GazdaságSzerző: portfolio 3 napja 7 percnyi olvasás
Elemzők szerint Olaszországban véget ért a kínai tőke iránti eufória. Az euróválság idején az olaszok a kínai állami tulajdonú vállalatokat még megmentőként fogadták. Ma viszont már tartanak tőlük, amint azt a Ferretti jachtépítő irányítási jogának megszerzéséért kibontakozott harc is mutatja. Amikor a hajógyár 2012-ben csődbe ment, a 374 millió euró friss tőkét befektető kínai Weichait, a szuperjachtokat gyártó Ferretti cég mentőangyalának tartották. A jelenlegi geopolitikai helyzetben azonban a fejlett technológiák megszerzésétől való félelmek és az ipari kémkedéssel kapcsolatos gyanakvás terhelik a kínai tőkebefektetések olaszországi megítélését.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A Cicciobello babákat gyártó olasz cég nemrég került kínai tulajdonba. Olaszország leghíresebb játékgyára azonban nem költözik Sencsenbe, ám a Giochi Preziosit – a Gormiti akciófigurák, a Cicciobello babák és a Disney-licenc alapján készített figurák gyártóját – a jövőben onnan fogják irányítani. Super Hisen, a kínai játékgyártó óriás, 80 millió euróval szállt be az olasz cég megmentésébe és átszervezésébe. A kínai cég beszállítóként már régóta fontos szerepet játszott a Preziosinál. A tőkeinjekció megmentette az olaszországi termelést, ám az irányítás joga odavándorol, ahonnan a tőke érkezett.
A 1978-ban alapított cég esete kész tanmese. Az olasz márkák nemzetközibbnek tűnnek, mint tulajdonosaik. Olaszországnak nincs elegendő hazai tőkéje ahhoz, hogy hosszú távon fenn tudja tartani a „Made in Italy” rendszerét.
Kína viszont most a presztízsmárkák megszerzése helyett az ipari tudáshoz és az európai ellátási láncokhoz keres hozzáférést.
A Giochi Preziosi nincs egyedül. Egy éve a Luxemburgban bejegyzett NUO Capital hongkongi befektető szerezte meg Bialettit, az olasz kávékultúra szimbólumát, amely generációkon átívelő hagyományt és innovációt képvisel. Az olasz cég 1933-ban dobta piacra a kultusztermékké vált kotyogós kávéfőzőt, ám a kapszulás kávék elterjedése miatt már évek óta küzd a fennmaradásért. Mivel nem találtak olasz megmentőt, végül egy kínai befektető szállt be a cégbe. A jól prosperáló milánói Golden Goose sportcipőgyár befektetője ugyancsak Kínából érkezett: a HSG kockázati és magántőkealap júniusban 2,5 milliárd euróért vette meg a keresett sportcipők gyártóját.
Az érdekes mindebben nem az, hogy ezek a cégek kínai tulajdonba kerültek. Ott maradnak ugyanis, ahol eddig is működtek, sőt a nevüket is megőrzik; az alkalmazottak, a tervezők és a fejlesztési osztályok pedig változatlanul Olaszországban tevékenykednek. A helyi tudáshoz azonban most kínai tőkeerő is társul. Ez ugyan kevésbé látványos változással jár, mint egy globális vállalat felvásárlása, viszont annál komolyabb következményekkel járhat.
Az olaszországi kínai befektetési láz korszaka véget ért. A 2010-es években még nagy nevekről és nagy pénzösszegekről volt szó: 2014-ben a State Grid Corporation of China 2,1 milliárd euróért 35 százalékos részesedést szerzett a CDP Reti olasz befektetési vállalatban, amely az olaszországi gáz- és villamosenergia-hálózat jelentős hányadát birtokolja. Egy évvel később pedig a Chem China több mint 7 milliárd euróval szállt be a Pirelli abroncsgyárba. Az olasz kormány 2018–2019-ben még a kétoldalú kereskedelem és a beruházások fellendítését remélte a kínai kapcsolatoktól, és ez volt a fő indítéka annak is, hogy Olaszország – egyedüli G7-országként – csatlakozott a Kína „Egy övezet, egy út” kezdeményezéséhez egy egyetértési megállapodás aláírásával.
Az egyetértési megállapodás azonban öt év elteltével sem hozta meg a remélt eredményeket. Időközben ugyanis a helyzet megváltozott.
