A napokban jelent meg a hír, hogy az elmúlt évtizedben Magyarországon több mint 40 százalékkal csökkent a gazdálkodók száma. Ez a folyamat azonban nem csak hazánkat érinti, hiszen drasztikus változások zajlanak Európa más országaiban is: az elmúlt két évtizedben14 millióról kevesebb mint 9 millióra csökkent az európai gazdálkodók száma, ez több mint ötmillió gazdaság (a gazdatársadalom közel 40 százalékának) elvesztését jelenti. Mi áll e mögött a folyamat mögött? Egyet érdemes már most leszögezni: az okok többrétűek, a csökkenést pedig egyelőre csak lassítani lehet Európában.

Európában évtizedek óta csökken a gazdák száma

Az Európai Unióban a mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása 1,5 százalék alatt marad, az élelmiszeriparral együtt pedig a teljes uniós GDP nagyjából 3,5-4 százalékát fedi le. Az élelmiszerellátás stratégiai szerepét azonban aligha kérdőjelezi meg bárki is, ennek fényében aggasztó az a folyamat, amely az európai gazdák számának csökkenésével párhuzamosan az EU-n kívüli import növekedését is mutatja. Az elmúlt időszak szabadkereskedelmi megállapodásai rendre hátrányosak érintették az európai mezőgazdaságot, erről később még bővebben is lesz szó. Az Európai Unióban jelenleg kevesebb mint 9 millió gazdálkodó tevékenykedik, amely a teljes uniós lakosság alig 2 százalékát jelenti. Ezzel szemben az EU önellátási szintje kifejezetten magas a legtöbb élelmiszer tekintetében, amely az európai élelmiszertermelés hatékonyságát mutatja, nem is beszélve az egész világon kiemelkedő minőségi követelményekről.

Nyugat-Európában már régóta zajlik a folyamat

Az EU mezőgazdasági kibocsátásának közel felét három nagy ország adja: Franciaország, Spanyolország és Olaszország. Meghatározó tehát, hogy ezekben az országokban milyen irányú folyamatok zajlanak:

1. A hazánknál ötször nagyobb területtel rendelkező Franciaországban (ahol közel 30 millió hektár mezőgazdasági terület van) már korábban elindult az üzemméretek koncentrálódása. Franciaországban tíz év alatt 20 százalékkal csökkent a gazdaságok száma, így jelenleg már kevesebb mint 350 ezer termelő műveli a francia földeket.
2. Spanyolországban az elmúlt harminc évben közel a felére csökkent a gazdálkodók száma és jelenleg nagyjából 800 ezer gazdálkodó dolgozik közvetlenül a mezőgazdasági szektorban. Bár a gazdálkodók száma folyamatosan esik, a spanyol mezőgazdaság termelékenysége és exportértéke több mint 80 százalékkal növekedett az elmúlt évtizedekben a modernizációnak és az intenzív technológiáknak köszönhetően. A teljes képet árnyalja, hogy egyes becslések szerint 1 millió illegális vendégmunkás dolgozik a spanyol mezőgazdaságban.
3. Olaszországban szintén jelentős a csökkenés, tíz évvel alatt közel 10 százalékkal kevesebb gazdálkodó maradt az olasz agráriumban (1,1 millió termelő nagyságrendileg jelenleg).

