszakot. A program keretösszegét csökkentették, vagyis ugyanarra a konstrukcióra összességében kevesebb forrás jut. A szervezeti következmények hátterében sem minisztériumi vizsgálati megállapítás áll: az alapkezelőt az Magyar Kereskedelmi és Iparkamara működteti, így az irányítási változások elsősorban a kamarán belüli belharcok lenyomatai, nem az átvilágítás szakmai eredményei. A nyilvános közlésekből programszintű szabálytalanság nem olvasható ki; ami dokumentálható, az a keretszűkítés és a kamarai erőviszonyok átrendeződése.
E három ügyből mégis kirajzolódik egy kommunikációs minta: először az általános bizalmatlanság belengetése történik a közösségi médiában, ezt felülvizsgálat követi, ezzel párhuzamosan a folyamatban lévő kifizetések átmeneti fékezése és a keretek csökkentése; ezután a vizsgálat nem igazolja az eredeti, széles körben terjesztett gyanút, miközben technikai, irányítási vagy költségvetési módosításokat vezetnek be; végül a korábbihoz igencsak hasonló eszköz, de egy új ernyőnév alatt jelenik meg.
Ez elemzői következtetés, nem minden programra automatikusan alkalmazható tényállítás.
A fenti programok esetében azonban a folytonosság dokumentálhatóbb, mint az újdonság szakmai ereje. Az igazi kérdés az, hogy a már futó, több százmilliárdos programokból mennyi beruházás készült el, mennyi forrás hasznosult, és milyen mérhető teljesítménynövekedést hozott. Új címkék helyett először ezekről kellene egységes, projekt- és kifizetési szintű mérleget közölni.
A szerző publicista.
Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Jens Schlueter / Getty Images)
Napi