Kína külföldi befektetései jelentősen csökkentek – egyfelől azért, mert Peking szigorította a tőkekiáramlás ellenőrzését, másfelől pedig azért, mert a fejlett országok többsége megszigorította a kínai befektetések ellenőrzését. Giorgia Meloni 2022-es megválasztása óta Olaszország a Selyemút-korszak eufóriájától egy pragmatikus megközelítés irányába mozdult el. Róma immár ötvözi a transzatlanti lojalitást a gazdasági óvatossággal, megerősítette a külföldi befektetések ellenőrzését és hivatalosan kilépett az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésből. Ebből azonban tévedés volna arra következtetni, hogy Kína kivonulna Olaszországból. Az Olasz Kereskedelmi Kamarák adatbázisának elemzése ugyanis azt mutatja, hogy jelentős kínai befektetéssel rendelkező olasz vállalatok száma 2020 és 2025 között 751-ről 906-ra gyarapodott. Az esetek mintegy háromnegyedében a kínai részvényesek széles körű irányítási jogot szereztek.
Más szóval: Kína ugyan kevesebbet fektet be, viszont gyakrabban törekszik az operatív irányítás megszerzésére.
A kínai befektetők érdeklődése egyre inkább az iparra irányul: a gépgyártásra, a beszállítókra, az energiaipari vállalatokra és a magas minőségű fogyasztási cikkek gyártóira. Gyakran közepes méretű, tőzsdére be nem vezetett cégre. Kína immár kevésbé törekszik a nagy olasz márkanevek megszerzésére, befektetői érdeklődését sokkal inkább a szabadalmakhoz, a gyártási ismeretekhez, a kereskedelmi kapcsolatokhoz, a mérnökökhöz és az európai piacokhoz való hozzáférés motiválja. Márpedig Olaszországban bőven akad olyan cég, amely az említett területeken számíthat a kínai befektetők érdeklődésére.
A Pirelli eset jól mutatja, hogy mekkora változáson ment át a kínai befektetők megítélése az olasz oldalon. 2015-ben a ChemChina beszállásában még a kínai tőke növekvő szerepvállalásának jelképét látták. A 37 százalékot meghaladó részesedés megszerzésével a kínai befektető stratégiai részvényessé vált. A befektetéssel a Pirelli cég friss tőkéhez és a kínai piachoz való hozzáféréshez jutott. Kína viszont egy csúcstechnológiával, bevezetett márkával és globális piaci jelenléttel rendelkező vezető gumiabroncsgyártót szerezhetett meg.
Mára ez az ügylet intő példaként szolgál a kínai partnerségek korlátait illetően. Rómában egyre nagyobb az aggodalom a kínai részvényesek befolyásszerzése miatt, különösen a kutatás, a technológia és a kereskedelmi adatok terén. S itt kerül a képbe Washington: az Egyesült Államok egyre inkább korlátozza a kínai cégek hozzáférését egyes csúcstechnológiákhoz. Mivel a Pirelli hálózatba köthető érzékelőkkel ellátott gumiabroncsokat is gyárt, a cég komoly politikai problémává válhat az amerikai piacon.
Olaszország az Arany Hatalom elnevezésű törvényerejű rendelet alkalmazásával, vagyis a stratégiai vétójogával reagált. Ez a rendelet lehetővé teszi az állam számára, hogy szükség esetén korlátozza a külföldi cégek részesedés- és befolyásszerzését az olasz vállalatokban a stratégiailag fontos területeken – így például az energia-, a közlekedés-, a kommunikáció-, a védelem- vagy más kritikus technológiák területén.
A kérdés ma már nem csupán az, hogy ki birtokolja a céget, hanem az is: mit tehet egy tulajdonos a cégével?
A Pirelli kiemelt üggyé vált. 2023-ban az olasz kormány beavatkozott, hogy megvédje a vezetés függetlenségét és korlátozza a befektetők hozzáférését az érzékeny területekhez. Az fel sem merült, hogy kiszorítsák a kínai részvényest a cégből. Viszont megakadályozták, hogy befolyásra tegyen szert a kutatási, technológiai és stratégiai döntések felett.