Kelet-Európában magasabb a gazdaságok száma

A vasfüggöny lehullása után a régi szocialista blokkban is megindult a magángazdaságok kialakulása vagy megerősödése, de nyugati társaikhoz képest jóval alacsonyabb tőkeellátottsággal. Magyarországon a rendszerváltást követően még több mint 1 millió egyéni gazdálkodó dolgozott az ágazatban, mára ez a szám 160 ezer környékére csökkent. Az átlagos birtokméret ezzel párhuzamosan viszont jelentősen emelkedett, 3-5 hektárról a mostani több mint 30 hektárra (bár ez még mindig jócskán alatta marad a nyugat-európai szinteknek). Lengyelországban a miénkhez képest jóval nagyobb a gazdák száma, meghaladva az 1,2 milliót, de tudni kell, hogy Lengyelországban a társadalombiztosítási kedvezmények miatt magas a „fotelgazdák” száma, azaz azoké, akik csak a kedvezőbb közterhek miatt regisztrálják magukat a gazdálkodói nyilvántartásba. Egy másik példa Romániáé, ahol 13 millió hektáron még mindig közel hárommillió termelő gazdálkodik, igaz ennek csak kevesebb mint a harmada nyújt be támogatási kérelmet (a romániai földek több mint egyharmada nincs felvezetve az ingatlan-nyilvántartási kataszterben, ezekre tehát támogatást sem tudnak felvenni a tulajdonosaik). Az is megdöbbentő, hogy keleti szomszédunkban a gazdák közel fele betöltötte a 65. életévét. Romániában egyébként egy másik – nem kevésbé problémás – folyamat is zajlik: az Európai Bizottság tanulmánya szerint a nyilvántartott földek 40 százaléka (!), közel 6 millió hektár van külföldiek kezében. A külföldiek térnyerése azért lehetséges, mert Románia – hazánkkal ellentétben – lehetővé tette a földtulajdonszerzést a gazdasági társaságok számára. 

Miért csökken az európai gazdák száma?

Azt világosan látni kell, hogy ez a folyamat nem most kezdődött és – a körülményeket látva – várhatóan tovább folytatódik majd a jövőben is. 

• Elöregedő gazdatársadalom: az európai gazdatársadalom gyors tempóban öregszik, az átlagéletkor 57 év, míg a gazdák alig tizede 40 év alatti.
• Éghajlati változások: az elmúlt 50 év alatt az aszályok és hőhullámok okozta terméskiesés az EU-ban megháromszorozódott. Megdöbbentő adat, hogy idén júliusban több tagállamban a hőmérséklet 5-12 °C-kal haladta meg a sokéves átlagot.
• Importnyomás: bár az EU külkereskedelmi mérlege pozitív agrár-és élelmiszergazdasági szempontból, az szembetűnő, hogy az exportot a feldolgozott termékek húzzák, melyhez az alapanyagot egyre növekvő mértékben az EU-n kívülről szerzik be. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Az EU-Mercosur megállapodás hatása például már az idei első félévben érzékelhető volt az EU külkereskedelmi forgalmában, hiszen az EU-n kívülről érkező marha- és borjúhús importja 28 százalékkal emelkedett tavalyhoz képest.
• A költségek megemelkedése: Negyven százalékkal ugrott meg a nitrogénműtrágya ára az elmúlt fél évben, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy hosszú távon valamelyest mérséklődnének az árak. A műtrágyaár-emelkedés mögött azonban nem csak a Hormuzi-szoros lezárása áll, jelentős költséget okoz az EU által az idei évtől az importműtrágyára bevezetett többletdíj terhe is. A gázolaj, az energiaköltségek, a műszaki költségek, a munkaerő költsége, a takarmánykiegészítők stb. ára is jelentősen nőttek az elmúlt időszakban. Ezzel szemben a felvásárlási árak – sok esetben – az öt évvel ezelőtti szintet sem érik el.
• Bizonytalan jövő a támogatási rendszerben: Az EU költségvetésében komoly strukturális változások vannak napirenden, amely a mezőgazdasági források csökkenését vetítik előre. Míg 1980-ban még az uniós büdzsé több mint 70 százalékát fordították mezőgazdasági célra, a különböző reformok és az új uniós prioritások megjelenése miatt ez az arány mostanra a negyedére esett vissza. A jelenlegi uniós ciklusban a Közös Agrárpolitika részaránya mintegy 25 százalékát teszi ki a teljes uniós költségvetésnek, 2028-tól pedig ez már csak 16,5 százalékra csökkenne, tovább növekvő adminisztrációs terhek mellett.