A stratégiai vétójog alkalmazásának elrendelése kapcsán tartott bírósági tárgyalást követően 2025 végén a kínai befektető befolyása korlátozottá vált: nem utasíthatta a cég vezetését és nem is szerezhetett kulcspozíciókat az igazgatótanácsban. 2026 áprilisában Róma tovább szigorította a korlátozásokat. A Chem China jogorvoslatért fordult a bírósághoz, ugyanakkor 14 százalékos Pirelli-részesedést eladott a cseh Michal Štrnad CSG hadiipari vállalatának. Ezzel a kínai részvényhányad 20,1 százalékra csökkent, a Pirelli-örökös Marco Tronchetti Provera holdingcége pedig 26,5 százalékos részesedéssel ismét a cég legnagyobb részvényesévé vált.
Kína kivonul és egy cseh milliárdos érkezik. Ez a vita súlypontját is áthelyezi. A kérdés immár nemcsak az, hogy vajon nem szerez-e Kína túl nagy befolyást az olasz vállalatokban, hanem az is, hogy Európában ki rendelkezik elegendő tőkével ahhoz, hogy hosszú távon jelentős cégeket tudjon megszerezni. A Pirelli esetében a válasz egyértelmű: az olasz befektetők biztosan nem.
A mai napig Kína továbbra is megoldást tud kínálni Olaszország krónikus problémájára: a tőkehiányra.
Az országban erős kultúrája alakult ki a családi vállalkozásoknak: a világszerte sikeres cégek közül sokat családok építettek fel, s irányítottak évtizedeken át. Ám egy ponton ez a hagyományos irányítási modell határokba ütközik, mégpedig az utódlás, a tőkeigények kielégítése, a nemzetköziesítés és a beruházások terén. Ezeken a területeken ugyanis hiányzik a hazai tőke, valamint a kockázatvállalásra való hajlandóság.
Ebben rejlik az olasz gazdaságpolitika nagy dilemmája: a kormány stratégiai vétójoggal akarja megvédeni az olasz cégeket, de maga nem képes ezeket tőkéhez juttatni. Azt, hogy mennyire robbanásközelivé vált a helyzet, jól mutatja a részvényesek luxusjachtokat építő Ferretti cég irányítási jogáért vívott harca. Az állami tulajdonú kínai Weichai Group májusban győzött az európai befektetők ellenében és magához ragadta a cég operatív irányítását. Mi vezetett ehhez az összecsapáshoz? A társaság cseh részvényese, a KKCG Maritimenek tulajdonosa, Karel Komárek, és az olasz vezérigazgató, Alberto Galassi, azzal vádolták a kínai Weichai csoportot, hogy nem rendelkezett stratégiai koncepcióval, ugyanakkor bénító blokádpolitikát folytatott. Weichai viszont a cégvezetést „túl autonómnak” találta és a kínai anyavállalattal való szorosabb együttműködés kialakítását követelte. A kínaiak 52 százalékos szavazati hányaddal nyertek az éves közgyűlésen és elbocsátották Galassit.
Az utolsó szó még nem hangzott el ebben az ügyben. A KKCG ugyanis bíróságon megtámadta a közgyűlés határozatát. Keresete szerint, mivel a Ferretti járőrhajókat is gyárt az olasz rendőrség és haditengerészet számára, a Weichai szavazati jogát a stratégiai vétójog alapján fel kellett volna függeszteni.
A Ferretti-ügy jól szemlélteti a Kínával kapcsolatos hozzáállásban bekövetkezett fordulatot. Amikor a hajógyár 2012-ben csődbe jutott, a Weichai még megmentőként vehette át a szuperjachtok gyártóját. A jelenlegi geopolitikai helyzetben azonban a csúcstechnológiák átadásától való félelmek és az ipari kémkedéssel kapcsolatos gyanakvás megterhelik a kínai befektetőkhöz fűződő kapcsolatokat. A Weichai győzelméből egyelőre az a tanulság, hogy Kína kész minden erejével megvédeni befektetői jogait annak ellenére, hogy Európában mostanság fagyosabb politikai szelek fújnak. Ugyanakkor az ügy világossá teszi, hogy a „szívesen látott kínai befektetések” olaszországi korszaka véget ért. A kínai befektetésekkel kapcsolatos minden kormányzati döntés geopolitikai hatalmi kérdéssé válik.
Címlapkép forrása: Portfolio
Napi